A Sárospataki Kollégium az otthonommá vált a gimnázium utolsó évében, ebben az intézményben kerültem közel igazán Istenhez. Erős vágyat éreztem a teológia iránt, a felvételi előtt tehát felmértem a lehetőségeket és nem is volt számomra kérdéses, hogy ide jelentkezzem. Nem merész kijelentenem így utólag is: Sárospatak volt a legjobb választás.

Számomra elsődlegesen az oktatás színvonala volt a döntő érv. Nem számított, hogy itt végeztem a gimnáziumot, sem az, hogy a szomszéd városból, Sátoraljaújhelyről származom. Mint mindenki másnak, nekem is volt egy döntő érvem, ez pedig Sárospatak mellett szólt. Láttam az itt tanító tanárokat, gyakran találkoztam a korábban itt végzett lelkipásztorokkal: engem ez győzött meg. A teológia tudományában az oktatás minőségét alapvetően egy dolog határozza meg: az Istenhez fűződő személyes kapcsolat és hűség. Már a gimnázium alatt is jól ismertem némelyüket, együtt fociztam velük kedd esténként. Találkoztam velük az iskolakertben, a menzán, vagy a hétkezdő áhítatokon. Ahogyan az egyik helyi bolt eladója megjegyezte: „Tudjuk ám, hogy kik azok a teológusok. Látszik a szemükben.” Látszik a prédikációkon, látszik a más emberhez való viszonyulásukon, látszik a munkájuk minőségén: a „pataki diák” elnevezés igenis minőségi biztosíték.

Azóta eltelt szűk négy év. Már megtapasztaltam a minőségi munka nyitját. Ez a másik érvem Sárospatak mellett: e csöndes kisváros belsejében is pezsgő diákélet van. Nem a közös programokra gondolok elsősorban, sokkal inkább a mindennapok tapasztalata mondatja ezt velem. Az esti beszélgetések, közös szórakozás szinte mindennapos köztünk. A tanulmányi munka magas színvonala megfűszerezve a barátokkal és a kikapcsolódással, tökéletes légkört teremt a szolgálatra készülésben.

A tudományos munka lehetőségei jó alapot nyújtanak a fejlődni kívánó hallgató számára, akár külföldi tanulmányok vágyáról legyen szó, akár itthoni kutatási célokról. Sárospatak számomra ebben nyújtotta a legtöbbet. A kiváló, jól felszerelt könyvtár, a folyamatosan megújuló épületek és a számtalan lehetőség mellett oktatóink jelentik a legnagyobb támogatást. Segítőkészségükre, és rugalmasságukra teológiai tanulmányim alatt számtalanszor rácsodálkozhattam.

Úgy látom ezt az iskolát, mint amire igazak egyik énekünk szavai: „ősi falak közt jár a jövendő”. Így kívánom minden ide jelentkezőnek, hogy tapasztalja meg velem együtt ennek az intézménynek a varázsát. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia várja azokat, akik lelkipásztorként, hitoktatóként, vagy más formában részt akarnak venni a Teremtő Isten szolgálatában.

Kádár Tamás György

A felvételi időszak végéhez közeledve a református felsőoktatásban tanuló diákokat kértük meg, hogy meséljenek arról, miért szeretik intézményüket. A szerző teológia, lelkész szakirányos hallgatója a Sárospataki Református Teológiai Akadémiának.