Ismét eltelt egy év. 365 nap, 8 760 óra, 525 600 perc, 31 536 000 másodperc. Van, akinek gyorsan elszaladt, van, aki úgy érezte, hogy lassan, ólomlábakon járt számára az idő. Akár akarunk tudni róla, akár nem, idősebbek lettünk egy esztendővel.

Mennyi dolgot elvégeztünk ez alatt az egy esztendő alatt, mennyi mindenre mégsem volt időnk! Mi, keresztyén emberek, nem temetjük, hanem rendezzük az óévet.

Most Isten Igéje, amely vezérfonalunk lehet, ez esztendő utolsó napján (is) arról akar szólni hozzánk, hogy igazságos az Úr, ő a mi kősziklánk, és nincsen hamisság benne.

Az Úr igazságos. Ó, de nehéz ezt beismernünk és elfogadnunk! Hiszen mit láttunk az elmúlt esztendő során? Azt, hogy akik csalnak, lopnak, hazudnak, sötét utakon járnak, milyen jól haladnak. Egy hitben járó asszonyt látogattam meg az ősszel, s ő is erre panaszkodott. Ahogyan a zsoltáros is: „Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.” (Zsolt 10,4–6) Vajon nem igazságos az Úr? Vagy kérdezhetnénk így is: igazságtalan az Úr? Miért látogatott meg minket olyan sok nehézséggel, míg a hitetlenek minden baj nélkül éltek? De ekkor felcsendül szívünkben Isten Igéje: „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,11–12)

Ugye, mennyire más szemmel nézünk így vissza az év eseményeire? Az Úr nem akarja, hogy korcsok legyünk, ő fiainak tekint bennünket. Segítsen el minket az Úr ahhoz, hogy elmondhassuk: igazságos az Úr! Milyen is ez az Úr? Azt mondja a zsoltáros másodszor: kőszikla. Láttam valamikor egy festményt. Egy kőszikla emelkedett ki a háborgó tengerből, s ezen a sziklaszirten állt egy vastag kőkereszt. A hullámok a sziklacsúcsot ostromolták, egy gyönge, törékeny nő pedig ebbe a sziklába kapaszkodott. A hullámok tajtékoztak, a vízen egy törött evező úszott, s fentről fényesség sugárzott alá. A Biblia sokszor hasonlítja Istent kősziklához. A zsidók nagyon jól ismerték ezt a képet, hiszen az ország számtalan vidékén találkozhattak a földből kimeredező sziklával. A táj képe változott az évszakok vagy éppen a földművelés következtében, de ezek a sziklák meredeken és masszívan ott álltak mozdulatlanul. Biztonságot sugároztak.

Amikor most, az esztendő utolsó óráiban különösen ránk telepszik a múlandóság érzése, örömhír számunkra az, hogy Isten örökkévaló. Kőszikla, olyan biztos pontja lehet az életünknek, amely védelmet nyújt. A forrás is a kősziklából fakad. A kőszikla mellett azért van élet. Ott az oázis. Mózes ezért hívta fel a nép figyelmét: „Bizony, az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.” (5Móz 32,3–4) Amikor az idő múlásával megtapasztaljuk, hogy nincs semmi biztos pont az életünkben, nincs semmi kapaszkodó, akkor ő mégis ezt kínálja nekünk. Kőszikla. Boldog ember az, aki megtapasztalta az elmúlt év során, hogyha nagyot is változott a világ körülötte, ha sok kellemetlen vagy fájdalmas dolog érte is, Isten ugyanaz maradt, s nála és benne vigasztalást nyert. Mellette volt mindig, megszólíthatta és meghallgathatta szavát, megtapasztalhatta atyai gondviselését.

Mi volt számodra a biztos pont az elmúlt több mint 8700 óra alatt? Megtapasztaltad-e, hogy ha emberek maradtak el mellőled, vagy éppen szembe kerültek veled, az Úr akkor is hű maradt? Ő ugyanúgy szeret most is, mint régen. Ő nem változott, ő nem mondta fel a veled kötött szövetséget. Hiszen az Úr kőszikla.

A harmadik dolog, amit Istenről elmond az ige: nincs hamisság benne. Az élet sok területe tele van korrupcióval. Olyan bűnök, csalások jöttek napvilágra, amelyek a jó erkölcsű embereket mélyen megrendítették. Lám, erre vagyunk képesek mi, emberek! Csak napról napra szaporítjuk a bűnt. A hamisság már-már nem is tűnik fel. Az igazságtalanság mértéktelenül teret nyer világunkban. De annál fényesebben ragyog előttünk és ítél meg bennünket Isten igazságossága. Ő, aki tökéletesen tiszta. Amikor ezt megértjük, többé már nem azokhoz hasonlítjuk magunkat, akik lejjebb vannak tőlünk az erkölcsi mércén.
Ahhoz, hogy ezt az esztendőt az Isten dicsőítésével és igazságosságának, rendíthetetlen szeretetének, hamisságot megítélő munkájának a hirdetésével fejezzük be, be kell látnunk: sokkal rosszabbat érdemeltem volna, de ő megkegyelmezett, hogy örök élettel ajándékozhasson meg. A múló idő fogságából ki akar szabadítani az örökkévalóság szabadságára. Fogadd be őt, és fogadd el vele együtt ezt a legnagyobb ajándékot az ismeretlen új év küszöbénél! 

Jöjj, míg nem késő! Egy szegény kőművesnek a leánya kereste fel a grófkisasszonyt a palotájában, és arra kérte, hogy menjen vele haldokló apjához, akinek fontos közölnivalója van a számára. A grófkisasszony azt mondta a lánynak: „Milyen mondanivalója lehet a te apádnak az én számomra? Majd meggondolom, hogy elmegyek-e.” A lány elment, de nemsokára ismét visszatért. Ezúttal már messziről kiáltotta: „Kisasszony, jöjjön gyorsan, mert meghal az apám, mielőtt megmondhatná, hogy az ön apja hová falazta be a háború alatt a sok ezüstöt és aranyat.” A grófkisasszony azonnal útnak indult és futott a kőműves lakásáig, de már későn érkezett. A kőműves halott volt. Sohasem találták meg az elveszett kincseket…
Ne engedd elveszni azt, amit Isten neked készített itt és odaát!

Bodnár Péter