Tíz év után a Rajnai Evangélikus Egyház múlt héten ülésezett zsinata újra napirendre tűzte a konfirmáció kérdését. A csökkenő tendenciák ellenére Európában a konfirmáció még mindig "sikertörténetnek" számít, hiszen Németországban évente mintegy 250 ezren (az evangélikus fiatalok 90 százaléka) konfirmálnak.

Az elmúlt évtized társadalmi változásai azonban az egyház zsinatát arra késztették, hogy megvizsgálja az újonnan felnövő generációk hogyan is gondolkodnak a hit és egyház kérdéseiről, illetve melyek azok a módszerek és eszközök, amelyek számukra is kódolhatóvá teszik az egyház üzenetét. Ahhoz, hogy a zsinat kijelölje a konfirmációs munka új irányait, komoly szociológiai és teológiai előkészítő munkát végzett. 2007-től Németország részt vett egy hét országra kiterjedő európai konfirmációs felmérésben, melynek során mintegy húszezer konfirmandust, jó pár szülőt, lelkészt és pedagógust kérdeztek meg kérdőívek segítségével a konfirmációs oktatás elején és végén. Ebben a kutatásban a rajnai egyház is mintegy 1500 konfirmandus megkérdezésével vett részt.

A felmérések több szempontból is elgondolkodtatóak. A megkérdezettek valamivel több mint a fele saját elhatározásából iratkozott be a konfirmációs képzésre. A szülői ház elvárásai mellett nagyon sok fiatal számolt be arról, hogy a konfirmáció számára a hit felőli döntés és a közösséghez tartozás fontos alkalma. A konfirmációs oktatás végére azonban a fiatalok mintegy harmada elégedett igazán. A többség szívesen tanult volna még a barátságról, az élet értelméről és a felelősségről a hagyományos katechézisen kívül.

A fiatalok számos visszajelzése indította az egyházvezetést arra, hogy a konfirmandusok szavát komolyan véve újragondolja az egyház eddigi konfirmációs gyakorlatát. A zsinat döntése értelmében a jövőben a konfirmációs oktatásban sokkal jobban ki kell domborodnia olyan pedagógiai módszereknek, melyek a fiatalok aktív részvételére, partnerként való kezelésére több hangsúlyt helyeznek. Fontos továbbá, hogy a gyermek- és ifjúsági munka közötti kapcsolat megerősödjön, hogy a konfirmáció után az egyház programokkal, lehetőségekkel és személyre szabott feladatokkal várja a fiatalokat és kínálja fel a bekapcsolódás lehetőségét. 

Az előterjesztés külön kitér arra is, hogy a szülőkkel való kapcsolat ápolása is elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok valóban integrálódni tudjanak az egyházba. Figyelemre méltó az az őszinte szembenézés, mellyel a zsinati előterjesztés az istentiszteleti gyakorlatról ír, hiszen belátja, hogy a konfirmandus korosztály számára a megszokott istentiszteleti keretek többnyire unalmasak, és ezért fontosnak tartja, hogy a gyülekezetekben legyenek olyan istentiszteleti alkalmak is, melyeken a fiatalok bevonásával az ő nyelvükön és életükhöz kapcsolódó témák mentén ünnepli a közösség az Úr napját.

A zsinat fontosnak tartja továbbá, hogy a fiatalok megszólításában használnunk kell a legújabb kommunikációs eszközöket, mint például a bajor egyházban a konfirmandusok számára létrehozott weboldal (Konfi web) használata, születésnapi sms küldés, facebook és egyéb közösségi oldalak használata. Az egyház fontosnak tartja, hogy azokon a csatornákon keresztül is megszólítsa a fiatalokat, melyeket leginkább használnak. A módszereket tekintve pedig a zsinati dokumentum az élménypedagógia módszertanának bevezetését is fontosnak tartja a konfirmandus korosztállyal folytatott munka során.

Siba Balázs