December második hetében hitmélyítő hetet szerveztek a Csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban. Ez alkalommal Cseri Kálmán, a budapesti pasaréti gyülekezet nyugalmazott lelkésze tartott előadásokat, illetve evangelizált itt, aki egyébként sokszor megfordult már a misszióban, és gyülekezetének tagjai is segítették annak megépítését.

– Mindig szívesen jövök Csongorra. Volt, hogy a gyülekezetünk énekkarával, vagy evangelizációs szolgálatra érkeztem. De örömmel vettünk részt ennek az épületnek az építésében is, mert látjuk, hogy szükség van a mentő misszióra. Hálásak vagyunk Istennek, hogy sok alkoholrabságból szabadult és Jézus Krisztus tanítványává lett ember hálás és megváltozott élettel dicsőíti Őt, számos család, házasság jött így rendbe. Ezt a szolgálatot mindenképpen támogatni kell. Ez az egyháznak és a társadalomnak is érdeke.

– Milyen igei üzenettel érkezett ezúttal a hitmélyítő alkalomra?

– Az összefoglaló ige az, hogy légy példája a hívőknek, amit egy hosszú felsorolás követ. Minden délelőtt és délután van egy előadás, ami azzal foglalkozik, hogyan lehet egy hitre jutott ember példává a beszédben, a magatartásban, a döntésekben, a szeretetben, a másoknak való segítésben, hogy ez ne viselkedés legyen, hanem belülről fakadó újfajta magatartás. Hogy valóság legyen, amit a Biblia úgy mond: él bennünk a Krisztus, és Ő cselekszik egy-egy neki engedelmes hívő által. Egy nagycsaládnak a tagjai vagyunk. Mindannyian átéltük azt a szabadítást, amit Jézus Krisztus végez ma is ezen a világon. Mindannyian rászorulunk Isten bűnbocsátó kegyelmére, és mindannyiunknak felkínálja azt a szabadulást, azt az új életet, amit Jézus hozott el erre a földre. Isten megoldására ugyanúgy szükségünk van mindnyájunknak. Ez tényleges és valóságos megoldás mindenkinek az életében, akárhol él, hogyha bizalommal elfogadja. Az e hét során elhangzó evangelizációk célja is az, hogy világosabban lássuk, kik vagyunk mi valójában, kicsoda Isten – mert olyan sok téves gondolat él ezzel kapcsolatban –, és hogy ki-ki jobban értse, mi az Isten terve velünk, mik azok az ajándékok, amiket Ő elkészített számunkra. Mert nem az az evangélium lényege, hogy Isten valamilyen parancs, vagy tilalomsorozatot ad elénk, Ő ajándékokat kínál, és aki ezt bizalommal elfogadja, az ismeri meg igazán Őt is.

– Nemrég vonult nyugdíjba, mivel telnek azóta a napjai? Több lett-e a szabad ideje?

– Az kétségtelen, hogy arra most több lehetőség van, hogy máshol is szolgáljak, egyébként semmi tartalmi változást nem érzek az aktív és a nyugdíjas évek között. Ugyanaz a munkaadó gazdám, az Úr Jézus, ugyanaz a feladatom, a szolgálatom, a szívem vágya. Így legfeljebb csak a munkahelyem változott.

– Mit üzenne azoknak a lelkipásztoroknak, akik megfáradnak a szolgálatban, s néha szeretnék magukat is nyugdíjaztatni?

– Az elfáradást mindnyájan átéljük több alkalommal is. Fontos, hogy ha valaki elfárad is, lehetőleg ne fáradjon meg. Ha pedig megfárad, akkor ott van előttünk Illés próféta szép példája, mert ő is fölmondott egyszer Istennek, és kérte a nyugdíjazását, sőt lefeküdt a bokor alá, hogy szeretne meghalni, mert az életének nincs tovább értelme. És olyan kedves az, ahogy őt Isten kezelte! Először is altatta, etette, aztán itatta, és aztán megint altatta, majd beszélgetett vele. Beszéltette. Kérdezett tőle. Aztán Illés kipanaszkodta magát, és Isten újabb feladatokat adott neki. És szinte észre sem vette, hogy már végzi is azokat, és mégiscsak érdemes élni, mert küldetésben járhat, és az ő küldőjének gondja van rá. Úgy tapasztaltam, hogy az elfáradásaink idején nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mi nem magánvállalkozást végzünk, és nem az a helyzet, hogy kérjük Istent, segítsen meg a munkánkban, hanem mi az Ő vállalkozásában vehetünk részt, és Ő arra méltatott, hogy alkalmazottai lehetünk. Nem rajtunk fordul meg a szolgálat eredményessége sem. Ez az Ő ügye. És Ő viszi ezt diadalra. Mi pedig, ha sokszor bukdácsolva is, de fontos, hogy hűségesek maradjunk. És ebben az ádventben különösen azt az igét szeretném hangsúlyozni, amit Jézus mondott, éppen egy, az Ő visszajövetelével kapcsolatos példázatban, hogy az a hű és bölcs sáfár, aki idejében kiadja a háznépnek az eledelt. A sáfár feladata, hogy amit a gazda rá bízott, azt hűséggel végezze el. Ez a mi dolgunk is. És közben nagyon tudatosan várjuk a mi dicsőséges Urunkat, aki egészen bizonyos, hogy egyszer majd váratlanul megjelenik. Fontos, hogy ne készületlenül találjon minket.

– Hogyan készül a karácsonyra?

– Az advent számomra sohasem csak a karácsonyra való készülődést jelenti, hanem a Jézus dicsőséges második eljövetelére való tudatos készülésben erősít meg. A karácsony ünnepén mindig Isten szeretetéért adunk hálát. Ez a hála is felerősödik bennem ezekben a hetekben, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, ezt az ellene föllázadt világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy legyen út és mód a menekülésre, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Ennek az öröme folyamatosan betölti a szívemet, de ilyenkor még inkább.

– Újév is közeledik. Mi az, amit az elkövetkező évtől remél?

– Az új év sokunkban szorongást vált ki. Sokszor aggodalmaskodunk: vajon mit hoz a jövő! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos komolyan vennünk, hogy a jövő azt hozza, amit Isten elkészít számunkra, hogy az Ő kezében van a jövő, az Ő kezében van a személyes jövőnk is. Életünk ideje is az Ő kezében van, akármilyen sok aggasztó körülmény vesz is körül bennünket, és temérdek nyomorúság van minden téren, nekünk bíznunk kell abban az Istenben, aki tegnap, ma és örökké ugyanaz. És ez kioltja az emberben a félelmeket, a sokszor fölösleges szorongást, és ad reménységet és békességet. Én ezt a reménységet, ezt az élő Istenbe vetett reménységet szeretném erősíteni mindazokban, akikkel kapcsolatba kerülök.

Soós Katalin

reformatus.com.ua