Az almától a multimedialitásig

„Vannak emlékeim arról, hogy hét-nyolc évesen verset írok arról, hogy megérett az alma. Ezeket a népies stílusú költeményeket aztán hosszú szünet követte” – jegyzi meg finom iróniával a fiatal költő. Molnár Illés Hüllők és izzók című kötete 2013-ban jelent meg, verseit és szépirodalmi kritikáit többek között az Élet és Irodalom, a Tiszatáj, a Bárka és a Prae folyóiratok közlik rendszeresen. Szerinte ma már nem olyan megosztott az irodalmi élet, mint a korábbi nemzedékek idején. „A rendszerváltás óta eltelt bő negyedszázad talán annyiban segített, hogy megtanultunk alanyban és állítmányban gondolkodni – hogy Esterházy Pétert idézzem. Fontosabb a teljesítmény a mi generációnkban, mint az, hogy ki kivel van jóban, vagy hova szavaz” – magyarázza.

A kortárs irodalom sokszínűségéről azt mondja: „Tetszik, hogy sokféle hang megfér a mai kánonban, a humoros-anekdotikustól az absztrakt-meditatívon át az egészen popkoncert hangulatú slam poetry estekig. Nincs már az a poros könyvtárszaga az irodalomnak, hanem kicsit populárisabb, amellett, hogy minőségi is. Hála azoknak a szerzőknek, akik ezt fel tudták vállalni, a mai líra vagány. Jó látni tízen-huszonéves fiatalok verseskötettel a kezükben, és nemcsak itt, a Kálvin tér környékén. A legtöbb szerző érzi nemcsak az online jelenlét szükségességét, hanem a multimedialitásét is, vagyis gyakorta kombinálják képekkel, videókkal a szövegeket.”

A versírás kudarca

Illés azt mondja: írás közben saját magát szeretné jobban megérteni. „Az első kötetemben a megtérésemet próbáltam megérteni. Nem azért írok, hogy egy könyvvel megváltoztassam a világot vagy akár csak a kortárs irodalmat. A küldetésem csupán annyi, hogy éljek a talentumaimmal. Ez aztán mindig aktualizálódik valamilyen feladatban.”

Majd mélyebbre megy: „Azt próbálom versben elmondani, amit másként nem tudok. A versírás éppen ezért mindig kudarc, mert valami olyat próbálok megfogalmazni, amit nem lehet. Megvan benne a biztos vereség nyugalma, ugyanakkor a belső szabadság egyfajta luxusa is. A nyelvnek ugyanis megvannak a maga határai, korlátai. A szépirodalomban éppen ezeket, vagyis a saját gyengeségét mutatja fel a nyelv. Mivel a költészet el tud vezetni a határig, azon a határon be lehet nézni a nyelv mögé. Onnantól tud félelmetes lenni egy irodalmi szöveg.”

„Romák hitéből épül…”

Az alkotó is ember. Arról, hogy meddig érdemes elmenni és miért, Illés azt mondja: akkor él jól az ember, ha az alkotás nem megy az élet rovására, és fordítva. „Ezt azóta tapasztalom, mióta a napi munkám is érdekel, nemcsak az, amivel a szabadidőmet töltöm.” Rövid és kiábrándító bulvárújságírói kitérő után ugyanis néhány évig adásszerkesztő volt az egyik vezető kereskedelmi televízió kábelcsatornáinál. Már ebben az időszakban fontolgatta, hogy jelentkezik önkéntesnek a református cigánymisszióhoz. Csakhogy ennél is testhezállóbb feladatot kapott: idén tavasszal a misszió kommunikációs munkatársa lett, így miközben ír, a cigánymisszió ügyét szolgálja.

Jakus Ágnes, fotó: Füle Tamás

A teljes cikk a Parókia Portálon olvasható.

Forrás: parokia.hu