Április 27-én N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője, Közel-Kelet-szakértő volt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi és Dialógus Bizottsága idei nyílt ülésének vendége. Előadását fogalmi tisztázással kezdte: az iszlám jelentése: alávetés Isten akaratának. Idézte Maróth Miklóst: A három fő monoteista vallás közül mindig kettő hasonlít valamiben a harmadikkal szemben: törvényvallás jellegében a júdaizmus és az iszlám. Az isteni törvények a hívő életének minden területére kiterjednek és a közösségben, az ummában érvényesülnek. Kezdettől fogva létezik a javításra, önmaga, a közösség és más közösségek jobbá tételére irányuló szándék, a dzsihád, lehetőleg békésen, de szélsőséges esetben tűzzel-vassal. A fundamentalizmus az iszlámban is új kifejezés, arabul uszújjlia, visszatérés a gyökerekhez. Ahol az iszlám kisebbségben van, meg kell próbálni megfordítani a helyzetet, lehetőleg békés eszközökkel. Európában a felvilágosult gondolkodók, pl. Bassam Tibi, Tariq Ramadan „jókat találnak ki, de az 1,7 milliárd embert nagyjából hidegen hagyják".

Az iszlám eredeti területe a Közel-Kelet, amelynek határai sohasem lettek pontosan definiálva, mint ahogyan azt is nehéz megmondani, hogy Közép-Európa pontosan meddig terjed. A három legnagyobb népcsoport az arab, a török és a perzsa, meg persze Izrael jelenlététől sem tekinthetünk el. Zsidó közösségek Izraelen kívül ma Törökországban és Iránban találhatók, utóbbi helyen a legnagyobb békében. Még ma is jelentős a keresztények száma, Egyiptomban tíz százalék; Szíriában, Irakban és különösen Palesztinában az eredetileg hasonló arány nagyon lecsökkent.

Az arabok felsőbbségtudatának alapja az iszlám, a nyelvükön történt kinyilatkoztatás. Az egykori vitáknak, hogy a Korán öröktől fogva létezik-e vagy teremtetett, ma már nincs különösebb jelentősége. A perzsák arra hivatkoznak, hogy az ő kultúrájuk több ezer éves,míg a törökök az iszlám második hódítására, az európai terjeszkedésre. Az arab nacionalizmus a XIX. századtól jelentkezik, az európai modernizáció hatásával egyidejűleg, de az 'arabság' közösségének gyökerei az iszlám kezdeteihez nyúlnak vissza. A globalizáció hatása alól ők sem vonhatják ki magukat, viszont sorra megbuktak az európai ideológiák, így például a szocializmus is. Mikor voltunk dicsők? – kérdezik. A kalifátus, az iszlám terjeszkedése idején. Traumatikus hatású volt az Izraellel vívott 1948-as és 1967-es háború. Az iszlám erősödése válasz a globalizációra.

Az arab ill. iszlám államok többségükben szekulárisak: az európai jogrendhez társulnak valamiféleképpen a saría elemei. Ebből sok dolog számunkra sem problematikus, amíg kifejezetten a vallási életről van szó, de ha pl. a családjogról, akkor már igen. Az arab államokban autoriter rezsimek vannak hatalmon. A globalizáció okozta adaptációs kényszer alatt megjelent pl. a többpártrendszer, de az a tény, hogy a vezető pártja mindig elsöprő győzelmet arat, a hagyományos társadalmi struktúrát tükrözi.

A demográfiai robbanás mára már nagyjából lezajlott, az egy nőre jutó gyerekek száma rohamosan csökken, ma 3-3,5, a nyolcvanas években még 5-7 volt. Akkor a lakosság 45-50 százaléka volt 15 év alatti, ma már „csak" 30%, az urbanizációnak és a közoktatásnak köszönhetően. De az európai modernizáció és a globalizáció egy olyan politikai és identitásválságot eredményezett, melyet erősít az a tény, hogy a közös arab ügyekben nem sikerült sikert elérni, például a palesztinokkal kapcsolatban sem.

A 2010 végén kezdődött arab tavasz kezdete felemelő volt, a spontán megmozdulások hat országban (Tunézia, Egyiptom, Bahrein, Jemen, Líbia, Szíria). Először csupa olyan jelszót hangoztattak, amelyeket mi is szívesen hallunk, mint a társadalmi igazságosság és az emberi méltóság. Mára elmondható: Tunézia többé-kevésbé demokratizálódott, Egyiptomban elmozdulás történt, Bahreinben leverték, a többi három országban polgárháború dúl. Az elmúlt száz évben az arab világban kialakultak a nemzetállamok, az arab umma és a területi lojalitás kettősségével. Kairóban a Tahrír téri tüntetéseknél az egyiptomi identitás volt fontos, nem a muszlim. Politikai értelemben nincs „arab világ" 370-380 millió lakossal, hanem különböző arab államok alkothatnak eseti koalíciókat a különböző ügyekben. Az átalakulásban két szervezett erő volt, van: a Muszlim Testvérek és a hadsereg. Ha Egyiptomban az előbbi meg is bukott, annyit mindenképpen elért, más iszlamista szervezetekkel együtt, hogy az iszlamista politikai szereplők a politikai döntéshozatal legális és elismert aktorai lettek.

Majd egyre jobban megerősödtek a szalafista mozgalmak (szalaf = ősök), a hagyományok hirdetői. Ezen belül a legnagyobb kihívást ma az Iszlám Állam jelenti, a kalifátus kikiáltásával. 1923-ban a török szultánt politikai hatalmától, 1924-ben vallási vezetői szerepétől is megfosztották. A 85 százaléknyi szunnitának azóta nincs egységes lelki vezetője. A vezért, Al-Bagdádit a Próféta leszármazottjaként és legjobb arab egyetemek diákjaként, doktoraként „felépítették", a síita legfőbb vallási vezető mintájára. Bár súlyosan megsérült egy légitámadásban, ha nem éli túl, találtak volna mást.

Az iszlám vallási közösségként indult, és eredetileg nem foglalkozott az államisággal, a meghódított helyieket használták fel a kiépítéséhez. Az Arab-félszigeten a XVIII. századig nem létezett a mi fogalmaink szerinti állam. A Koránban a mekkai, a vallásalapító szúrák rövidek, „mint ma egy reklám", hiszen ha magyarázni kell, akkor az már problémákat okoz, „brutálisan egyszerűnek kell lennie". A medinai szúrák szólnak a közösség megszervezéséről, arról is, hogy a „könyves népek", a zsidók és a keresztények miért részesülnek külön elbánásban. 1492-ben, Granada elfoglalásakor az áttérni nem hajlandó muszlimok mellett a zsidók is az oszmán birodalomban telepedtek le.

A szunnita Iszlám Állam a kezdetek harcos retorikáját idézi, miközben számára a fő probléma az eretnekség. Az iraki síita szent városokban élő ajatollahok felhívást bocsátottak ki, hogy az elűzött keresztény honfitársakat fogadják be. Kérdés, hogy a jazidiakat miért nem említik. Stratégiai hódítást folytatnak, utak, völgyek, folyók mentén, ezért a hálószerű térképek. Eddig kb. egy nagy-britanniai nagyságú területet foglaltak el, 5-6 millió lakossal.

Az Iszlám Államhoz, a gyökerekhez való visszatérést illetően hasonló szervezkedésre van már példa, Szaúd-Arábia ennek nyomán alakult meg. A szaúdi királynak azonban nincs vallási felhatalmazása, annak ellenére sem, hogy címei között szerepel a szent helyek őrzője is. A kalifa akár háborút is hirdethet ellene. Egyelőre nem világos, hogy mire lesz elég a kalifa hatalma. Elsősorban a térségre jelent veszélyt.

N. Rózsa Erzsébet kérdésekre válaszolva elmondta: A kommunista eszméknek azért lehetett sikerük az arab országokban, mert a kommunizmus is a közösséget hangsúlyozza. A muszlimok azonban sohasem hitték el, hogy Európa (és Észak-Amerika) teljesen szekularizálódott. Amikor a Nyugat a keresztények sorsán aggódik, „önmagát leplezi le". Az Iszlám Állam a keresztények kivégzésével így a Nyugat felett arat győzelmet. A műkincsrombolással is a nyugati reakciókat kívánják előidézni.

Az ellenük való harchoz Irakban a kormány kért nyugati segítséget. Mivel Szíriában a nyugat nem fogadja el Aszad rendszerét, ott az Egyesült Államok arab szövetségesekkel együtt harcol az Iszlám Állam ellen. Jordánia és Libanon is fenyegetve van. Miközben az Egyesült Államok és szövetségesei az Iszlám Államot bombázzák, Aszad a szíriai ellenzék többi része ellen harcol. A legtöbb arab országban nem szeretik az Iszlám Államot, az öböl-menti országokban terrorista szervezetnek tekintik. 2012 nyarán Aszad gyakorlatilag autonómiát adott a szíriai kurdoknak, hogy eggyel kevesebb fronton legyenek ellenségei. A török hadsereg felvonult a határon, de nem akar egyedül háborúba keveredni, inkább átengedi az észak-iraki kurd harcosokat Szíriába. Az Iszlám Államot nem lehet csak a levegőből legyőzni. Irakban elsősorban a kurd pesmergák (=aki szembenéz a halállal) küzdenek, a hadsereg fegyelmezetlen, korrupt.
A Pew Research számításai szerint az iszlám lélekszáma 2070-re haladhatja meg a kereszténységét. A svéd kormánynak négy muszlim vallású tagja van. Magyarország miért nem terrorista célpont? – tette fel a költői kérdést. „Azért nem, mert nálunk nincs a CNN-nek állandó tudósítója."

N. Rózsa Erzsébet végül a Rostoványi Zsolt által szerkesztett Az iszlám Európában c. két évvel ezelőtt megjelent könyvre utalt: nincs olyan, hogy európai iszlám. Mindenhol más-más nemzetiségű a muszlimok többsége, azaz Európában egyáltalán nem egységesek. Így például Franciaországban valójában nem az ott élő 230 ezer török, hanem az 5 millió arab miatt tiltakoztak a török EU-csatlakozás ellen. Magyarországon kb. 25 ezer muszlim él, Csehországban 3-4 ezer, Szlovákiában 2 ezer, Lengyelországban 5 ezer, döntően tatár. Ma Európa lakosságának 5-6 százaléka muszlim, és tízszázaléknyian sem lesznek egységesek.

A nagy érdeklődéssel hallgatott előadás sokat segített a mai közel-keleti viszonyok jobb megértésében.

Szentpétery Péter
a MEÖT Vallásközi és dialógus bizottság elnöke