„A Református Énekek hangversenyt azzal a céllal rendezzük meg 2002 óta minden évben, hogy ott a református énekeskönyv zsoltáraiból és énekeiből koncertfelvétel készüljön professzionális előadók tolmácsolásában” – mondja Böszörményi Gergely, az esemény megálmodója, főszervezője. – Az elmúlt kilenc év alatt már 160 református zsoltárt és dicséretet dolgoztak így fel, amelyek mindegyike megjelent CD, DVD formájában is. Ezzel próbáljuk segíteni a gyülekezetek, egyházi közösségek, intézmények mind jobb és minél több zsoltáréneklését. Éppen ezért a koncerten nem csak feldolgozások, hanem az egyszólamú énekek is hallhatóak a 370 fős Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus előadásában.”

Ige és zene összhangban

Az egyesített kórusba minden évben új gyülekezeti vagy iskolai énekkart is meghívnak azon együttesek mellé, amelyek kezdettől fogva résztvevői a Református Énekeknek: Debreceni Kollégiumi Kántus, Palló Imre Énekkar, Psalterium Hungaricum kórus, SDG kórus, FIRESZ, Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara. A főszervező fontosnak tartja, hogy jelen legyenek Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Vajdaságból is énekkarok, mert csak így valósulhat meg a teljes Kárpát-medencei egység.

Az alkalmon közreműködő kart Arany János, Beidek Adrien, Berkesei Sándor és Cseri Zsófia vezényli, az orgonisták közül idén Pálúr János nagyszerű, improvizatív játéka hallható majd, ismertük meg a szereposztást Böszörményi Gergelytől.

„A Református Énekek koncert idén is négy zenei blokkból áll, a blokkok elején Szászfalvi László református lelkipásztor, egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár olvassa fel az Igéket. Az Igék mindig kapcsolódnak az énekek mondanivalójához, amelyek a mostani koncerten végigvezetnek minket az egyház életén, annak legfontosabb állomásain, a nagy ünnepeken és az istentisztelet fő részein” – mutatta be a koncert felépítését a főszervező.

A hangverseny utolsó részében egyfajta ősbemutatóra is sor kerül, hiszen Gárdonyi Zoltán Memento című kantátáját ilyen hatalmas méretű kórus még sohasem énekelte. A koncert legvégén, a Himnusz eléneklése után Zán Fábián Sándor, kárpátaljai püspök mond áldást.

Együtt imádkozni a régen holt szerzőkkel

A hangverseny főpróbáján a karnagyok közül minden évben Arany János, a Psalterium Hungaricum kórus vezetője lép először a 370 tagot számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórus elé.

„A nagyméretű kar irányításának feladata kettős, az egyik felét minden tömegrendezvény vezetője ismeri: a nagy létszámú együttest úgy kell elrendezni a színpadon, hogy az a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Az összkar próbájának első perceiben nekem is az a feladatom, hogy megtaláljam a csoport a legkedvezőbb elrendezését. A feladat másik fele már szakmai kérdés. A vezénylő mozdulatokra másképp reagál egy átlagos méretű, negyvenfős kórus, és másképpen egy majdnem tízszer akkora együttes” – avatott be minket a karnagy a gyakorlati részletekbe.

„A Református Énekek programja minden évben négy nagyobb szakaszból áll, amelyeket egy-egy karnagy irányít. Minden ilyen egységben három-négy gyülekezeti ének egyszólamban, orgonakísérettel, egy ének pedig kórusfeldolgozás formájában szólal meg. Nekem azonban idén olyan szakasz jut, amelyben nem lesz kórusmű. Csak egyszólamú énekek hangzanak el. Azért választottam ezt a részt, mert ennek végére a „Jézus, világ megváltója” kezdetű énekünk került (Református Énekeskönyv, 342.), melynek versszakai közé Pálúr János, az est orgonistája Johann Sebastian Bach ugyane dallamra (német címén „Sei gegrüsset, Jesu gütig”) írt variációsorozatának egy-egy tételét fogja illeszteni. Számomra pedig mind maga az ének, mind Bach földolgozása különösen kedves.”

Hatalmas élmény lehet egy ilyen tömegrendezvényben részt venni, ekkora együttessel együttműködni, gondolhatja a kívülálló.

„Én alapvetően nem kedvelem az efféle nagyszabású rendezvényeket – árulja el ezzel szemben Arany János. – Ugyanakkor tudom, hogy a Református Énekek hangverseny fontos és szép vállalkozás, ezért minden évben örömmel vállalom a részvételt. Ez a koncertsorozat azzal a céllal indult, hogy fölmutassa, mennyire gazdag és sokszínű a református egyház dallamkincse. A hétköznapok nyelvén megfogalmazva: büszkélkedünk és gyönyörködünk e kincs fölött; ünnepibb szavakkal: hálát adunk érte. Személy szerint pedig úgy érzem: az én hitem a közelébe sem férhet azokénak, akik ezeket az Úr Istentől kapott ajándékokat ránk hagyták. Feladatom nem lehet más, mint hogy megpróbáljam minden erőmmel újra és újra megkeresni, megérteni és felmutatni az ajándékképpen ránk maradt énekek szövegének és dallamának üzeneteit, együtt imádkozni a régen holt szerzőkkel.”

Kováts Annamária