Páratlan és meghatározó életútra tekintett vissza Szabó Előd tatai lelkipásztor az 1Kor 10,31 alapján elmondott igehirdetésében, amelyben hangsúlyozta: Kálmán Attila, a nemzet, a tudomány és az Isten ügyének mindvégig hű képviselője minden beszédét az Úrra mutatva zárta, példát adva, hogyan lehet az ő dicsőségére élni. Életén áttetszett Isten országának rendje és értéke. Sokszor idézte: aki egy évre tervez előre, gabonát vet. Aki tíz évre, az almafát ültet. Aki száz évre, az iskolát alapít. Szabó Előd hozzátette: aki az örök életre tervez, az pedig Isten dicsőségére él, ahogy Kálmán Attila tette, és ahogyan mi is tehetjük, mindannyian. Ehhez az kell, hogy Istennek tulajdonítsuk érdemeinket, hogy vállaljuk minden időben, hogy rá mutatunk életünkkel, szavainkkal, még betegen is megerősítve másokat az Úr rajtunk megmutatkozó erejével.

Huszár Pál a Magyarországi Református Egyház Zsinata nevében megrendülten mondott istenhozzádot volt zsinati világi elnök, dunántúli főgondnok elődjének, akit Isten „királyi bőséggel ajándékozott meg tálentumokkal, és aki jó sáfár módjára hasznosította azokat" anyaszentegyházunk és nemzetünk szolgálatában.
Steinbach József a Dunántúli Egyházkerület és a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma egész közössége nevében olvasta az örök élet igéjét: „Akié a Fiú, azé az élet." (1Jn 5,12) Mint mondta, Istené a dicsőség Kálmán Attila odaszánt életéért, hitéért, szolgálatáért, aki hívő tanárként nemzedékek sorának mutatta meg a krisztusi utat – mert van út. A püspök hozzátette: az élet Urát hirdette Kálmán Attila egész életével Isten benne munkálkodó Szentlelke.

Czunyiné Bertalan Judit oktatási államtitkár szép emberi portrét rajzolva búcsúzott az államtitkár elődtől, „aki velünk, közöttünk élt, minden beszélgetésével tanított, szüntelenül munkálkodott". Mint mondta, Kálmán Attilának „egyetlen ideája volt: a Krisztus, ezért volt szabad vetni és aratni, döntéseket hozni", és a világ legértékesebb alapanyagával dolgozni. – Neki nem küldetéstudata volt, hanem küldetése. Nehéz beleállni abba, amit ránk hagyott, nekünk mégis ez a kötelességünk – tette hozzá az államtitkár asszony. – Kálmán Attila mindent igyekezett megtenni azért, hogy minden arra érdemes tatai emléke megmaradjon, de tiltakozna, ha neki akarnánk emlékművet emelni – mondta Michl József. Tata polgármestere arra buzdított, hogy úgy emlékezzünk a tanúságtevő tanítóra, ahogyan ő élt, kövessük azt, akit ő követett.

Lovász Attila matematikus a negy­venhárom évvel ezelőtti osztályfőnökre emlékezett, aki matematikatanárként a világos gondolkodás csodáját ismertette meg a fiatalokkal. Szigorú korlátokat állított, diákjai mégis derűs humorára emlékeznek. Az osztályfőnök mágikus figurája egymással versenyző, ám mégis egymást tisztelő közösséget varázsolt a tatai Eötvös-gimnázium rábízott osztályából. – Egy személyben a teljesség iskolája voltál nekünk – foglalta össze a Magyarországot és a határ menti, megtagadott magyarságot megismerő kirándulások, a magyar szellemi élet nagy alakjaival találkozások, a más szellemi valóság megtapasztalásának tanulságait Lovász Attila.

Kálmán Attila mert és tudott példakép lenni – az erről tanúskodó, harcokban gazdag életútról volt diákjai kis kiadványban is megemlékeztek, amelyből minden tiszteletet tevő magával vihetett. A könyvből kiderül, hogy Kálmán Attilának miért is volt különösen fontos a zene, azon belül is a népdalok. Az istentisztelet után a templomban és a Tatai Református Gimnáziumban összegyűlt emlékezők együtt énekelték el fáklyafénynél az A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt, Kálmán Attila kedves énekét a templom mögötti udvaron.

Kálmán Attila 1938. október 22-én született Budapesten. 1957-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, 1963-ban a Szegedi Tanárképző Főiskolán matematika–fizika szakos diplomát, 1968-ban matematika–ábrázoló geometria szakos oklevelet és doktori fokozatot is szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1956-tól 1960-ig a dányi, 1965-ig a kistarcsai általános iskolában tanított, 1968-ig Budapesten, majd 1990-ig a tatai Eötvös József Gimnáziumban volt tanár. 1990 és 1994 között Tata országgyűlési képviselője, 1991 és 1994 között művelődési és közoktatási államtitkár volt. Szerepet vállalt az 1950-es években államosított egyházi iskolák visszaszolgáltatásában és a nemzeti alaptanterv előkészítésében. 1994-ben a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója lett. 2005-ben visszatért Tatára, ahol a pápai iskola kihelyezett, később önállósult intézményét vezette 2011-ig. A világi mellett felelős egyházi szolgálatot is vállalt dunántúli főgondnokként és a Zsinat világi elnökeként. Főbb díjai: Beke Manó-díj (1984), Gábor Dénes-emlékérem (1999), a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme (2003), Tata Város Zsigmond Király Díja (2007), Rátz Tanár Úr Életműdíj (2008), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Eötvös József-díj (2015).

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Dimény András

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2015. november 29-i számában.