„Isten szeretet."
(1 Jn 4,8)

Kedves Testvéreink!

A Református Bibliaolvasó Kalauz mai napra kijelölt igaszakaszában a zsidó nép vallásos vezetői azt kérdezik Jézustól: „milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" (Lk 20,2) 

Jézus tanításai és cselekedetei mind-mind a hatalomról tanúskodtak. Úgy hallgatták őt az emberek, mint aki hatalommal beszél, és úgy tapasztalták meg tetteit, mint akinek hatalma van a betegség, a gonosz lelkek, sőt még a halál felett is.

De Jézus hatalmát nem csak kortársai, hanem mi, református keresztyének is megtapasztalhatjuk. Ha nem is azzal a számon kérő hangsúllyal, ahogy a templomtisztítás után rákérdeztek a főpapok Jézus hatalmára, ellenben rácsodálkozó, szinte beleborzongó érzéssel kérdezzük mi is: „milyen hatalommal..."

Karácsony napján ez a kérdés a legjobb kérdés. A hívő ember ilyenkor megáll, csendet teremt maga körül és ámulva teszi fel a kérdést: „milyen hatalommal..."

Milyen hatalom kell ahhoz, hogy az Isten emberré legyen? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy maga az Isten érkezik testben békét kötni az emberrel? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy a dicsőséges Ige felvegye emberi természetünket és e sérülékeny testben lakjon? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy az Isten belépjen a múlandó világba azért, hogy a véges teremtménnyel közvetlenül is kapcsolatba tudjon kerülni? Milyen hatalom kell egy ilyen mértékű áldozat meghozatalához? A válasz: a szeretet hatalma.

És milyen hatalom kell ahhoz, hogy az ember emberré legyen? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy az ember lemondjon dicsőségről, hatalomról, igazságról és mindezeket visszaadja Istennek? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy az ember is tudjon áldozatot hozni a másik javára? Milyen hatalom kell ahhoz, hogy az ember semmit ne önzésből vagy hiú dicsőségvágyból tegyen, hanem alázattal különbnek tartsa magánál a másikat? A válasz ugyanaz: a szeretet hatalma. Mert a szeretet hatalom!

Kedves ünneplő református gyülekezet! Isten úgy döntött, hogy akaratát úgy érvényesíti, hogy legmélyebb szeretetét fejezi ki az ember felé. Se erőszak, se pénz, se népszerűség nem tud olyan hatást gyakorolni, mint amire az Isten tökéletes szeretete képes. Isten szeretné alakítani az életünket, szeretete által kíván formálni bennünket az Ő egyszülött Fia képére. Az egyszülött képére, aki karácsonykor egy újszülött gyermek, akinek hatalma van arra, hogy elhagyja mennyei dicsőségét. Az egyszülött képére, aki nagypénteken egy szenvedni képes szolga, akinek hatalma van arra, hogy életét odaadja. Az egyszülött képére, aki húsvétkor dicsőséges Úr, akinek hatalma van arra, hogy életét visszavegye. Az egyszülött képére, aki visszajövetelében pedig hatalmas király, akinek hatalma van arra, hogy előtte minden más hatalom térdet hajtson. Karácsonykor erről a hatalmas királyról beszélnek az angyalok.

Isten tehát Őbenne, a Fiúban mutatta meg a szeretet hatalmát, aki mennyei dicsőségét otthagyta, a kereszt kínjait is vállalta, feltámadásával a halált is legyőzte, hogy nekünk, embereknek emberi módon és érthetően elmondja: az Isten szeretet. (1 Jn 4,8)

Kívánjuk minden keresztyén és református testvérünknek, hogy karácsony ünnepén élje át ezt az Istentől jövő személyes és hatalmas szeretetet. Élje át, hogy ezt a hatalmat Isten nekünk is oda kívánja ajándékozni, hogy szeretete hatalmas és erőteljes módon életünkben, családunkban, gyülekezetünkben, egyházunkban és nemzetünkben is megtapasztalhatóvá legyen.

2012 karácsonyán

Testvéri köszöntéssel:

Dr. Huszár Pál 
főgondnok 
a Zsinat világi elnöke

Dr. Bölcskei Gusztáv
püspök
a Zsinat lelkészi elnöke