Veress Emőke ősszel ötödik évét kezdi a kolozsvári teológián. A nagyváradi lány már gyermekkorában sem a tévé előtt, hanem családjával a templomban töltötte a vasárnap délelőttöket, általános iskolás korától kezdve készült a lelkészi pályára. „Két éve voltam először Csillagponton, tavaly Konfi+ konferencián, s megtetszett az Isten országát építő lelkület” – a lelkes teológa évfolyamtársai között is igyekezett népszerűsíteni az idei magyarországi ifjúsági találkozót és a szolgálati lehetőséget. Ő maga, ahogy Mezőtúron, úgy most is kiscsoportot vezetett, mert fontosnak tartja a személyességet és az előadásokon hallottak elmélyítését. Ezúttal fiatal felnőttekkel, huszonhét-harminc év közötti résztvevőkkel kellett dolgoznia, de örült a kihívásnak: „Hasznos gondolatokat, tapasztalatokat szereztem, amiket felhasználhatok lelkipásztori szolgálatomban.”

„Mindenben újonc vagyok” – Varga Tamás Sándor még csak az első évén van túl a teológián. A szatmárnémeti fiú sokáig húzódozott mindentől, ami a templommal kapcsolatos, mígnem barátai hívására kezdett járni gyülekezete ifjúsági közösségébe, s ott megtalálta a helyét. Hosszú lelki folyamat volt, míg megtanult annyira bízni Istenben, hogy elhitte neki, lelkészi pályára szánja őt. A Csillagpontról az egyházmegyéjének lelkészeit és ifiseit hallotta lelkendezni, s úgy érezte, ezt neki is látnia kell. „Nagyon pozitív élmény volt, jó látni, hogy van valami, ami kétezer-ötszáz fiatalt összefog egy héten át.” Sok emberrel megismerkedett, gazdagodott az előadásokból, rendezőként a háttérmunkálatokba is betekinthetett és – ami számára a legnagyobb élmény – életében először most osztott úrvacsorát.

Erasmus-szal a Csillagpontra

A Zsinati Ifjúsági Iroda munkáját időről időre önkéntesek segítik. „Így van ez a kezdetektől, s igyekszünk lépést tartani az állami intézkedésekkel, melyek társadalmi szintre akarják emelni az önkéntességet” – mondta el kérdésünkre Szontágh Szabolcs irodavezető. Munkatársaival „önkéntesbarát” szolgálati helyet szeretnének biztosítani a fiataloknak. „Nem csak igazolást, hanem olyan tapasztalatokat kínálunk nekik, melyeket később beválthatnak tanulmányaik, munkájuk során vagy magánéletükben hasznosíthatnak.” Az Önkéntes Diakóniai Év (ÖDE) Programirodán keresztül kerültek be a nemzetközi önkéntes pályázati rendszerekbe: tavaly ősztől egy ÖDÉ-s kárpátaljai lány könnyítette meg munkájukat, a Csillagpont szervezésének véghajrájában pedig nem várt segítséget kaptak a tizenkét erasmus-os kolozsvári teológus és teológa személyében.

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tavaly kapcsolódott be a hallgatók és az oktatók mobilitását segítő Erasmus+ programba. Az Európai Unió anyagi támogatásával a diákok egy-két félévet tanulnak vagy minimum két hónapos szakmai gyakorlatot végeznek külföldi partnerintézményeknél. „Eddig is volt évente egy-két peregrinusunk, akik nyugat-európai ösztöndíjjal külföldi teológiákon pallérozták tudásukat, viszont ebben a tanévben az Erasmus programnak köszönhetően tíz diákunk tanulhatott egy-egy félévet a magyarországi testvérintézményekben és huszonketten végezhették szakmai gyakorlatukat a Magyarországi Református Egyházban és az Erdélyi Gyülekezetben” – tájékoztatott minket Sógor Árpád ifjúsági lelkész, aki egyben Erasmus-koordinátor is.

„Diákjaink itthon is rendszeresen önkénteskednek: mindegyik évfolyamnak megvan a maga területe, ahol tevékenykedik” – tette hozzá az ifjúsági lelkész. Az első évfolyam hagyományosan az időseknek viszi ki az ebédet, a másodévesek a hajléktalanmissziót „viszik a vállukon”, a harmadévesek jelenleg a siket- és nagyothallók iskolájában, illetve a vakok intézetében önkénteskednek. A negyedévesek a kórházakban és az idősek otthonában szolgálnak hétvégenként, az ötöd- és hatodéves hallgatók a nagyvárosi misszióban és gyülekezetekben segítenek.

Összekovácsoló szolgálat

Sógor Árpádék vették fel a kapcsolatot az Ifjúsági Irodával, s már decemberben megkötötték a keretszerződést, mely lehetővé tette, hogy hallgatóik pályázhassanak nyári gyakorlatra. Az Erdélyből és Partiumból érkezett tizenkét önkéntes a Csillagpont előtt és után irodai adminisztrációt, logisztikai feladatokat végeztek, a találkozón rendezőként, helyszínfelelősként, kiscsoportvezetőként is megállták a helyüket. Talpraesettek voltak, sokféle kompetenciával rendelkeztek és nagy adag alázattal, szívvel-lélekkel dolgoztak.

„Jó kedvvel jöttünk be minden nap, öröm volt az Ifjúsági Iroda munkatársaival dolgozni, sokat lehet tőlük tanulni” – összegezte Noémi az élményeit, Tamás pedig a közös munka előnyeit sorolta: „Jó volt, hogy csoportban jöttünk, jobban megismertük egymást a teológustársakkal.” Az egyébként különböző évfolyamba járó diákok a gyakorlat ideje alatt olyanok voltak, mint egy kis család: együtt laktak, szabadidejükben együtt fedezték fel Budapestet és kirándultak a vízpartra.

Mindketten remélik, hogy a (z egymással és a munkatársakkal) kialakult jó kapcsolat meg is marad, s a jövőben is építhetnek egymás segítségére. Ígérik, hozzák majd az ifiseiket is a Csillagpontra, mert mint mondják, a fiataloknak szükségük van az ilyen alkalmakon kapott lelki táplálékra: „Akik a zene miatt jönnek, azokat is megszólíthatja egy gondolat, egy találkozás, s ki tudja, két év múlva talán újra velünk lesznek.”

Feke György, fotó: Vargosz