Gertrud Wehl január 10-én töltötte be 90. életévét Hamburgban. A „cigányok anyjaként” ismert Chali még mindig aktívan támogatja a délkelet-európai cigánymissziót, aminek ő volt az egyik nemzetközileg ismert és elismert alapítója. Főként az után fejtette ki tevékenységét, hogy 1962-ben a sintik a hamburgi árvíz idején súlyos személyi és anyagi károkat szenvedtek. Életéről, munkásságáról Németországban a Brockhaus Kiadónál jelent meg Lothar von Seltmann könyve „A Chali” címmel. Benne Gertrud testvérnek, Isten női követének személyes bizonyságtétele is olvasható. Megtudjuk: 1936-ot írtak, amikor az akkori lengyel Pomerániában megakadt a szeme a sötéthajú, sötétbőrű gyerekeken, akik az utcán hancúroztak, s éppen szenet cipeltek haza egy koszos zsákban. Nem megvetést, hanem szeretetet érzett irántuk. Ekkor elhatározta, hogy törődni fog velük. Így jutott el a hamburgi szegénynegyedbe, ahol a romák éltek. És Chali („a német”) megtalálta az utat ezeknek az embereknek a szívéhez. Életének vezérmondata lett: „Isten nagykövetnője soha nem mehet nyugdíjba!” Isten küldését elfogadva később az orosz romákhoz fordult, először az egykori NDK területén élőkhöz, aztán eljutott Oroszországba is. Az 1950-es években „Gertrud testvér” megtanulta a romák nyelvét, s amikor már elegendő nyelvismerete volt, a cigánygyerekeknek mondatról-mondatra fordította le a Biblia sorait. Később a misszionáriusnő segített egy fatemplomot építeni a romák részére. Egy fiatal roma fiút arra motivált Chali testvér, hogy teológiai tanulmányokat folytasson, s később a cigányok lelkésze legyen. (idea.de – 2010-01-13 – dr. békefy - ©reformatus.hu)