„Mit tanít nekünk Noé több ezer év után?" – tette fel a kérdést a nagyenyedi templomban Szegedi László missziói előadó. Először is azt, hogy Isten személyes valóság. Ahogy Noé együtt járt akkor Istennel, úgy járt együtt az Úrral évszázadokon keresztül a nagyenyedi kollégium több ezer diákja és több száz tanára is. A kérdés most az: ma kivel jár együtt Európa és a Kárpát-medencei magyarság?

Noé vállalta azt, hogy nem figyelt senkire, hanem azt tette, amit az Úr mondott neki. „Vállaljuk-e a ma keresztyénségünket?" – kérdezte az igehirdető, aki szerint a Noé-féle emberek ma sajnos kisebbségben vannak, az általuk követett értékrend ugyanis sokszor gúny tárgya. Az igemagyarázat rámutatott: a keresztyénség bárkája ma is át akar menteni minket, meg akar tartani ebben a világban, ahol sokan a rontásunkra törnek. „Nektek is – fordult a diákok felé a lelkipásztor – át kell mentenetek a hitet és a tudást, hisz e kettőt senki sem tudja elvenni tőletek."

Szegedi László arra is figyelmeztetett, hogy Noé bezártan is szabad, boldog ember volt. Tapasztalatai szerint a fiatalok nem szeretik, ha a kollégiumok túl szigorúak, de érezni kell, hogy ha Istennel járunk és az ő cselekedetei szerint élünk, akkor a bezártságban is szabadok tudunk lenni. Ráadásul a tanárok, oktatók és a szülők a szigorral vigyázni is akarnak a fiatal nemzedékre, amely napjainkban ki van téve a világ számos kísértésének.

Az igehirdetés után Brendus Réka, a kollégium volt diákja, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese köszöntötte – ahogy fogalmazott – a dél-erdélyi magyarság egyik legkiemelkedőbb intézményének diákjait és tanárait. Személyes hangvételű beszédében megemlékezett a régi iskola szokásairól, felidézte néhány gyermekkori iskolai élményét is. A román oktatásügyi államtitkárság kabinetigazgatójaként Nagy Éva szólt az egybegyűltekhez. „Megmaradni csak úgy lehet, ha értékeinket megőrizzük és továbbadjuk. Ezek közé tartozik anyanyelvünk is, amely ősi hitünkkel együtt önazonosságunk alapja" – hangsúlyozta.

A köszöntések után Ábrám Tibor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi alelnöke, iskolaigazgató tartotta meg tanévnyitó beszédét. „Isten nemzetsége vagyunk" – idézte az ismert igeverset a főgondnok, majd elmondta, a Kárpát-medencében sok száz helyen folyik református nevelés, és ezek az intézmények egyre inkább érzékelik, hogy Európa egyik legnagyobb keresztyén református nevelési rendszerének tagjai. „Ez a stratégiai tervezés lehetőségét és felelősségét jelenti számunkra" – mutatott rá, hozzátéve: a testvéri közösségvállalás gyakorlata érhető tetten a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap adománygyűjtésében is.

Ez utóbbinak köszönhető, hogy a nagyenyedi kollégium kilencedikes tanulói ajándékban részesültek: minden diák egy bibliát kapott kézhez. Végül a Bethlen-díj átadása következett: Popper Cserepes Zsófia tanár vehette át. A díjazott német–magyar szakon végzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, majd harminc évig Nagyváradon tanított. Az újraindult Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumba került 1991-ben, majd néhány év múlva az igazgatója lett. „Ez volt a legsikeresebb időszaka az iskolának" – hangzott el a laudációban, amely szerint a díjazott hitvallása az, hogy Isten minden gyermekben értéket teremtett.

Szöveg és fotó: Somogyi Botond

A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2016. szeptember 25-i számában.