Jézus nevében a szeretet és béke pünkösdi üzenetével köszöntünk titeket. A keresztyén ünnepkör kiemelkedő napja, a Pünkösd ünnepe ünneplésre hív és arra, hogy régi apostoli hitünk alapján, a közöttünk lakozó élő Ige által tekintsünk a szorongatott világra, amely minden részletében komoly veszélyeket és nagy ígéreteket hordoz. Újból szembesülünk a sürgető hívással, hogy részesek legyünk a teremtett világ liturgiájában.

Az egész teremtettségnek szóló evangéliumban ma is felfedezhetjük a Pünkösd reménységét és ígéretét: Isten újjáteremti a világ ábrázatát. Nehéz olyan időszakot elképzelni a teremtett világ történetében, amelyben ez a remény olyan súlyt és jelentőséget nyert volna, mint abban, amit ma megtapasztalunk. Többről van itt szó, mint a környezetünk feljavításáról vagy éppen helyreállításáról. Nem volt olyan korszak, amely olyan egyértelműen bizonyította volna a teremtett világ sóhaja és vajúdása és az emberi élet és közösség széthullása közötti kapcsolatot. Az emberi élet, bukásával és lehetőségeivel, kimutatható egységben van a teremtettség életével.

Isten üdvözítő terve, amelyet az Apostolok Cselekedeteinek második fejezete a nyelvek csodájának történetében drámai erővel ír le, az, hogy Krisztusban foglaljon egybe mindeneket, ami a mennyben, és ami a földön van. „Ő, aki a Bábel tornyánál szövetkezőket a különböző nyelvek szétválasztásával szórta szét, ma újra egyesíti a nemzetek nyelveit szent felsőszobájában" (Örmény énekeskönyv, 12. század). Az életerő, amely ebből az ígéretből árad, szöges ellentétben van az emberi élet és a teremtett világ ma tapasztalható elidegenedésével. Isten teremtett világa, szentségünk, fejlődésünk és önazonosságunk Isten adta és szükségszerű kerete, ma annak a széthullásnak és bűnnek a tanúja, amelyik eltorzítja és lerombolja az emberi életet és alapjaiban fertőzi meg annak szerkezeteit.

Krisztusban nyilvánul meg a teremtettség pünkösdi valósága. Hitvalló Maximus, ahogy arra Bartalomaiosz patriarcha emlékeztetett minket, a világot „Isten életerejének égő csipkebokraként" írta le. Ez a belátás ad sajátos mélységet ezen a Pünkösdön a tavaly novemberi puszani nagygyűlésünk imádságának: „Élet Istene, vezess minket igazságra és békére". Könyörgünk azért, hogy a pünkösdi ünnep ereje ragadjon meg mindannyiunkat, legyen nyilvánvalóvá általunk és tegyen eggyé minket. Jövel Szentlélek Isten!

Külügyi Iroda
Forrás: Oikoumene.org