A nemzetközi konferencia előadói és kiscsoportjai arra tekintettek rá, milyen hatások érik ma a fiatalokat, hogyan fog változni az életüket egyre nagyobb mértékben meghatározó technológia, és mit kezdhetnek ezzel az ifjúsági misszió munkatársai a következő tíz évben, milyen módokon lehet tanítványokká, ezzel szolgatársakká tenni a mai fiatalokat. Az együttlét egyben a hálózatépítés és a tapasztalatcsere alkalma is volt. „A kiscsoportomban hallottam először arról, hogy Angliában fiatal keresztyén lányok csoportokban végeznek jótékonysági munkát, és így, ezekben a brigade-ekben élik is meg hitüket. Ide azért jöttem, mert a Lélegzet Magazin főszerkesztőjeként érdekelt, ki hogyan végzi a fiatal lányok, nők közötti missziót, hogyan építjük együtt Isten országát" – osztja meg tapasztalatait Balázsfalvi-Ábrám Anna, az iroda munkatársa.

„Érdekes gondolat volt, hogy többen nem a fiataloknak szóló programokra, tanításokra, hanem sokkal inkább a fiatalok megerősítésére, bátorítására helyezték a hangsúlyt. A programokon felül ez a lelkesítés is nagyon fontos a fiataloknak, mert sokszor a lendület az, ami hiányzik nekik és belőlük – vannak olyan előadók, akik kifejezetten csak ezzel foglalkoznak" – mondja Juhász Alexandra, és hozzáteszi: jó volt látnia, hogy mennyire sokszínű az európai ifjúsági munka.

A mai fiatalok háromszor annyi időt töltenek valamilyen informatikai eszköz vagy videójáték előtt, mint 2014-ben. Kérdés, hogy tudnak-e ezzel mit kezdeni az egyházak, és jelen lenni ott, ahol a fiatalok vannak: facebookon, instagramon, snapchaten. „Az egyik előadó azt mondta, keményen küzd a neten is a fiataljaiért, mert a virtuális térben ott lehet mellettük életük történéseinél. Arról is hallottunk, hogyan érte sorozatban kudarc egy angliai ifjúsági munkást, akinek üresen kongtak a fiataloknak szervezett programjai, azonban minden esetben, amikor önkéntességre hívta őket, örömmel mentek. Sokszor nem a fiatalok igényeire, hanem a saját rólunk alkotott képünkre gondolunk, amikor programokat szervezünk nekik – azonban ők ebben a helyzetben nem közösségi élményre vágynak, hanem arra, hogy tehessenek valami jót a világért. Nem a magány leküzdése, hanem a kreativitás megélésének a vágya hajtja őket, erre kellene reagálnunk. Érdemes először megnézni a talajt, mielőtt valamit elplántálunk" – magyarázza Anna.

Az is kiderült a konferencián, hogy Európában meglehetősen kevesen foglalkoznak ifjúsági munkával, még kevesebben ifjúsági misszióval, pedig igencsak lehetne: az Egyesül Királyság fiataljainak a legnagyobb része nem kötődik semmilyen egyházi közösséghez. Az ifjúsági rendezvények is két-három-, legfeljebb ötszáz főt vonzanak. „Mindenki elragadtatottan hallgatta a Csillagpontról szóló beszámolót, hogy több ezer fiatalt elérünk, és az egész találkozót önkéntesek készítik elő, fiatalok fiataloknak" – mondja Alexandra. Anna hozzáteszi: feltehetően többen is eljönnek majd a konferencia résztvevői közül, hogy saját szemükkel lássák, hogyan él Európa legnagyobb, önkéntes fiatalok szervezte keresztyén találkozója. „Sokszor szabadságot akarunk adni a fiataloknak, ők azonban nem tudnak azzal mit kezdeni. Kellenek a keretek, mert a legtöbben teljesen kiábrándultak már belőlük, az ifjúsági munkának azonban meg kell tudni mutatni, meg kell tudni értetni, miért jó nagyobb közösséghez – például éppen a református egyházhoz – tartozni. Ehhez adhat keretet a Csillagpont is" – foglalják össze az iroda munkatársai.

Bagdán Zsuzsanna

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2017. március 26-i számában.