Jelenleg törvényi szinten erről a kérdésről csak a református egyház alkotmánytörvénye rendelkezik. Ennek értelmében a lelkész más gyülekezet területén lelkészi szolgálatot csak az illetékes helyi lelkész hozzájárulásával végezhet. Ez következik abból, hogy az egyházunkban az egyházközségek területi elven szerveződnek.

Az egyre nagyobb számban megjelenő intézményekre tekintettel a Zsinat már 2007-ben is foglalkozott a parókiális jogokkal. Ez a határozat kimondta, hogy a Magyarországi Református Egyház közoktatási és felsőoktatási, egészségügyi, szeretetszolgálati és egyéb intézményei, gyűjteményei, konferenciatelepei az egyház szerves részei. Ezen intézményekben végzett tevékenység is egyházi szolgálat. Ezért egyházi intézmény alapítása és működtetése során is tiszteletben kell tartani a parókiális jogokat, területi elveket.

Kocsis Márta a Zsinat legutóbbi, balatonszárszói tematikus ülésén, fotó: Kalocsai Richárd

Most elsősorban a szociális területen végbemenő új típusú folyamatok indokolják, hogy a Zsinat a korábbi határozatát ezen ágazatra vonatkozóan kiegészítse – mondta el Kocsis Márta, a Zsinat jogtanácsosa.  Például problémát okoz, ha egy egyházközség az ellátotti kör nagysága, gazdaságos működtethetősége miatt akar olyan hálózatot kiépíteni, amely több településen végez tevékenységet. Vagy új jelenség, hogy egy egyházközség átveszi egy egész kistérség szociális ellátását, hozott fel másik esetet Kocsis Márta. A problémát itt szerinte az okozza, hogy a gondozást több egyházközség területén kell elvégezni, és az így ellátottakról az érintett település lelkésze talán nem is értesül. Nem egyszerű ez a helyzet azért sem, mert az ellátottak személyéről az adatvédelmi szabályok miatt nem is lehet tájékoztatást adni (például szenvedélybetegek közösségi ellátásánál) – ugyanakkor jogos igény az egyébként illetékes lelkész részéről, hogy ha az ellátott személy kapcsolatot keres az egyházzal, akkor ez a  parókiális területen történjen meg.

A tervezet szerint a jövőben a szociális szolgáltatást fenntartani kívánó egyházközségnek előzetes tájékoztatási kötelezettsége lesz a szolgálat működési területére eső további egyházközségek felé. Az egyházközség arról is köteles információt adni, hogy a másik területén pontosan milyen szociális szolgáltatásokat kíván nyújtani, míg az általa ellátottakat arról kell tájékoztatni, hogy területileg mely egyházközséghez tartoznak, az illetékes gyülekezettel hogyan vehetik fel kapcsolatot, valamint szolgálataikat (keresztelés, temetés) miként vehetik igénybe.

Arra is kötelezi jogszabálytervezet az egyházközségeket, hogy írásban állapodjanak meg a szükséges kérdésekben. Pontosítani kell, kinek a tulajdonában lesz az ellátáshoz szükséges ingatlan, és milyen tevékenységet kívánnak ott folytatni, kinek kívánják azt nyújtani, a helyi gyülekezet hogyan kapcsolódik az intézményi szolgálatokba.

„Sajnos, több rossz példa is van arra, hogy a hamarabb lépő egyházközség kiszorította a helyi gyülekezetet az intézményalapításból, az ellátottak nem a helyi gyülekezetbe, hanem az intézményalapító egyházközség életébe kapcsolódtak be, és ebből több személyes konfliktus is támadt” – mondta a zsinati jogtanácsos. Most azt szeretnénk elérni, hogy előzetesen mérlegeljék, hogy az adott helyen, adott típusú intézmény alapítása megfelel-e az egyház érdekeinek. Amennyiben a szolgálatot végezni kívánó egyházközség tiltakozással találja magát szembe, akkor tevékenységét nem folytathatja, ismertetette Kocsis Márta a parókiális jogokkal összefüggő legfőbb változtatási javaslatokat.

Ezen szabályok lényegi elemeit később be kell építeni a lelkészek jogállásáról, szóló most készülő törvénynek a lelkészek kötelezettségeiről szóló fejezetébe és a szeretetszolgálatról rendelkező törvénybe is, tette hozzá Kocsis Márta.

Kováts Annamária