Úton Nyugat-Európába

„A muzulmán vallású európaiak Nyugat-Európába vándorlása nem ma kezdődött, azt a nyugati társadalmakban jelentkező munkaerőhiány indította el a ’60-as és ’70-es években” – ismertette napjaink migrációs folyamatainak előzményeit Horváth-Sántha Hanga migrációkutató a MEÖT székházában tartott előadásán. Az elsősorban Dél-Európából toborzott vendégmunkások adták a bevándorlók első generációját, akikre a befogadó országok is látogatókként tekintettek, akik munkájuk végeztével hazatérnek majd. „Nem foglalkoztak az újonnan érkezők társadalmi integrációjával és családegyesítéssel sem. Azonban a ’70-es évek olajválsága maradásra kényszerítette őket, hiszen származási országukban mélyszegénység várt rájuk, míg új hazájukban »csupán« a városok szegényebb peremvidékeire szorultak” – magyarázta a szakember. 

Ma Szíria, Irak, Afganisztán, Nigéria és Pakisztán – muzulmán többségű országok – adják a legtöbb menekültet, azonban 2017-ben csaknem 43 százalékkal csökkent az EU-ba érkező menedékkérők száma. „Ha nem kezdődik meg a letelepedési engedélyek átvételével azonnal a hatékony integráció, a befogadó társadalom képtelen lesz a migrációval érkező etnikai és vallási konfliktusok kezelésére” – fejezte ki aggodalmát a kutató. Hozzátette: a nyugat-európai államokban máig sem született hatékony megoldás a problémakör kezelésére, miközben ezek az ellentétek már a befogadóállomásokon is érzékelhetők.

A radikális iszlám mozgatórugói

A szélsőséges mozgalmak ezért is gyűjtenek híveket nagy sikerrel a sokszor hosszú hónapokig várakozók közül. „A kísérő nélkül érkező kiskorúak még sebezhetőbb célpontok, hiszen egyedül vannak egy idegen országban, családjaik és közösségeik nélkül. Ezért is hatékony toborzási narratíva a családhoz, közösséghez tartozás ígérete, a nemes célok kitűzése” – mondta Horváth- Sántha Hanga. Azt is hozzáfűzte: a dzsihadista mozgalmak világképe szerint ma is háború zajlik az iszlám világ és a nyugat között, amelyben a muzulmánok megalázott, eltiport népek, ezért híveiket áldozati szerepvállalásra és bosszúállásra buzdítják. A kutató a radikális iszlám egyik legveszélyesebb aspektusára is figyelmeztetett: a közel-keleti diktátorok eltűnésével hatalmi vákuum alakult ki az országok vezetésében, amelyben könnyedén teret hódítottak az elszabadult szélsőséges iszlamista erők, a térség őshonos keresztyéneit pedig a nyugati erőkkel azonosították. 

A radikális iszlám derékhadát Nyugat-Európában azok az identitásválságba került másod- és harmadgenerációs fiatalok adják, akiknek felmenői még vendégmunkásként érkeztek. „Már nem kötődnek származási országukhoz, talán már nem is beszélik azt a nyelvet és hitüket sem gyakorolják, mégsem érzik magukat teljesen otthon új országukban. Nem tudják hovatartozásukat, vallásukat, kultúrájukat és gyökereiket koherens énképpé szervezni, amibe kapaszkodhatnának, és ebben a nyugat-európai integrációs politika vajmi kevés ösztönző erő” – hangsúlyozta a szakember, aki Bécsben is kutatta a másodgenerációsok identitásának alapmotívumait. Amikor a diákokat énképükről kérdezte, 90 százalékuk nem valamilyen nemzetiségként, hanem muzulmánként definiálta önmagát. „Ez volt az identitásuk legerőteljesebb eleme, ami hatalmas önbecsüléssel és hihetetlen büszkeséggel ruházta fel őket” – avatta be hallgatóságát. Az előadó újra nyomatékosította, hogy a radikális iszlám toborzási narratívája éppen erre épít.

Milyen alapelvekre hivatkozva jogosítják fel tagjaikat a gyilkolásra? Horváth-Sántha Hanga szerint a vallásjogi legitimáció eszközével élnek, azt vallják: ha a nyugati beavatkozás a Közel-Keleten vétlen felnőttek és gyermekek életébe kerül, akkor az európai színtéren is kiontható ártatlanok vére. Ugyanakkor hozzátette: sokan elítélik az erőszakosságot és személyes meggyőződésből térnek át a keresztyén hitre, vállalva ezzel az iszlám szélsőségek vérbosszúját is. Ők is azt hirdetik, hogy a keresztyénség, szemben az iszlámmal, béketűrő és a szeretetre épül.

Üres templomok és jövőkép

A migrációkutató szerint fontos megértenünk, hogy az iszlám egy teljes rendszer, ami egyben gazdasági, társadalmi, politikai rend is saját jogi- és családstruktúrával. Ezzel szemben a keresztyénség nem szövi át ilyen szinten a hétköznapokat, az egyre szekularizáltabb nyugati világban pedig méginkább veszít jelentőségéből. „Megdöbbentő látni, ahogy a közel-keleti keresztyéneket hitük miatt üldözik, míg Európába érkezve, a keresztyénség fellegvárában üres templomokat találnak és arról kérdezősködnek, hogy hol vannak a gyülekezetek” – osztotta meg élményét a szakember.

Horváth-Sántha Hanga szerint az elmúlt évek menekültválságára a kezünkben van a megoldás. „Tiszteljük önmagunkat, kultúránkat és tápláljuk hitünket, hogy egyetlen muszlim fiatal se vethesse a szemünkre, hogy nem éljük meg keresztyénségünket, hiszen nem járunk templomba, nem tudunk imádkozni és a Bibliát sem ismerjük. A mi példamutatásunkon múlik, milyen jövőjük lesz a gyermekeinknek.”

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz