Isten hűsége nélkül a mi hűségünk sem lesz több, mint becsülendő emberi igyekezet, szép magatartásforma, de ez célját tévesztett törekvés – hívta fel a figyelmet püspöki jelentésében Bogárdi Szabó István. A püspök úgy fogalmazott: a megfáradás és a közönyösség jelét látja több gyülekezet életében.

– Az egyházmegyék espereseinek jelentései, miközben örömmel számolnak be a kibővülő lehetőségekről, a szerteágazó munkáról, a stabilizálódó anyagi helyzetről, határozottan jelzik gondjainkat is. Szóvá teszik azt is, hogy ezek az örömeink nem hatnak át a gondjainkba, nem oldják azok elviselését, hanem mintha tudathasadásos állapotban élnénk, a kettővel együtt, mert miközben egy-egy részben a növekedésnek örvendezünk, addig más részben elesettséget, közönyt, fáradtságot, sőt cinizmust találunk. Mély meggyőződésem, hogy az isteni hűségre való rácsodálkozás, az abban való megerősödés menthet meg bennünket attól, hogy egyrészt hálátlannak bizonyuljunk dacára a sok elvett jónak, másrészt pedig restté váljunk, a sok elnyert áldással nem törődve, holott Isten kegyelmeivel folyton hordoz és megújulásra késztet bennünket.

Alkalmas szolgálók

A püspök az esperesi jelentésekre hivatkozva azt mondta: nyomasztó, milyen nehéz alkalmas szolgatársakat, presbitereket, gyülekezeti munkatársakat és hittantanárokat találni.

– Itt-ott elsikkadni látszik a szolgálatra való elhívás jó rendje, a presbitériumok privilégiumnak tekintik a lelkész meghívásának és megválasztásának ügyét, afféle tehetségkutató versenynek, olyannyira, hogy olykor saját gyülekezeteik érdekeit sem veszik figyelembe, máskor pedig a határidők szorongatásában, a nagy kapkodásban még a legelemibb erkölcsi szempontoktól is hajlamosak eltekinteni. Ám az, hogy olykor akár egy évnél tovább is betöltetlen egy-egy gyülekezetben a lelkészi állás, miközben több tucatnyian vannak rendelkezési állományban, valami különös helyzetet mutat. Hűséghiányra mutat. Egy másik jelentés széthullásról beszél, és a közösség szolgálattevőinek megújulását sürgeti, legyenek azok lelkészek, presbiterek, hitoktatók, diakónusok.

Jelentésében a püspök hangsúlyozta: „a templomos sokadalmat élő gyülekezetté kell formálni", szerinte ez egyre nagyobb feladatot jelent az általánosan bevezetett hittanoktatás kapcsán is, „de leginkább annak felismerésében, hogy a lelkipásztorok és presbiterek hűsége csak az Istenhez hűséges gyülekezet teljes közösségében ragyoghat fel." Az egyházvezető szólt – a többi közt – a lelkipásztorok nélkül élő szórvány gyülekezetekről, az egyházban tapasztalható adakozási kultúra gyengeségéről, valamint az adminisztrációs nehézségekről.

Megemlékezés, lemondás, gyülekezetek

Bogárdi Szabó István jelentésében a migránsválsággal összefüggésben kitért Európa aktuális helyzetére is, erről bővebben a Parókia Portálon olvashat. Püspöki jelentése végén pedig megemlékezett az előző testületi ülés óta elhunyt lelkipásztorokról, hálát adva Istennek az életükért, szolgálatukért.

A közgyűlés elfogadta Simonfi Sándor főjegyző lemondását egy tartózkodás és egy ellenszavazat mellett. Simonfi Sándor 2015. június 29-én mondott le tisztéről indoklás nélkül. A testület a megüresedett egyházkerületi lelkészi főjegyzői tisztségre új választások kiírását rendelte el. A közgyűlés meghallgatta a szakelőadói jelentéseket, majd döntött arról, hogy a pedagógusdíjak átadását a december 9-i egyházkerületi tanácsülés időpontjára halasztja.

A közgyűlés a Budapest-Árpádföldi missziói egyházközséget anyaegyházközséggé minősítette 2016. január 1-től. Szétválik a Dunavarsányi-Délegyházi Református Egyházközség, a dunavarsányi egyházközséget anyaegyházközséggé, a délegyházit missziói egyházközséggé alakította. A Vértesdobozi Református Missziói Egyházközséget szórvánnyá minősítették, és az Alcsúti Református Egyházközséghez csatolták. A Bodméri Református Egyházközséget szintén szórvánnyá minősítették, és a Csabdi Református Egyházközséghez csatolják jövő januártól.

Lelkészi oklevelek átadása és lelkészszentelés

Az egyházkerületi közgyűlésen az egységes lelkészképesítő bizottság képviseletében a püspök lelkészi szolgálatra bocsátott tizenegy teológust. A grémium előtt esküt tett és átvette lelkészi oklevelét Juhász Ferencné Müller Nikoletta, Lénárt Tibor, Márkus Tamás András, Máté Csaba Sándor, Molnár Ambrus, Németh Balázs, Németh Tamás, Sáska Attila, Szilágyi Dénes István, Takaró János Lajos, Wagana Anne Njeri.

Este a budapesti Kálvin téri református templomban tizenegy lelkipásztort szenteltek fel. Az ünnepi istentiszteleten Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök hirdetett igét. Az egyházvezető azt mondta: addig nincs misszió, amíg nincs ígéret. Isten először ígér és csak utána küld. (Bővebben a Parókia Portálon.)

A november 12-én felszentelt lelkészek névsora: a Bács-Kiskunsági Egyházmegyéből Farkasné Tóth Zsuzsanna (Kunszentmiklós) és Magyar Csanád (Fülöpszállás), a Budapest-Déli Egyházmegyéből Korpos Orsolya (Budapest-Svábhegy) és Márkus Tamás András (KGRE egyetemi lelkész), a Budapest-Északi Egyházmegyéből Németh Tamás (Budapest Pozsonyi út) és Wagana Anne Njeri (Budapest-Skótmisszió), a Délpesti Egyházmegyéből Lénárt Tibor (Monor-Kistemplom) és Nagyné Börzsönyi Judit (Ráckeve), az Északpesti Egyházmegyéből Fodor István (Diósd), a Tolnai Egyházmegyéből Sípos Előd Zoltán (Dombóvár), a Vértesaljai Egyházmegyéből Szilágyi Dénes István (Sárkeresztúr).

Fekete Zsuzsa, fotó: Füle Tamás

Forrás: parokia.hu