Hetven éve mondatták le tisztségéről Ravasz László egykori dunamelléki püspököt. Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke a dunamelléki lelkipásztorok előtt tartott megemlékezésében elmondta: a magyar történelemben addig példátlan volt, hogy egy párt főtitkára lemondasson egy püspököt. „Mindez magába sűríti azt a traumát, amelyet az akkor berendezkedő vallás-, egyház- és társadalomellenes diktatúra jelentett" – fogalmazott. Idézte Csoóri Sándor szavait, miszerint felejteni úgy is lehet, ha nem a lényegre emlékezünk, és ez megtörténhet a magukat humanistaként feltüntető kommunisták esetében is. „Néhány nappal ezelőtt Nyugat-Európában Marx születésének 200. évfordulójára szobrot emeltek. Azelőtt az ember előtt tisztelegtek, aki nemcsak elméleti alapját dolgozta ki a kommunizmusnak, hanem a fennálló társadalmi és erkölcsi rend kritikáját és az azok megsemmisítését célzó cselekvési tervet is. Egy évszázaddal később ezt a programot valósította meg Magyarországon Rákosi Mátyás. 1948. május 11-én világossá vált a harc az egyház ellen, de ennél is többről volt szó: a közismert egyházi vezető, Ravasz László lemondatása üzenet volt az egész társadalomnak, és az első lépése volt az egyház gettóba szorításának." Földváryné Kiss Réka hozzátette: az akkori diktatúra a nyelv diktatúrája is volt, amellyel „az egyház hitelességét is ki akarták kezdeni. Klerikális reakciónak nevezték, a haladással szembefordulónak, ezzel a hitében megerősödő, identitását újrafogalmazó református egyház lehetőségei még inkább béklyók közé szorultak."

A cikk a Parókia Portálon folytatódik.

Jakus Ágnes, fotó: Füle Tamás, forrás: Parokia.hu