„ Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak."
Prédikátor könyve 3,4

Mi felnőttek szeretnénk megvédeni gyermekünket a halál realitásától és a gyász terhétől. Úgy gondoljuk túlságosan fiatalok, ártatlanok, törékenyek ehhez. Valójában azonban a halál az élet kikerülhetetlen része, és nem megvédeni, hanem segíteni kell őket abban, hogy életkorukhoz mérten megértsék és megbirkózzanak a veszteséggel. Az alábbiakban néhány támpontot gyűjtöttünk össze, ami segíthet minket szülőket ebben a nehéz feladatban. 

1. Legyünk őszinték!

Ha veszteség ér bennünket, elveszítünk valakit, akit szerettünk, legyünk őszinték a gyerekekkel és mondjuk el nekik az igazságot. Ne kezeljük tabuként a gyászt és ne találjunk ki meséket, főként ne hazudjunk a gyerekeknek (Pl. a nagypapa messzire utazott). A gyermekünk feltétel nélkül bízik bennünk, ne éljünk vissza a bizalommal, még ha nagyon nehéz is őszintének lenni. 

2. Merjük megmutatni, hogy fáj!

Ha ki merjük mutatni az érzelmeinket, ha merünk szomorúak lenni és sírni, akkor ez segít a gyermeknek a saját fájdalmát is kifejezni. A mi gyászunk minta lesz számára, hogy szabad szomorúnak lenni, sírni, dühösnek és elkeseredettnek lenni. Saját viselkedésünkkel mintát adunk nekik az érzelmeik kifejezéséhez, gyászuk megéléséhez, a valódi emberi értékek megbecsüléséhez. Hiteles tanúi lehetünk annak, hogy a szeretet képes betölteni a veszteség okozta űrt. 

3. Beszélgessünk!

A gyermekek 4-5 éves koruk körül szembesülnek azzal, hogy az élet múlandó. Kérdeznek az elmúlásról, a halálról, hogy mi lesz azután. Honnan jövünk, hová megyünk. Fontos, hogy merjünk beszélgetni velük, őszintén, hitünket megvallva válaszolni a kérdéseikre, és felvállalni azt is, ha valamit nem tudunk.

4. A temetés segít a gyász feldolgozásában

Sok szülő bizonytalan, hogy elvigye-e gyermekét a temetésre. Félünk attól, hogy a gyermeket még nagyobb trauma éri. A valóságban általában éppen fordítva van. A temetésen való részvétel segíti a lezárást, a gyász feldolgozását, szembesülést a megváltoztathatatlannal. 4-5 éves kortól már részt vehetnek a gyermekek a temetésen, beszélgessünk velük, hogy mi fog történni és mi mit jelent. Legyünk mellettük és később is beszélgessünk még velük, hogy segítsük őket a veszteség feldolgozásában.

5. Isten legyőzte a halált

A gyászban legnagyobb vigaszunk, hogy a feltámadással Jézus legyőzte a halált. Mondjuk el a gyermekünknek, hogy bár meghalunk, mégis Istennél élünk tovább. Tőle jön az élet és hozzá tér vissza. Bár a testünk visszatér a földbe, a lényegünk, a lelkünk Istenhez tér vissza. Ott már nincsen fájdalom, sem könny, sem betegség, sem szenvedés. Ott teljesség van és boldogság. 

6. A játék segít

Veszteségben és temetés után a gyermekek gyakran játszanak temetéses, meghalásos játékot. Ne ijedjünk meg ettől, engedjük őket játszani, a játék ismétlése segíti az újra-újra átélést és így a feldolgozást. Ha viszont úgy érezzük, hogy a gyermekünk megrekedt és nem tud tovább lépni, kérjük szakember segítségét.

7. Meséljünk!

A mesék titokzatos módon segítik a veszteség feldolgozását, tanítanak az életről, elmúlásról, újjászületésről, a sötétség legyőzéséről, a jó győzelméről. Az átalakulásról szóló mesék, a gonosz legyőzéséről szóló mesék, a sárkányok legyőzése mind segítségünkre lehetnek. Esténként összebújva, mesélve, imádkozva enyhül a fájdalom, közelebb lép a vigasztalás. 

8. Keressük Isten közelségét!

Ha mi magunk nem merünk szembenézni az élet végességével, akkor gyermekünk is érezni fogja a félelmünket. Ha bennünk békesség van, neki is békessége lesz. Keressük Isten közelségét, imádkozzunk, olvassuk az evangéliumokat, ahol Jézus sokszor beszél az életről és a halálról, az élet értelméről, Isten szeretetéről. Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál nagyobb békesség lesz bennünk, és annál inkább tudjuk ezt gyermekünk felé közvetíteni.

Néhány könyv, ami segítségünkre lehet:

Polcz Alaine: Gyászban lenni
Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?
Singer Magdolna: Veszteségek ajándéka
Chris Paul: Ne féljünk mások könnyeitől
Russel Friedman – John W. James: Gyógyulás a gyászból
Hogyan dolgozzuk fel szeretteink halálát, a válást és más fájdalmas veszteségeket?
Boldizsár Ildikó: Mesék az élet csodáiról
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek – Életfordulók meséi
Marlee és Ben Alex: Nagyapa meg én és az elmúlás

Siba-Rohn Hilda

Forrás: budai református gyülekezet

Kimondott kimondatlan kérdéseink
Ha gyereked van, akkor kapsz mellé sok kérdést is. Egyik pillanatról a másikra fogalmazódnak meg, és vagy sikerül megválaszolni, vagy nem. Most a válaszok megtalálásában szeretnénk segítséget adni. Siba-Rohn Hilda, a Budai Református Egyházközség lelkésze egy-egy összeszedett, kiemelt tételmondatokkal tagolt írásban foglalkozik a különböző gyereknevelési kérdésekkel.
2. Miért járjunk gyermekeinkkel keresztyén közösségbe? 
1. Gyermekeink a digitális világban