Egyre ismertebbek vagytok, nemrég jelent meg „Szintet lép” című lemezetek és egyre több fellépésetek van. Sokszor jártok mostanában interjúkra?

Dani: Engem mostanában egyre többször hívnak, a legtöbbször rádióba vagy tévéműsorba. A közelmúltban például hallhatóak voltunk a Budaörs rádióban és láthatóak a 1 like Hip Hop című tévéműsorban.

Ildi, te vagy a csapat legújabb tagja. Mióta énekelsz a keresztkérdésben?

Ildi: Februárban kerültünk kapcsolatba, akkor még egy másik zenekarban énekeltem. Egy helyen léptünk fel, aztán Dani felkeresett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Gyakorlatilag rögtön igent mondtam. Egy másféléves folyamat végébe csöppentem bele, közvetlenül a lemez megjelenése előtt. Nagyon gyorsan történt minden, átbeszéltünk pár dolgot szerda este, aztán pénteken már mentünk felvenni a dalokat, majd március 1-jén a debreceni koncerten már élőben is én énekeltem. 

Dani, az előbb nevetve közbevetetted, hogy „nem a mióta, hanem a meddig a kérdés”. Miért?

Dani: Viszonylag nagy a fluktuáció a csapatban, ezért releváns a kérdés, de igyekszünk ezen változtatni. Ildit azért hívtam a zenekarba, hogy egy olyan lány legyen a vokalista és a hangi arculat, aki igazán köztünk akar lenni. Különböző objektív okok miatt volt pár tagcsere az elmúlt évben, ezért szeretek ezen viccelődni. Viszont akik most benne vannak a csapatban, szeretik, tudják és akarják is ezt csinálni.

Ildi: Azt azért hozzá kell tenni, hogy a tagok más zenekarokban is játszanak és van polgári foglalkozásuk is. Nagyon heterogén a csapat és nem mindig elég, hogy valaki benne akar lenni. Azonban emellett mindannyian igyekszünk kihozni magunkból a maximumot.

Most mennyien vagytok a zenekarban?

Dani: Most nyolc tagunk van, de előfordul, hogy tízen is vagyunk egy-egy fellépésen. Ezt mindig akkor lehet pontosan megmondani, amikor lejöttünk a színpadról. Van két énekes, egy dobos, egy basszusgitáros, egy szólógitáros, két szintetizátoros és én. A mag álmából fölébresztve is tudja a műsort, de alkalmanként jön még egy rapper, aki nekem segít, és optimális esetben van egy DJ is.

Ilyen háttérrel és az egyre bővülő zenei repertoárral mi számotokra a keresztkérdés? Hobbinak tekintitek a zenélést vagy már profi zenekarként látjátok magatokat?

Dani: Abban az értelemben nem profi a zenekar, hogy lenne belőle bevételünk, de hangzásban és zeneileg mindenképp felveszi a versenyt a jelenlegi ’pop underground’-dal. A tagok nagyon tehetségesek, ismerik a számokat és a saját hangszereiket, ha újra össze kéne szednem nyolc embert, pont őket hívnám. Nekem megtiszteltetés velük játszani és szeretem ezt csinálni. Emellett van egy polgári foglalkozásom, amiben igyekszem egyre jobb lenni, hogy legyen pénzem, amit a zenekarba fektethetek. (nevet) Ha pontosak akarunk lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy hobbi. Egy nagyon komolyan vett hobbi.

Ildi: A hozzáállás mindenképp profi és igyekszünk profi minőséget hozni. Fontos, hogy a zene, a koncertek és a vizuális megjelenés is mind színvonalasak legyenek. A lemezünk bekerült minden online zenei áruházba, ez már egy kész produkció. Ezzel készülünk a Csillagpontra is, hogy a közönség egy olyan minőséget kapjon, hogy azt mondják: „érdemes volt eljönni, érdemes volt elhívni a keresztkérdést!”

Milyen érzés nektek, hogy a Csillagpont nagyszínpadán fogtok játszani?

Ildi: Hogy őszinte legyek, én el sem hiszem… Résztvevőként és fellépőként is voltam már Csillagponton, de ez egy teljesen más helyzet. Amit nagyon várok természetesen.

Dani: Ha kiengedném magamból a mélyen megbúvó nagyképűt, azt mondanám, hogy végre ott van a zenekar, ahol a helye van. A zenénk és a produkciónk megérett arra, hogy minél többen lássák, hallgassák. Azért izgulok a Csillagpont miatt, hogy azok, akik előző este Mary PopKids-et hallgattak, másnapra pedig a Magashegyi Underground-ot várják ugyanarra a színpadra, mit kezdenek majd velünk, akiket talán még nem ismernek annyira. De pont az a jó a műsorunkban, hogy akkor is elkap és akkor sem unalmas, ha nem ismered. Legalábbis ilyen visszajelzéseket kapunk általában, ha valaki ismeretlenül betéved egy koncertünkre. Egyébként, amikor először megláttam a plakátot, amin a fent említett két zenekar között van a nevünk, egyből küldtem tovább apunak, aztán minden ismerősömnek. Nagy a felelősség rajtunk, de annyi biztos: a koncert olyan lesz, hogy én mindenképp elmennék rá.

A Csillagponton már volt fellépőként a zenekar, énekeltetek már más református rendezvényeken is, egyre szélesebb körben vagytok ismertek. Keresztény zenekarnak tartjátok a keresztkérdést?

Ildi: Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, hisz a koncertek nem dicsőítő jellegűek, de a hétköznapi élet sem csak dicsőítésből áll. Rengeteg olyan visszajelzést kapunk egy-egy fellépésünk után, hogy van értelme, befogadható üzenete a szövegeknek. Danival és a csapat többi tagjával együtt azt tartjuk fontosnak, hogy olyan dolgot csináljunk, ami mindenhova elvihető, terjeszthető és van mondanivalója.

Dani: A rövid válaszom egy szilárd „nem” lenne, de ennél sokkal bonyolultabb a kérdés. Mi keresztények nagyon szeretünk a keresztény-világi tengelyen osztályozni, de egy művészeti tevékenységnél ez nagyon sokrétű probléma – a Passiót játszó nem hívő komolyzenészektől a megélhetés érdekében mulatóst játszó keresztényig nagyon sok olyan példát fel lehetne sorolni, ami megborítja ezt a kétfokozatú skálát.

A keresztkérdésnél több lépcső van, több rétegűek a szövegeink és az üzeneteink. Azért keresztény a mondanivalónk, mert én az vagyok. Én rappelek és keresztény vagyok, ebből pedig pozitív üzenet születik, ami Istenre mutat, ez így hiteles. Ha valamiért ez keresztény zenekar, akkor azért, mert a zenekar nyolc tagjából nyolc volt vasárnap istentiszteleten. Számunkra elsősorban az a fontos, hogy a zenénk bárki számára befogadható és meghallgatható legyen. Ezeken túl, azt mondanám, hogy közvetetten keresztény a zenekar, de a célunk az, hogy sok emberhez eljusson a mondanivalónk. Ehhez kell a hiteles élet és az érthető megfogalmazás. Nem tudnék másmilyen zenekart csinálni, az én életem ilyen és így érzem hitelesnek.

Mit jelent nektek, hogy sokan mégis kifejezetten keresztény zenekarként jellemeznek titeket?

Dani: Ilyen körökből jöttünk. A keresztkérdés először református, baptista és katolikus rendezvényeken lépett föl. Ez semmiképp sem egy negatív bélyeg, de mást ért az ember egy keresztény zenekaron, mint ami ez a zenekar most már. Nagyobb közönség előtt nem elsősorban ezt hirdetjük, hanem azt, hogy értelmesek a szövegek és jó a zenénk. A közönség dolga, hogy ebből kihámozza az üzenetet, de, aki kicsit is odafigyel, annak átjönnek a dolgok. Szeretnénk kitörni sokféle skatulyából, de nem fogjuk hitünket megtagadni és a nevünket sem szeretnénk megváltoztatni. Azt viszont szeretnénk, hogy a produkciónknak legyen létjogosultsága az egyház keretein kívül is, hogy az alapvető keresztényi szeretet és jóindulat nélkül is megálljunk a lábunkon. Mi erre vállalkoztunk és ez egy nagyon nagy kaland.  Különösen úgy, hogy hitelesek maradjunk közben. A zenekarokat szélesebb körökben nem ideológiai alapon címkézik, hanem zenei stílus alapján és szeretnénk, ha a keresztkérdést sem ilyen módon kategorizálnák. Ugyanakkor mi igyekszünk jó keresztények maradni, sőt, egyre jobbnak lenni. Szerintem akkor maradunk igazán hitelesek, ha nem a közönség határoz meg minket, hanem mi önmagunkat.

Az egyértelmű, hogy a számaitok tele vannak lágy áthallásokkal és több szinten működő üzenetekkel. Mindenképpen ad valamit azoknak, akik hallgatják. De ti hogy érzitek, nektek mit ad a keresztkérdés?

Ildi: Zenéltem már együtt sok tehetséges emberrel, de olyan produkcióban, ami ennyire készen áll arra, hogy – miképp a lemezünk címe is mondja -,,szintet lépjen”, még nem szerepeltem. A fontos dolgokban egy véleményen vagyunk és sokat jelent, hogy itt megtaláltam a helyem. Rám illik és én is illek hozzá. Jó érzés mondani valamit, amire figyel a közönség és örömet okozni. Nagyon jól érzem magam itt és igyekszem kihozni magamból a legjobbat.

Dani: Nekem ez a zenekar jelenti az önmegvalósítást. Van egy munkám, van egy – egyelőre velem együtt – kétfős családom, van egy komoly szolgálatom az egyházon belül, de ez mégis egy olyan dolog, ahol önmagam lehetek, és a gondolataimat kibonthatom. Hatalmas élmény, hogy ilyen csapat áll a hátam mögött, akik a kezdetleges ötletekből is színvonalas produkciót varázsolnak. Amit még kapok, az maga a közönség. Az, hogy elindultak a klubkoncertek, ahol jelen van a ránk kíváncsi, aktív közönség, az új dimenziókat nyit. Tavaly nyáron történt meg először, hogy a „Nem neked” című számunk egyik soránál, ahol azt mondom, hogy „dobd a magasba mind a két kezed”, tényleg feldobták a kezüket. Jó ezt megtapasztalni és átélni.

Mik a terveitek a közeljövőre nézve?

Dani: Elsősorban szeretnénk kihozni a meglévő számainkból a maximumot. Jó lenne beemelni a zenekart a magyar ’pop underground’ köztudatba. Örülnénk, ha ez sikerülne, de annyira jó hangulattal zárjuk a fellépéseinket, hogy akkor is boldogan zenélnénk tovább, ha ez nem jönne össze.  A fő hajtóerő, hogy az üzeneteinket így, ebben a formában elmondhassuk egyre szélesebb körben is. Mostanában sok minden alakul, van pár koncertdátum a levegőben. Annyi biztos, hogy július 23-án találkozunk a Csillagpont nagyszínpadán!

Kübler Dani 2009-ben alapította a keresztkérdés live-ot, de előtte is komoly szerepet játszott életében a zene. Jelenleg a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet tagja, gyülekezeti környezetben nőtt fel, először az ottani kórusban és eseményeken zenélt és énekelt, majd megismerkedett a rapzenével. Civilben online nézettségméréssel foglalkozik, de emellett a keresztkérdés számainak szövegét is ő írja. Elmondása szerint 12 éves kora óta ír már rap-szövegeket, úgy érzi, hogy ez vele együtt nőtt fel.

Nagy Ildi születése óta a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség tagja, itt alakult meg az első zenekar, amiben valaha játszott. Korábban tanult zongorázni és szaxofonozni is, de szerinte az éneklés az, ami mindig is vele volt és vele is marad. Korábban a Boyzless Voice együttes tagja volt. Jelenleg egyetemi tanulmányait végzi gazdálkodási és menedzsment, illetve kommunikáció és médiatudomány szakokon, de ezek mellett teljes szívvel és lélekkel énekel a keresztkérdésben. 

Szöveg: Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András