2014. május 23-án reggel hat órakor indultunk 83-an két busszal a Határtalanul pályázat keretében három napos kirándulásra Székelyudvarhelyre, hogy megismerkedjünk Erdély természeti szépségével, múltjával és jelenével, a határon túli magyarság mindennapjaival. A kirándulást lehetővé tévő pályázatot Dr. Korsós Bálint igazgató úr nyújtotta be az EMMI-hez, az előző évi Délvidékre szervezett utazás pozitív tapasztalatai után. Innen is köszönjük neki, hogy ilyen felejthetetlen élményben részesülhettünk!

Az utat hosszas ráhangolódás és előkészítés előzte meg, Tankó Istvánné igazgatóhelyettes, aki az utazás felelőse volt, a Díszteremben tartott nekünk előadást Erdély történelméről, a székelységről, a határontúli magyarok mostani helyzetéről. Indulás előtt már tudtuk, hogy tematikus napot kell tartanunk a Nemzeti Összetartás napja alkalmából, illetve projektnaplót kell készítenünk a kirándulás előkészítő fázisától kezdve a szülők és diáktársak jelenlétében tartandó élménybeszámolóval bezárólag.

Előzetes feladatokat is kaptunk, gyűjtőmunkát végeztük az erdélyi gazdag legendavilágot bemutatandó, illetve székely vicceket is gyűjtöttünk, hiszen ezek mutatják be igazán a székely ember csalafinta, furfangos gondolkodását, szófukarságát. Néhány társunk verssel, prózával készült erdélyi írók, költők munkásságából, így irodalmi összeállítással tisztelegtünk pl. Farkaslakán Tamási Áron emléke előtt, vagy így emlékeztünk a Nagy-Magyarország legkeletibb határpontján, Gyimesbükkön az ezeréves határnál.

A három nap programokban bővelkedett. Első megállóhelyünk a Királyhágón volt, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az Erdélyi-medencére. Majd Marosvásárhely szecessziós főterén tettünk egy rövid sétát. Következő állomásunk a tornyok városa, Segesvár volt, amelynek barokk óvárosát zegzugos utcácskákon, sok-sok macskakővel kirakott lépcsőn közelítettük meg.

Nagygalambfalván Kányádi Sándor szülőfalujában is megálltunk, itt a szász erődtemplomokhoz hasonló református templomban Kányádi György lelkész várt bennünket, benne egy igazi székely embert ismerhettünk meg, aki humorral tarkítva beszélt nekünk a falu és a templom történetéről. Szállást a székelyudvarhelyi Backmadarasi Kiss Gergely Református Gimnázium Kollégiuma és az Eötvös József Kollégium nyújtott számukra.

A második nap reggel két idegenvezetőt kaptunk, akik nagyon jól ismerték a környéket és tudásukat színesen és ízesen meg is osztották velünk. Mindent megtudtunk a székely kapukról Szejkefürdőn, ahol tisztelegtünk Orbán Balázs emléke előtt, aki először adott leírást Székelyföldről. Farkaslakán Tamási Áron sírját koszorúztuk meg, majd délben a csíkszeredai Makovecz Imre által tervezett templomban tartottunk rövid áhítatot. Jártunk a csíksomlyói kegytemplomban, bejártuk a pünkösdi búcsú helyszínét a Hármashalomnál. Utunk innen a Gyimesekbe vezetett az ezeréves határhoz. Megmásztuk a Rákóczi-vár romjaihoz vezető meredek lépcsőt, jártunk a csángók templománál, s megálltunk a határsorompónál.

A harmadik napon először a parajdi sóbányát látogattuk meg, ahol több száz méter mélységben hatalmas kőtermekben egy föld alatti játszótérre jutottunk, hiszen a bánya klímája kiváló az aszmatikus betege számára, s gyereke százai töltik ott a napjaikat. Második megállónk a tordai hasadék volt, melynek legendáját már jól ismerjük. Szent László királyunk úgy menekült meg az őt üldöző kunok elől, hogy a hegy kettényílt utána, s az üldözők a túloldalon maradtak.

Utunk utolsó állomása a templomáról méltán híres Bánffyhunyadon volt, a Kalota-vidéken szokásos zsindelyes, fióktornyos, gyönyörű festett mennyezetkazettás templomban adhattunk hálát a gazdag, tartalmas három napért és mondhattunk köszönetet azért az áldásért, ami utazásunkat kísérte.

Erről a helyről szeretnék meg köszönetet mondani kísérőinknek, Perla Erzsébet, Magyarné Balázs Erika és Tankó Istvánné tanárnőknek, Buka László, Király Levente és Rácz Péter tanár uraknak. Köszönjük,hogy velünk voltak, ügyeltek ránk, osztoztak örömünkben.

Balogh Zsófia, Gál Anna és Vitár Liliána 7. évfolyamos tanulók,
DRK Dóczy Gimnáziuma