Hétfő

Személy szerint nagyon sok kérdés volt bennem: jól döntöttem, hogy eljöttem? Most jó helyen vagyok? Isten tényleg itt szeretne most látni? Ennek megerősítéseként a következő igét kaptam: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." (Jer 29,11) A hét végére pedig leküzdöttem az összes kérdést és kételyt magamban – de ne siessünk ennyire előre. Sőt, kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen kérdésekkel érkezett.

Kedd

A nap témája az igazságosság volt, amelyet kifejezetten provokatív szituációs játékkal illusztráltunk: egy barlangász csoport sorsáról kellett döntenünk, akik megölték társukat, hogy életben maradjanak, amíg kimentik őket. Mi az igazság? A kiscsoportban tovább foglalkoztunk a kérdéssel. Délután több szeminárium közül lehetett választani a következő témákról: hová tűntek a férfiak a gyülekezetből? Mi a boldogság? Mi az önkéntesség? Az esti áhítaton számomra új élmény volt a szemlélődő imádság, olyan jó, hogy csapatként is volt lehetőség az elcsöndesedésre.

Szerda

Hajnali ötkor keltünk, mert a nap első programja a hajnali madárdaltúra volt. A túrát egy madarász vezette. Miután visszatértünk szállásunkra, a reggeli áhítat következett, majd az egész napot különböző kreatív szituációs játékokkal töltöttük, délután vetélkedőt szerveztünk, ahol a csoportoknak a többi csoport által kitalált játékszabályok szerint kellett összemérni ügyességüket. A vetélkedő után vacsoráztunk, majd következett az esti áhítat, és ha jól emlékszem, akkor még aznap este csaptunk egy kis tábortüzes, éneklős estét.

Csütörtök

Csütörtökre még a nap is kisütött, szép időben játszottunk, elsősorban bizalomjátékokat. A játékok után csoportokban beszélgettünk arról, kinek mit jelent a hit. Ebéd után Jákob János protestáns tábori püspök látogatott el hozzánk. Elmesélte, hogyan vezette Isten arra az útra, amelyen jár, és szívszorító kisfilmet mutatott nekünk a boszniai háborúról. A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból is ellátogatott hozzánk négy fiatalember, hogy megosszák velünk, hogyan lett szenvedélyük a szer. Velünk maradtak vacsorára, így volt alkalmam kettőjükkel elmélyültebben beszélgetni. Nagyon jó volt hallani, hogy ők teljes szívükből és lelkükből hiszik és vallják, hogy Isten segített nekik megszabadulni a szertől. Azon az estén még inkább megerősödött bennem, hogy nem szabad első pillantásra ítélni, mert nem elítélni, hanem segíteni kell őket. Ahogyan Jézus is mondja: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn 17,15) – hangzott el a reggeli áhítaton.

Péntek

A keresztyén életről hallhattunk a reggeli áhítaton, mégpedig hogy a keresztyén embereknek nincs igazán semmijük, mégis minden az övék. Az egész világ Isten kezében van, és mi az ő munkatársai vagyunk. Egész nap fekete pólóban járt a tábor, és még egy kényelmetlen fekete karszalagot is kaptunk, ezzel jelképezve a bűnöket, majd este ezt cserélhettük le egy fehér karszalagra, ami a megtisztulást jelképezi, ehhez pedig elengedhetetlen az úrvacsora, amit szintén este vehettünk. Az áhítaton a Gecsemáné-kertben történtekről hallhattunk, hogyan győzi le a kísértést újból Jézus, hogy a könnyebb út helyett a helyes utat válassza, ami által nekünk örök életünk lehet. Jézus Krisztus megtisztít bennünket minden bűnünktől.

Szombat

Szombaton már fehér pólóban lehettünk, és a reggeli áhítaton a problémák megoldásáról hallhattunk, hogy mi értelme a bűnbánatnak és a megtisztulásnak. Az interaktív fegyverismereten az imádsággal foglalkoztunk, és azzal, hogy Isten Igéjén keresztül adja nekünk a kijelentést, ezzel harcolhatunk a kísértéssel szemben. Az imádság fontosságát mutatta be egy játék, amiből kiderült, milyen nehéz is Istennel úgy élni, hogy nincs köztünk helyes kommunikáció, viszont ha van, csodás dolgokról mesélhet életünk. A délutáni szemináriumok közül egyet említenék, amelyben a gondolkozásmódról volt szó. Az előadás legfőbb üzenete ez volt számomra: „Éld úgy az életed minden napját, mintha az lenne az utolsó!" Mindezek után imasétán vehettünk részt, mindenki egyedül, ahol elgondolkozhattunk az életünkről és az Istennel való kapcsolatunkról.

Vasárnap

A záró együttlétünkön Jézus győzelméről volt szó a Fil 2,1–11 alapján. Megoszthattuk egymással örömeinket, majd a csoportvezetők áldással bocsátottak utunkra bennünket.

Varga Dóra, Karácsony Cintia, Kádár Tamás György

Megjelent a Reformátusok Lapja legújabb számában.