Milyen gondolkodás jellemzi azokat, akik vallásos meggyőződésűek? – tették fel a kérdést Will Gervais és Ara Norenzayan, a kanadai British Columbia University kutatói. Vizsgálatukba hatszázötven, az Egyesült Államokból és Kanadából származó önkéntest vontak be. Itt a jelentkezőknek olyan kijelentéseket kellett helyeselniük vagy tagadniuk, mint „hiszek Istenben" vagy „nem töltök túl sok időt vallásos képzetekkel".

A kognitív pszichológiával foglalkozó kutatók emellett az önkéntesek problémamegoldó készségét vizsgálták, az IQ-tesztekhez hasonló feladatokkal. „Ha egy baseballütő és egy labda 110 dollárba kerül, és az ütő 100 dollárral drágább, mint a labda, mennyibe kerül a labda?" – hangzott az egyik tesztkérdés. De készült feladat Auguste Rodin Gondolkodó című szobrával kapcsolatban, a kontrollcsoportnak pedig egy hasonló mozdulatot végző, görög atléta szobrát illetően. A lényeg, hogy a különböző feladatsorokat összevetették, és ennek alapján próbálták belőni, hogy ki minősül intuitív, és ki analitikus gondolkodónak.

A tekintélyes Science magazinban a minap publikált beszámolóban Gervais és Norenzayan kifejti: összetett tényezők kombinációja befolyásolja a személyes spiritualitást.  Például szoros összefüggés lehet a vallásos hit és az intuitív gondolkodás között. A feladatsor kiértékelésénél a kutatók úgy találták, hogy a magukat mélyen vallásosnak tartók rosszabbul teljesítettek azokon a teszteken, ahol analitikus gondolkodásra volt szükség.

Logikátlan hívők?

Ez az eredmény többek között azt sugallja, hogy az elemző gondolkodás kognitív rendszere az egyik faktor, amely befolyással van a hitetlenségre. A kutatás arra is kitért, hogy az analitikus kognitív rendszer a mélyen vallásos hitért felelős intuitív kontrollt is felbillentheti, még akkor is, ha ez a hatás sok esetben csupán átmeneti. Azaz: előfordulhat, hogy a világ realitása időnként megkérdőjelezi vagy elnyomja a hitbeli meggyőződést.

„Az eredmény nem fog visszatartani néhány ateistát attól, hogy arra következtessenek: a hívők logikátlan gondolkodásúak, vagy még rosszabbak" – fejti ki Philip Ball brit tudományos szakíró, a kutatás egyik kritikusa a Nature, a legnevesebb tudományos szaklap hasábjain. Ball szerint nagyon hasznos lenne megérteni a vallásosság és a gondolkodás összefüggéseit, mert izgalmas jelenségeket generál – úgyismint közöny vagy bigottság –, de ez a vizsgálat erre nem alkalmas. Többek között azért nem, mert hiányoznak a tudományos alapok ahhoz, hogy megragadhassuk, mit értünk a „vallásos hit" fogalma alatt – véli a tudós, hozzátéve, hogy ez olyan lenne, mintha azt kutatnánk, mitől lesz valaki „kedves ember".

reformatus.hu