Gulyás Lajos 1918-ban született a felvidéki Kisújfalun. Édesapja bíró volt, nácik gyilkolták meg 1942-ben. Többek között a Pápai Teológiai Akadémián tanult. 1948-ban Levélre helyezték, emellett ellátta a rajkai és a hegyeshalmi reformátusok szolgálatait is. Egy kortársa szerint „valósággal égett a nemzetéért”.

Az 1956-os forradalmi szervezkedés híre Pozsonyban érte, hazasietett, ekkor értesült a mosonmagyaróvári tragikus eseményekről. Próbálta csendesíteni a felháborodott város bosszúvágyát, ekkor mentett meg egy ávóst. Ezért végezték ki négy társával együtt 1957. december 31-én a győri börtön udvarán. Erre emlékeztet az a kopjafa, amelyei október 22-én állítottak fel a Szabadhegyi Református Templom udvarán.

Az emlékhely megalkotója, Szendi Péter elmondta, a kopjafát három részre osztotta: az első szakaszon olvashatóak a mártír lelkész adatai, a középső hányad a tájegységnek megfelelő motívumokkal díszített, a kopjafa tetején pedig egy csillag áll, mivel Gulyás Lajos református volt.

A kopjafán megörökítették a mártír életkorát is, három vízszintes „tányér” jelzi az évtizedek, kilenc függőleges barázda pedig az éveinek számát. A Győr Szabadhegyi Református Egyházközség esperese, Lentulai Attila szerint fontos, hogy Gulyás Lajos tiszteletére álljon egy olyan emlékhely, amely felhívja a figyelmet életére, az általa meghozott áldozatra.

Márkus Mihály nyugalmazott püspök így emlékezett Gulyás Lajosra a kopjafa avatáson: "Tudjuk, hogy bátran és tiszta szívvel vállalta a halált. Mert Krisztus egyházáért és a hőn szerezett hazáért, igazsága megtartásában áldozta fel fiatal életét. Élete megmentéséért együtt harcolt az egyházkerület és az egyházmegye. Kortárs kollégái hosszú éveken át titkokban segítették családját, enyhítve fájdalmaikat. Mégis, örök seb szívünkön korai halála, a kegyetlen végzet. A fájdalmunkat csak az enyhítheti, hogy igaz ügyért halt meg, egyházunk és nemzetünk hű fiaként, mint a magyar történelem legigazibb forradalmának vértanúja."

Forrás: infogyor.hu