A Magyarországi Református Egyház Zsinata a ZS-310/2013.11.15. számú határozatával fogadta el az MRE gazdálkodásáról szóló 2013. évi IV. törvényt. Az előző, 2002-es törvény helyébe lépő – nem módosított, hanem teljesen újraalkotott – egyházi jogszabály teljesen új alapokra helyezte a református egyház gazdálkodásának menetét. Így fontos feladat az új törvény részletes megismertetése azokkal, akik egyházunkban a gazdálkodással, pénzügyekkel foglalkoznak. A törvény alkalmazásának és felhasználásának segítése érdekében szervezték a nyílt napot "Szakmai fórum a Magyarországi Református Egyház gazdálkodási és a vonatkozó szabályozási kérdéseiről" címmel a budapesti Abonyi utcai székházba március 20-án. Az eseményen nemcsak az egyházi gazdasági szakértők tájékoztató előadásai hangzottak el, hanem lehetőség volt a gazdálkodási törvénnyel összefüggő kérdések feltevésére is.

Az eseményt Hegedűs Béla esperes, a Zsinat gazdasági bizottsága tagjának áhítata vezette fel. A megjelenteket, az esemény levezetőjeként, Lőrincz Szabolcs, a Zsinati Hivatal gazdasági osztályvezetője köszöntötte.

Változó egyház, változó törvényi keretek

Elsőként Kocsis Márta zsinati jogtanácsos ismertette az új gazdálkodási törvényhez vezető jogalkotási folyamatot. Az első gazdálkodási törvényt még 2002-ben fogadta el a Zsinat, és a jogtanácsos emlékeztetett, az azóta eltelt tizenkét év a gazdálkodási szabályozásban nagyon nagy idő. Emellett egyházunk intézményrendszere többszörösére nőtt, illetve átalakult a fokozatos egyházi testületek szerepe. 2010-ben még csak a törvény módosítása merült fel, majd látszott, akkora változtatásra lenne szükség, hogy új egyházi jogszabályt kell alkotni, mondta Kocsis Márta. Ez a folyamat 2010 végén indult el, és mindeközben közben nagyot változott az egyházakra vonatkozó állami szabályozás is, az új Alaptörvény, az új egyházi törvény, valamint az egyházi jogi személyek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól (296/2013, VII. 29.) szóló kormányrendelet elfogadásával.

Az egyházi jogalkotás legfőbb szempontjai az alapelvek lefektetése, a gazdálkodási részfolyamatok tisztázása, valamint az ellenőrzés, felügyelet módjának meghatározása volt. Mindehhez figyelembe kellett venni az állami jogszabályok által meghatározott kereteket, folyamatokat, emlékeztetett a zsinati jogtanácsos.

A református egyház jogi személyiségét az egyházi törvény fekteti le, emellett  az egyház belső szabályozására bízza, hogy kit ruház fel belső szervei, intézményei közül jogi személyiséggel – vagyis kit tesz önálló gazdálkodásra alkalmassá. Ez egyszerre nagyon nagy lehetőség, valamint nagy felelősség – hívta fel a figyelmet Kocsis Márta. Éppen ezért vannak olyan korlátozások, amelyeket az egyházi törvény az egyház belső fegyelme érdekében rögzít. Elmondta azt is, hogy az egyházi törvény lazán szabályozza a hitéleti célra fordított anyagi eszközök kezelését, a nem hitéleti célú tevékenységek gazdálkodását azonban a számviteli jogszabályok írják körül.

Nem lehet mindent szabályozni

A törvényről és magáról a gazdálkodás elvi mélységeiről beszélt ezt követően Lőrincz Szabolcs. A keretek, a jogszabályi környezet adott, de a kereteket nekünk kell megtöltenünk tartalommal, mondta az osztályvezető. A gazdálkodás alapelveit nem lehet teljesen pontosan jogszabályokkal leírni, a szabályozás nem alkalmas erre teljes mértékben. Az elvek között az autonómia, az átláthatóság, a teljesség és valódiság, a gazdaságosság, a fenntarthatóság, a méltányosság, a tájékoztatási kötelezettség fogalmakat emelte ki. Lőrincz Szabolcs szerint ezek az elvek lehet, hogy maguktól értetődőnek tűnnek, de a megvalósításukhoz szükséges eszközöket a működtetőknek a gyakorlatban kell megtalálniuk.

Az első fogalom, amit érintett az előadó, az autonóm egyházi gazdálkodás volt. Ez az államtól való függetlenséget jelenti, vagyis a saját bevételek növelésének fontosságának. A gazdasági függetlenség az egyház államtól való függetlenségének, autonómiájának az alapja. Az autonómia azonban nemcsak a teljes egyház függetlenségére, hanem a belső egyházi jogi személyiségek gazdálkodására is vonatkozik. Az egyházon belüli autonómiájával csak az élhet, aki a közös gazdálkodás alapelveinek és részleteinek a gyakorlatban is meg tud felelni – figyelmeztetett Lőrincz Szabolcs. Mert a református egyház önálló jogi személyiségei egy egységet, közösséget alkotnak és előfordul olyan is, hogy a nagy közösség nem megfelelően gazdálkodó egysége olyan károkat, hátrányokat okoz, amelyeket a közösségnek együtt kell elhordoznia. Az osztályvezető felsorolta a református egyház önállóan gazdálkodó szervezeti típusait: egyházközség (anya-, társ-, missziói), egyházmegye, egyházkerület, zsinat és a mindezek által létrehozott intézmények.

Átláthatóság, felelős gazdálkodás, méltányosság

A következő alapelv, az átláthatóság két szintjét különítette el a gazdasági osztályvezető: a belső és a külső átláthatóságot. A belső átláthatóság a gazdálkodásért felelős személyekre, a választott tisztségviselőkre, a fenntartókra, fokozatos testületekre vonatkozik. A külső átláthatóság az a teljes egyháztagság felé, az állami szervezetek, és a széles társadalom felé élő kötelezettség. Ennek útja a dokumentálás, beszámolás, közzététel, tájékoztatás. Mindezek módjait, minimális feltételeit maga a gazdálkodási törvény is rögzíti.

A felelős gazdálkodás három feltételét is rögzítette Lőrincz Szabolcs. A számon kérhetőségnél a szubszidiaritás elvét hangsúlyozta, vagyis azt a szemléletet, hogy a döntéseket azon a szinten meghozni, ahol azok hatása, végrehajtása érződik, zajlik. A felelős gazdálkodás feltétele a kollektív és az egyéni felelősség rögzítése; akárcsak a szakszerűség, ami a gazdaságosság, hatékonyság, takarékosság és a fenntarthatóság biztosítását jelenti, valamint azt, hogy a megnövekedett intézményhálózat, a megváltozott gazdálkodás miatt szakemberek bevonását teszi szükséges az előkészítés és a végrehajtás terén is. A szabályszerűséget említette végül, aláhúzva, hogy ez minimális, elengedhetetlen feltétel.

Az alapelvek ismertetését a méltányosság említésével zárta Lőrincz Szabolcs, különösen fontos szempontként megjelölve ezt az egyház közösségében, a közös teherviselés és az egymás terhének a hordozása terén.

A fórum második felében a résztvevők a kérdéseikre kaptak választ könyvelési számviteli témákban a Zsinati Hivatal könyvelőjétől, Divák Annamáriától, valamint a közös beszerzések, a flottában igénybe vett szolgáltatásokról Borzsákné Jakab Ilonától és Malmos Pétertől.

Reformatus.hu