Szülei egészséges testvérével együtt nevelik töki otthonukban, mely a beteg gyermek számára a világot jelenti. Iskolába nem járhat, pedig reménykeltő az út, amit már fejlődésében bejárt. A VIII. Zsámbéki Templomfutás és Családi Nap jótékonysági futóversenyének résztvevői nevezési díjukkal ezúttal Ádámot és családját támogathatják szeptember 17-én, szombaton. A cél, hogy az iskolaköteles kisfiúhoz utazópedagógus járhasson, aki szakszerű segítséget nyújthatna gyógypedagógiai fejlesztésében.

Kisállatok

Egyik szobából a másikba készül éppen, amikor meglátja, hogy felé közeledem. Elfoglalt kisfiú látszatát kelti, az első pillanatban talán nem is örül annak, hogy holmi kézfogással tartaná föl egy ismeretlen. Ám egy pillanat sem telik belé, és már ő fogja az én kezem. Legkedvesebb sarkához vezet a lakásban, az erkélyajtó üvegén csillogó állatkákhoz. Micimackó, Malacka, Breki, Kutyus, Cica és Teknőc olyannyira Ádám szívéhez nőttek, hogy örömmel soroltatja el velem újra és újra a csillogó állatkert lakóit. Különös, hogy van, amikor csak a macikat és van, amikor csak a mézes csuprokat veszi sorra. Véletlen lenne? Nem hiszem. Ádám számon tartja a hasonlókat, sőt, meg is számolja kedvenceit. „Egy, kettő, három..."

„Amikor a konyhában állva először hallottam a szobában játszó Ádám hangján ezeket a szavakat, nem hittem a füleimnek" – mondja Mariann, Ádám édesanyja. Pedig ő az, aki talán legelőször felhagyott a kisfia jövőjéről szóló előrejelzések túl komolyan vételével a családban. Igen, ezek annak a fogyatékos kisgyermeknek a szavai, akiről születése után kezelőorvosa kijelentette: egész életében magatehetetlen lesz.

Ádám azonban nemcsak hogy nem magatehetetlen, de építőjátékába minket is bevon. Örül, ha ki- vagy becsukhatja a könnyű szekrényajtókat, kedvenc dalaira pedig ringatózik, táncol. Meg kell hagyni, jó ízléssel választja ki a legjobb zenéket, egy alkalommal engem is táncra kér. Ilyen alkalom ritkán adódik, persze, hogy eleget teszek a felkérésnek. Ádám számára leginkább családi házuk emelete a játszótér, itt mozoghat kedvére. Mivel száját nem tudja teljesen becsukni, hamar kifújja a szél, megfázik odakint. Bátyja, a tizenkét éves Bence nem viheti ki kisöccsét, de szívesen játszik vele idebent. Olyannyira szereti kistestvérét, hogy a látogatásunk előtti este jóval éjfél után került ágyba – árulta el. Lemásolta az erkélyajtón lakó kisállatokat egy nagy papírra, és igazi posztert varázsolva rajzából még arról is gondoskodott, hogy eltéphetetlen és vízhatlan legyen Ádám ajándéka.

„Nem tehetsz ellene semmit"

A szülők mindkét fiút szeretettel veszik körül, mint mondják, egyformán is várták őket. A második várandósság harmincadik hetében azonban kiderült, hogy a magzat kisebb, mint az ideális lenne – idézi fel az édesanyjuk.

„Befektettek a klinikára, a legtöbb kismama ugyanazért volt bent, mint én. Mindig azt mondták, a baba majd megnő odakint." Nem volt semmi más arra utaló jel, hogy Ádám ne lenne egészséges. Mariann már éppen ötödik hete feküdt a kórházban, amikor kiderült, a kicsinek odabent keringési zavara van. Császármetszéssel kellett világra hoznia Ádámot, aki meglehetősen kis súllyal született, és még abból is veszített az első pár hétben. Nehezen volt táplálható, élete első hónapját ő is kórházban töltötte. Néhány nappal karácsony előtt született, édesanyja minden hajnalban elindult hozzá, késő délután ért haza azon a télen. „Egyszer azzal hívtak, hogy újszülött-mentővel átszállították máshová, mert összeomlott a keringése. Ekkor mondta azt egy fiatal orvos, hogy Ádám egész életében vegetálni fog. Egy ilyen információ az egész életed megváltoztatja, és az benne a legrosszabb, hogy nem tehetsz ellene semmit."

Jakus Ágnes

A teljes cikk a Parókia Portálon olvasható.

Forrás: parokia.hu