A „prezsbiterré" válás folyamata

– Gyülekezeteink életének Achilles-sarka a presbitériumok ügye – véli Hős Csaba felcsúti lelkipásztor, a képzés egyik szervezője. Mind mondja, két véglet létezik: vagy a lelkipásztort irányítják, dirigálják, zsűrizik, „alkalmazzák" a presbiterek, vagy a lelkipásztorok irányítják mintegy kiskorúságban tartva a presbitériumokat. Alig van olyan egészségesen működő gyülekezet, ahol mellérendelt, partneri viszonyban, jó hangulatban, hatékonyan és áldásosan működnének a presbitériumok. A szociológiai háttérből következik, hogy a városi gyülekezetek talán jobban állnak e téren. Ez a helyzet sok mindennel magyarázható, de az okok között ott van a presbiterképzés hiánya is. – Magam voltam tanúja annak a szomorú esetnek, hogy egy gondnok a presbiterségről beszélt egy gyülekezet nyári gyerektáborában. Miután kiállt a táblához, felírta oda a presbiter szót „zs"-vel, majd sok rendbeli sületlenség elsorolása után konfirmálásra buzdította a gyermekeket, mondván, hogy az a záróvizsga, aminek letétele arra kell, hogy valaki presbiter lehessen. Talán nem mindenütt ilyen válságos a helyzet, de mindenképpen nagy a káosz a fejekben és gyakorta a szívekben, így kulcskérdéssé vált valamilyen módon hozzányúlni a presbitériumainkhoz a megyében. Sokakkal beszélgetve érett meg ennek a képzésnek a gondolata, a Vértesaljai Egyházmegye elnöksége pedig felkarolta az ügyet, sőt minden lehetséges anyagi és erkölcsi támogatást is megad annak szervezéséhez – mondja Hős Csaba.

Ésszel és szívvel

Az egyházmegyében egyéni és sajátos képzési terv született az egyházmegye presbitériumainak és gyülekezeteinek ismeretében. A szervezők széles spektrumú, használható elméleti és gyakorlati ismeretekkel szeretnék gazdagítani a résztvevőket. Ez az oka annak, hogy a képzés ideje alatt a klasszikus teológiai diszciplínák – a biblikumok, a rendszeres és történeti stúdiumok – felől a gyakorlati élet felé haladnak a legfelkészültebb előadók tolmácsolásában. Törekedtek arra is, hogy a képzés rendszeres és kiszámítható legyen, ezért lett a folyamat a három félév, félévenkénti öt, egy teljes délutánt felölelő alkalommal. A tanfolyamban egyszerre hangsúlyos a spirituális, lelki aspektus és az intellektuális, kognitív ismereteket átadni kívánó oldal. Hős Csaba szerint az elmúlt idők egyik legnívósabb, legtöbb embert megmozgató egyházmegyei rendezvénye ez a képzés.

Elpecsételve a szolgálatra

– Az alapvető cél az volt, hogy a presbitereinket hozzásegíthessük azon ismeretek megszerzéséhez, amelyek nélkül elképzelhetetlen szolgálatuk végzése. Emellett természetesen megerősö­dő református identitást is szeretnénk formálni, hitvallásos presbiteri attitűdöt is kívánunk alakítani. Kimondott célunk, hogy a következő tisztújítás alkalmával megfelelő készségekkel és képességekkel megáldott, alapvető ismeretekkel felvértezett presbiterek álljanak majd megyénkben szolgálatba – mondja Hős Csaba. A résztvevők minden alkalmon pecsétet és aláírást kapnak a részvételt igazoló füzetükbe, ugyanis az egyházmegye ajánlást fogalmazott meg, amely szerint a következő tisztújításon indulóknak részt illene-kellene venniük bizonyos számú alkalmon. Így nemcsak a gyakorló presbitereket látják szívesen, hanem azokat is, akik esetleg a következő választás alkalmával elfogadnák a presbiterré jelölést, vagy – minden hivatalos tisztet mellőzve is – kurrens ismeretekkel felvértezve kívánnak gyülekezetük életének aktív tagjaivá válni.

Tanulni vágynak

Az eddigi alkalmakra száz-száznegyven fő látogatott el Lovasberénybe, Rácalmásra és Alapra. – Kiváló előadókat hallgathattak a résztvevők, megismerhették egymást és egymás gyülekezeteit is. Azon pedig nem háborgunk, hogy van egy-két gyülekezet az egyházmegyében, amelyeknek presbitereivel még nem találkoztunk. Az már szomorúbb, hogy ezek az urak és hölgyek mint a bölcsek kövének birtokosai a tisztújításnál majd önként jelentkeznek a presbiteri tisztségre, a tanulásra való vágy és a taníttatásra való hajlam nélkül – teszi hozzá Hős Csaba. – Ha bármely tisztségviselők és szolgák dilettantizmusa, ostobasága kárára van a gyülekezeti életnek, akkor lehetetlenség, hogy a megszerzett tudás, mélyülő elköteleződés ne hasson pozitívan gyülekezeteink életére. Ebben a hitben tesszük a dolgunkat. Nyilván konkrétumokat majd később lehet mondani a képzés hatásairól. De ha csak egy ember is akad, aki ezentúl nem „zs-vel" írja a presbiter szót, aki tudja majd, hogy a presbitérium nem a pap zsűrizéséért gyűlik egybe, aki elköteleződik a szolgálatban, aki elkezd egy kis teológiát olvasni, akkor már megérte a képzésbe fektetett pénz, idő, és az érte elhangzott ima.

Együtt szolgálva

– Az egyházmegyében külön csapat foglalkozik az ifjúsági misszióval, és a presbiterképzőt is erre alkalmas emberek tartják kézben. Nagy lehetőség, hogy megyénkben teológiai professzor és volt főiskolai tanár is szolgál – véli Hegedüsné Erdődi Judit sárszentmiklósi lelkipásztor. Hozzáteszi: fontosnak tartja a presbiterképzőt, mert a presbiterek szolgálatára, aktivitására egyre nagyobb szükség van a gyülekezetekben. – Valaki megkérdezte, hogy vagyok. Azt mondtam, nem panaszkodom, mert tegnap beszélgettem egy lelkésztársammal, és neki is bőven van dolga. „Igen, mert három helyett kapáltok" – hangzott a válasz. Kellenének még kapások. Azt gondolom, hogy a presbiterek ilyenek lehetnének a lelkészeik mellett. Ezért nagyon kell a presbiterképző. Továbbá azért is, mert mi az Ige egyháza vagyunk. A hit fontos része az ismeret. Mindenkinek az a jó, ha minél többet tudnak a híveink, a presbitereink, mert akinek van ismerete, azt nehezebb megtéveszteni – mondja a lelkész asszony.

Megszentelve a nyugodalom napját

Hegedüsné Erdődi Judittal együtt többen voltak, akik először a május 29-i alapi alkalmon vettek részt, a megyében ugyanis nagyok a távolságok, és a szórványistentiszteletek is vasárnap délutánra esnek. Azonban, mint a lelkésznő mondja, a sárszentmiklósi gyülekezet gondnoka eddig az összes képzési napon részt vett, egyszer egy presbiter asszony is elment vele. – Mind a ketten nagyon pozitívan nyilatkoztak minden alkalom után. Jól érezték magukat, hasznosnak találták az előadásokat. Én nehezen jutok el vasárnap, de jónak tartom a vasárnapi időpontot, mert méltó megszentelése a nyugodalom napjának. – Jó volt ennyien együtt lenni. Hasznos gondolatokat hallottunk. Én lelkészként is úgy jöttem haza, hogy gazdagodtam – fűzi hozzá Hegedüsné Erdődi Judit.

Egymást is megismerve

Bár ez volt az első alkalom, hogy a sárszentmiklósi lelkésznő részt vett a képzésen, mégis vezetett kiscsoportos beszélgetést, amely szintén alapvető része a folyamatnak. – Fontosnak tartom a csoportos beszélgetéseket: jó, ha meg is szólalhatnak a presbiterek, lehet egymás hite által is épülni. Amire közösen jutunk el – persze az előadás hatása, felhasználása által –, még jobban a miénk lehet. Úgy látom, nagy eredmény a presbiterképző a megyénkben. Igényes, színvonalas, biztos vagyok benne, hogy nem hiábavaló – foglalja össze a lelkésznő. – A csoportbeszélgetés feladata, hogy a résztvevők ne passzív szemlélői, hallgatói legyenek csupán az alkalmaknak, hanem aktív részesei is, mert azok nemcsak nekik, hanem róluk is szólnak. Emellett megismerik egymást, betekintenek egymás életébe és gyülekezetébe, megtapasztalják, hogy mindenütt vannak nehézségek és áldások. Gyakorolják az egymás előtti megnyílást, a saját vélemény őszinte kimondásának néha kínos gyönyörűségét. Épülnek egymás tapasztalatai és hite által. Sőt, néha formálódik – a legtöbb presbitérium életében gyermekcipőben járó – vitakultúrájuk is – fűzi hozzá Hős Csaba.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Körösvölgyi Zoltán

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. június 12-i számában. Június 12-e egyházunkban a presbiterek vasárnapja. A presbitériumok, gyülekezeteink hat évente választott vezető testületei a jövő évi tisztújítás során újulnak meg.