„Ha valakikkel interjút csinálsz, Jobbágy Daniék legyenek azok – annyira fantasztikus, ami bennük van!” – mutat Parókia Portálos kolléganőm, Jakus Ági a színpadon éneklő három nyurga kamaszfiúra. Mint mondja, a Lévay-s diákok mozgalmat indítottak, hogy Északkelet-Magyarországon is elérhetők legyenek az olyan dicsőítő alkalmak, amelyek tőlük nyugatabbra talán természetesek. Még pár szót beszélünk, aztán Ági elköszön: „Bocs, megyek imádkozni.” Ezen kicsit meglepődöm, hiszen itt mindenki imádkozik: aki a színpadon áll, aki a nézőtéren vele énekel, táncol, aki a zenei blokk alatt a teának való vizet forralja a teaházban, vagy akik fürtökben összekapaszkodva, egymás kezét fogva könyörögnek a terem végében vagy a folyosón a Lélek jelenlétéért és azért, hogy valódi találkozásokban lehessen része az est résztvevőinek.

„Az imaéjjel egyik leggyönyörködtetőbb része látni, mennyire különböző arcai vannak az imának” – mondja Balázsfalvi-Ábrám Anna. A Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője hozzáteszi: örömmel tapasztalta, hogy a hetedszer megszervezett imaéjjel mára a református ifjúsági misszió népszerű és várt programja lett: október 27-én is közel kétezren imádkoztak szerte a Kárpát-medencében a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet által összeállított témavázlat alapján. Az imádság összehoz: az eseményen a Sófár Dicsőítő Iskolához kötődő fiatalok, különböző gyülekezetek ifisei, illetve lónyays volt és jelenlegi diákok is együtt dicsérték az Urat. „Nagy öröm nekünk, hogy bekapcsolódhatunk a hivatalos református ifjúsági munkába, és közel kétezer emberrel egy időben dicsőíthetjük Istent ezen az estén” – mondja Nagy Henrietta lelkipásztor, az egyik sófáros szervező.

Nemcsak az előadók közül volt, aki messziről érkezett: a karcsai Bandor Árpádot nővére, sógora és négy gyerekük is elkísérte az imaéjjelre. „Nyáron részt vettem a Sófár gitárkurzusán. Pár éve gitározom, de csak otthon tanulgatok ismerősöktől, akik tudnak. Eljöttem a Sófárra, hallottam, hogy nagyon áldásos, hogy sok mindent lehet kapni lelkiekben – ez utóbbi fontosabb is volt nekem, mint a zene, mert érettségi után teológiát szeretnék tanulni. Örülök ennek a mai estének, mert itt olyan emberekkel találkozhatok újra, akiket nagyon megszerettem a nyáron, és nem is reméltem, hogy viszontlátjuk egymást ebben az évben” – mondja a fiatalember. Sógora hozzáteszi: őt megérintette, hogy ennyien dicsérik együtt az Urat, mert Jézus Krisztus megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt imádkoznak, ott ő jelen van, „és ezt a jelenlétet lehet érezni”.

Az alkalmat záró úrvacsorás istentisztelet igehirdetésén aztán megértem, miért lepődtem meg az este elején: Balogh Tamás gödöllői lelkipásztor a Lk 6,12 alapján az imádság két fajtájáról beszél. Az egyik, mint mondja, a teremtő erőket megmozgató, másokért közbenjáró, harcos imádság, amelyben Isten munkájának eszközeivé válunk, de amiben ki is merülhetünk. Vajon milyen lehetett Jézusnak a bibliai versben említett, egész éjszakás imádsága? Az igehirdető szerint inkább olyan, akár szavakat sem igénylő együttlét, amikor csak megérkezünk Isten jelenlétébe úgy, ahogy vagyunk, és ő körülvesz, átölel, feltölt, meggyógyít bennünket. Ebben az imában nem mi küzdünk, kapálózunk, hanem csak vele vagyunk. Örök jelenlétben dicsérni Istent, ez maga a gyógyulás – az örök élet előhangja.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz