Október 22-én Nyíregyházán tartották az elmúlt hónapokban, európai uniós forrásból megvalósult (TÁMOP 5.4.12-14/1-2015-0003-as számú) református szolgálatfejlesztés projekt záró alkalmát. Gaál Sándor nyírségi esperes igei köszöntőjében arról beszélt, hogy az úrvacsora Pál apostol tollából ismert szereztetési igéit a korinthusi gyülekezetben alapjaiban megrendült szociális érzékenység hívta életre. „…nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze” – az apostol levelében azért feddi a görög városállam keresztényeit, mert a különböző társadalmi és anyagi rétegek nem vállalnak valódi asztalközösséget egymással, s így nem tudják megélni az úrvacsora életet megváltoztató örömét. Az esperes emlékeztetett arra, hogy a súlyos kritikát a lehető legnagyobb szeretettel fogalmazta meg, valamint megoldást is kínált az apostol. „Ha középre állítjuk Krisztus egyszeri, tökéletes áldozatát, helyreállhat az életünk.”

Mint arról korábban beszámoltunk, a Magyarországi Református Egyház 198 millió forintot nyert diakóniai munkájának fejlesztésére. Az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, a Széchenyi 2020 keretében megvalósult program az intézményes szeretetszolgálatban dolgozók továbbképzését, a vezetői kompetenciák bővítését, átfogó szoftverfejlesztést és módszertani anyagok készítését tűzte ki célul. Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára köszöntőjében a református egyház elkötelezett társadalmi szolgálatát méltatta, kiemelve a diakónia hozzáadott értékét: az ellátottak lelki támogatását.

„Mitől református a szolgálatunk?” – Beszterczey András szerint az elmúlt hónapok erre a kérdésre is megadták a választ. A Szeretetszolgálati Iroda vezetője – a nyitó alkalmon elmondottakhoz hasonlóan – kiemelte, hogy „nem szolgáltatást nyújtunk, hanem Krisztusra figyelve, a másik ember felé fordulva, Urunkra mutatva szolgálunk”. Hozzátette: ahogy a református egyház, úgy a diakónia sem lehet statikus, „nem ülhetünk a babérjainkon”, észre kell vennünk a hibáinkat, s készen kell állnunk változtatni azokon. Harmadik specifikumként említette, hogy a szeretetszolgálat az embert „a fogantatástól a feltámadásig” segíti, hisz a feltámadás reményével bátorítja élete végén is. Az intézményvezető röviden szólt még a szociális intézmények működését érintő jogszabályok tervezett változásáról is, melyet a közeljövőben a Szeretetszolgálati Iroda is véleményez.

Kölönte Sándor három oldalról is belelátott az elmúlt hónapok országos szakmafejlesztési projektjébe: intézményfenntartó gyülekezet lelkészeként üdvözölte az ingyenes kreditpontos továbbképzési lehetőséget, intézményvezetőként értékelte a vezetői kompetenciák fejlesztését szolgáló tréningeket, a szakmai stáb tagjaként pedig teológiai tudásával segítette a munkát. „Kiváló szakemberek bővítették ismereteinket, s ami valódi pluszt jelentett, hogy mindez imádságos együttlétben, az Igével összhangban történt” – foglalta össze sokak élményeit. Véleménye szerint az itt tanultakat a teológiai képzés részévé kellene tenni.

Körülbelül százötvenen vettek részt szakmai, gazdasági, jogi továbbképzéseken és vezetői tréningeken. Tóth Tamás tanácsadó és társai a tudatosságot próbálták erősíteni a szeretetszolgálati intézmények vezetőiben. „A vezetés annyi, mint feladatot mással végrehajtatni” – mondja a szervezetfejlesztéssel foglalkozó piliscsabai gondnok. „A probléma az – teszi hozzá –, hogy míg a cipész lépésről lépésre tudja irányítani az inasát, addig a mai vezetőknek a beosztottaik feladatainak csak kis részére van rálátásuk.” A tréning résztvevői a hatáskörök és felelősségek tisztázását, a feladatok delegálását, a beosztottak motiválását, rendszeres és támogató felügyeletét gyakorolhatták. „A vezetésnek egyaránt van perszonális és funkcionális oldala. Míg a gyülekezeti közösségben a személyesség fontosabb, egy intézmény csak akkor működik jól, ha a két egyaránt fontos szempont közül a funkcionalitás lesz az első” – véli Tóth Tamás. Mint mondta, munkahelyi problémák mindenütt vannak, de a megfelelő tudás birtokában ezek sokkal könnyebben megoldhatók.

Az általunk megkérdezett résztvevők egybehangzó állítása szerint nehéz volt „belenézniük” a szituációs gyakorlatok során „eléjük tartott tükörbe”, segítő szakmában dolgozóként szembesülni hiányosságaikkal, de határaikat megismerve meglátták a változás szükségességét és irányát. Mint mondták, nagyon hasznos tudás birtokába kerültek, melyet az önismeret útján, valamint a munkájukban egyaránt kamatoztatni tudnak.

Vajda Norbert, a projekt szakmai vezetője a projekt egy másik részét, a készülő szoftvert mutatta be. Az intézményvezetők visszajelzései szerint égető szükség van egy átfogó, a különféle intézmények igényeit egyaránt kiszolgáló számítógépes programra, mely képes kezelni az ellátottak adatait. A szoftvernek elkészült a részletes tervdokumentációja, valamint egy demoverziója is, s már az első tesztek azt mutatják, hogy jelentősen megkönnyítheti az ügyintézést. Vajda Norbert reményét fejezte ki, hogy a fejlesztés a TÁMOP-pályázat lezárultával is folytatódhat. Emellett a projekt részeként számos, a napi munkát megkönnyítő segédanyag: igegyűjtemény, intézményvezetői határidőnapló, az ügyintézést segítő (HR-, munkaügyi, szociális) protokollok készültek, valamint (a demenciában szenvedő idősek szakszerű ellátását vagy épp a fogyatékosok támogatott lakhatásának koncepcióját értékelő) szakmai anyagok is születtek. Ezekről a www.szolgalatfejlesztes.hu oldalon tájékozódhatnak.

Feke György