Ernesto Cardenal Martinez 1925. január 20-án született a nicaraguai Granadaban. Fiatalként a jezsuita kollégiumban nevelkedett, majd irodalomtudományt tanult. Aztán az USA-ba, Itáliába, Spanyolországba és Svájcba ment. 25 évesen visszatért hazájába. Egy ideig a kentucky/USA kolostorban élt, ahol eldöntötte, hogy Mexikóba megy teológiai tanulmányok folytatására. Ott írta a Zsoltárokat, ami a felszabadítási teológia egyik bibliai-költői alapját képezte. Negyven éves, amikor pappá szentelik, ekkor jelentkezett a Solentinamei parasztok evangéliuma c. könyvével, ami világszerte ismertté tette a nevét. A könyv keletkezése azzal függött össze, hogy Cardenal a solentinamei szigeten, ami Nicaragua legnagyobb tavában található, megalapította keresztyén, kolostorjellegű közösségét. Amikor a nicaraguai forradalom, amelyik megdöntötte Somoza diktatúráját, győzött, az új szandinista kormányban kulturális miniszteri posztot kapott. A baloldali felszabadítási frontban viselt szerepéért viszont hatvan éves korában a Vatikán felfüggesztette papi szolgálatát. A nyolcvanas években a baloldali érdeklődésű „népegyházban”, az „Iglesia popular”-ban kötelezte el magát testvérével, a szintén jezsuita pappal, Fernando Cardenallal és még néhány protestáns lelkésszel és egyháztaggal, s ennek a mozgalomnak az egyik legismertebb képviselője lett Németországban, illetve Európában. 69 évesen kilépett a politikai szerepvállalásból, Daniel Ortega önkényes vezetői stílusa miatt. A fekete baszksapkás, fehér szakállas, megnyerő Cardenal a harmadik világ fejlesztési programjainak elkötelezett támogatója, szervezője. 1989-ben megalapította a Casa de Los Tres Mundos-t, a három világ otthona nevű kulturális és fejlesztési projektet. Ez Granadaban művészeti és zeneiskola, illetve rendezvényközpont, szeminárium és jelenleg Közép-Amerika legjelentősebb kulturális központja. A hurrikánok miatt súlyosan megpróbált vidéket, illetve a nagyszámú munkanélkülit, valamint analfabétát támogatja ezzel a szervezettel. Az abszolút szegénységben élő nicaraguai gyerekeknek iskolázást és munkát biztosít a központ sokrétű programja révén. Nagy hangsúlyt helyez a kultúrák közötti tapasztalatcserére. A Casa-ban koncerteket szervez, kiállításokat, előadásokat, induló írókat, költőket, tudósokat mutat be a nyilvánosságnak, falai között színházi előadások és táncbemutatók követik egymást. Nyelvkurzusok, nemzetközi tanácskozások és fesztiválrendezvények teszik még színesebbé a Casa kínálatát. Cardenal költőként még ma is aktív, Rubén Darío után a második legjelentősebb és legnagyobb hatású költő Nicaraguában. Nemrég több hetes felolvasó körúton volt Ausztriában, Németországban és Svájcban. 1980-ban megkapta a Német Könyvkiadók Béke-díját, 2005-ben irodalmi Nobel-díjra terjesztették fel. 2009-ben megkapta a Pablo Neruda ibéria-latinamerikai költői nagydíjat. Ugyanebben az évben ítélték oda neki az osztrák GlobArt díjat is. Olyanok kapják ezt, akik a demokráciáért egész életükben küzdöttek, J. F. Kennedy jelmondata értelmében: „A demokrácia olyasvalami, amit naponta újra ki kell vívni!”. Főbb művei: A Csillagok ciklusa; A solentinamei parasztok evangéliuma; A szeretet könyve; Az éjszakában világító szavak; Az ismeretlen tengerszoros; Érintve az eget; Ima Marilyn Monroe-ért; Mi vagyunk a csillagok pora; Teleszkóp a sötét éjszakában; Cantico Cosmico – A világmindenség dala; Szeretettel töltsétek be kék planétánkat; Emlékezések I-II-III.; Ének a szeretetről, a titkokról és a forradalomról. Isten éltesse a mai éjszakákban is világító szavakat gyújtó Ernesto Cardenal Martinezt! (2010-01-19- dr. békefy – www.reformatus.hu)

Casa de los Tres Mundos

Cardenal 85 éves