Mintegy ötven zsinati tag, lelkészek és gondnokok utaztak Budapestre, és több egyházkerület elnöksége is képviseltette magát a rendezvényen. A tanácskozást Csomós József, a jogi bizottságot felügyelő tiszáninneni püspök vezette. Bevezetőjében elmondta, hogy azért rendezték meg ezt a vitanapot, mert úgy érzik, hogy a Zsinat elé kerülő nagy horderejű törvények egyes sarkalatos, elvi kérdéseiben csak konszenzussal van lehetőség a továbblépésre. Fontos a különböző vélemények alaposabb megismerése, amire a Zsinati ülésen sokszor nincs idő. Szerinte egy ilyen alkalom segítheti a jogalkotókat abban, hogy eredményesen dolgozhassanak tovább, és kiérleltebb javaslatok kerülhessenek a testület elé.

A résztvevők olyan témákat jártak körül, mint a lelkészi „minimálbér" szabályozása, a gyülekezeti lelkész jogviszonyának megszüntetése, a bekebelezés, nyilvántartásba vétel, a beiktatás és a concessa átadásának kapcsolata. Szóba került a lelkészi titoktartás kérdése, valamint a női lelkészek speciális élethelyzetével (szülési, gyermeknevelési szabadság) kapcsolatos kérdések szabályozása.

Egységes bérezés?

Arról a kérdésről, hogy legyen-e lelkészi „minimálbér" (ezen a javadalom pénzbeli részét értjük), és ha igen, mennyire legyen egységes, a felszólalók többsége úgy vélekedett, hogy ennek összegszerű meghatározására szükség lenne. Szerintük azt is figyelembe kell venni, hogy ha a gyülekezet ezt nem tudja biztosítani, akkor a javadalmat az illetékes egyházkerület pótolja ki, illetve kezdeményezi az egyházközség státuszával kapcsolatos szervezeti intézkedéseket (pl. anyaegyházközségi státusz megszüntetése). Ezért szükséges, hogy a Zsinati Tanács útmutatásával, de az egyházkerületek dönthessenek a pénzbeli javadalom minimális mértékéről, évente, a költségvetés tárgyalásakor.

Emellett a hozzászólók javasolták a korpótlék újbóli törvényi szabályozását. Elhangzott, hogy szükség lenne annak is a pontosabb ismeretére, hogy milyen jövedelemforrásokból áll össze a lelkipásztor javadalma, és a természetbeni javadalmaknak milyen értéket képviselnek.

„Papmarasztalás"

A gyülekezeti lelkész jogviszonyának megszüntetése kapcsán a résztvevők arra a helyzetre keresték a megoldást, amikor a gyülekezet és a megválasztott lelkész valamiért miatt nem tudnak együttműködni, kapcsolatuk megromlik. Sokan kétlépcsős eljárás kialakítása mellett érveltek: eszerint először egyházmegyei segítséggel a lelkész és a gyülekezet békés úton próbáljon megegyezni abban, hogy hat hónapon belül elmegy más helyre a lelkész. Ha ebben nem születik megállapodás, akkor a javaslat szerint az egyházi bíróság igazgatási eljárásban mondhatná ki a lelkészi szolgálat megszűnését az adott helyen.

Felvetődött az is, hogy ez a probléma abból fakad, hogy a lelkészt nem határozott időre választják, illetve nincs lehetősége a gyülekezetnek a lelkész „marasztásáról" időközönként dönteni. Elhangzott a vitában, hogy a javasolt megoldás semmiképpen nem fedezheti azokat az eseteket, melyekben fegyelmi eljárást kell lefolytatni. A gyülekezeti lelkész alkalmazásának megszüntetése kapcsán felvetődött a választott tisztségviselők visszahívási lehetőségének kérdése is.

A vitanap részvevői – a jogi bizottsághoz hasonlóan – azzal szembesültek, hogy a concessa, beiktatatás, bekebelezés, nyilvántartás fogalma, egymáshoz való viszonya, eljárásrendje, jogi relevanciája országos szinten nem egységes. A fogalmak különböző értelmezését okozza azok történelmileg eltérő használata, gyakorlata, szokásrendszere. A vitanapon résztvevők a sokféle megközelítés felvázolása után arra jutottak, hogy meg kell állapodni a fogalmak egységes kezelésében, és a jövőben annak megfelelően kell azokat használni. Az egyházi választójogi törvény és az MRE alkotmányának ide vonatkozó szakaszait is összhangba kell hozni ezekkel.

Lelkészi titoktartás

A titoktartási témakört tárgyalva a jelenlévők megállapították, hogy a világi törvények hivatkoznak a lelkészi titoktartásra, és azon a véleményen voltak, hogy ezeket a passzusokat be kell emelni az egyházi törvényszövegekbe, és ki kell dolgozni ennek belső, egyházi tartalmát. A többség úgy látta, hogy lelkészi titoktartás hatálya alá csak a lelkigondozói beszélgetés során tudomására jutó titok tartozik.

Emellett felmerült az egyházi adatkezelés szabályozásának igénye is. Ezzel kapcsolatban külön ki kell térni arra, hogy az egyház mely szintjein, hogyan történik az adatkezelés, ezekből mi minősül titoknak, és ez milyen kötelezettségekkel jár.

Nem volt egyöntetű a megjelentek véleménye arról, hogy a lelkésznők szülési szabadsága kapcsán felmerülő kérdéseket – maximális időtartam, parókia használat, hatályban tartás – kell-e taxatíve szabályozni. Végül a többség véleménye abba az irányba mutatott, hogy miután a gyermekgondozás mellett többféle olyan élethelyzet van, amikor a parókus lelkész szolgálata hosszabb ideig szünetel (polgármesterek, országgyűlési képviselők), a parókus lelkészekre vonatkoztatva szabályozzák egységesen a szolgálattól három évnyi távolmaradást eredményező speciális élethelyzeteket.

A Jogi és Egyházalkotmányi Bizottság sikeresnek tartja a vitanapot, a résztvevőknek köszöni, hogy tapasztalataik megosztásával, véleményükkel segítették a koncepcionális kérdések tisztázását. A jövőben is szeretne fórumot biztosítani a véleménycserére, hogy a Zsinat törvényalkotó munkáját ezzel is gyorsítsa.

reformatus.hu, fotó: Kalocsai Richárd