Forgon Pál a szovjet éra sötét évtizedeiben sem szűnt meg hinni azt, hogy eljön a szabadulás órája, amikor bátran megvallhatjuk hitünket – írja Kovács Elemér a Kárpátaljai Református Egyház honlapján megjelent megemlékező írásában –, ébresztgette a református gyülekezet tagjaiban a reményt, sokoldalú segítséget nyújtott a nehéz körülmények között szolgáló lelkésztársaknak.

„A megyét irányító szovjet hatóság nem is nagyon titkolta, hogy milyen jövőt szán a kárpátaljai református egyháznak” – idézi az írás Pocsai Vince református lelkész megnyitó beszédét. A szovjethatalom képviselőinek az volt az elképzelése, hogy a még szolgálatot teljesítő, idős lelkipásztorok belátható időn belül sorra elhaláloznak, s akkor az árván maradt gyülekezetek önmaguktól feloszlanak. Szerencsére nem így történt. A Szovjetunióban a múlt század nyolcvanas éveinek második felében elkezdődött egy óvatos reformfolyamat.

Ennek köszönhetően lehetőség nyílt a hitélet megújítására, s arra is, hogy a Jézus Krisztus ügye iránt elkötelezettséget mutató fiatalok lelkészképzésben részesüljenek. Forgon Pál lelkiismeretesen és körültekintően szervezte meg a leendő lelkipásztorok képzését, megfelelő oktatógárdát szervezett, és mindent elkövetett azért, hogy a képzésbe bevont fiatalok szakmailag felkészült, szilárd küldetéstudattal rendelkező lelkipásztorokká váljanak.

A rendszerváltást követő években – élve az új korszak nyújtotta lehetőségekkel – Forgon Pál erejét nem kímélve azon fáradozott, hogy a gyülekezetek visszakapják bezárt templomaikat, elvett parókiájukat. Hogy az egyház berkein belül elinduljon a karitatív munka, s hogy megnyugtatóan rendeződjön a lelkészutánpótlás kérdése. A püspöknek jelentős szerepe volt abban, hogy a kárpátaljai reformátusság körében a múlt század kilencvenes éveitől kezdődően erőteljes ébredési folyamat indult el.

forrás: reformatus.com.ua