A kolozsvári Farkas utcai templom zsúfolásig megtelt április 9-én: több százan jöttek végső búcsút venni Tonk Istvántól, az Erdélyi Református Egyházkerület volt főgondnokától.  A családtagokon, közeli és távoli rokonokon kívül barátok, ismerősök, munkatársak Erdélyből és Magyarországról, de a messzi Svájcból is együtt énekelték: egyedüli reményem, ó, Isten, csak te vagy. A gyászistentiszteleten Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét 2Kor 4,16–18 alapján.

Amikor a március 15-i ünnepségen elbúcsúztam tőle, nem gondoltam, hogy utoljára szorítom meg a kezét. Aztán jött a megrendítő hír. Majd három hétig a reménykedő imádkozás – kezdte igehirdetését a püspök. Amikor valakit hirtelen elveszítünk, akkor döbbenünk rá, hogy milyen sok mindent végzett, milyen sokat dolgozott. A kolozsvári Újalsóvárosi Egyházközség elvesztette presbiterét, az egyházkerület az ügyvezető főgondnokát, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont az igazgatóját, a Generális Konvent az elnökségi tagját, a Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre az elnökét. Minden okunk megvan arra, hogy bánkódjunk. Mégis hitvalló őseinkkel együtt mondjuk Pál apostol szavait: mi nem csüggedünk. Nem azért, mert erősek vagyunk, hanem azért, mert Istennek a halállal szemben is vannak ígéretei.  Azt üzeni ugyanis nekünk Isten, hogy a láthatókról a láthatatlanokra tekintsünk.

A koporsó mellett látjuk a Kolozsváron felnövő gyermeket, Pókában a családtagokkal, a fiatal férjet, majd édesapát, később főgondnokot, de látjuk őt Debrecenben is május 22-én az Alkotmányozó Zsinaton. Réveteg tekintetünk visszatér aztán a koporsóhoz, ahol halljuk Istent: tekintsetek a láthatatlanokra. Istennek ígéretei vannak, s nekünk ezekre is kell emlékeznünk. Én élek, és ti is élni fogtok – mondja Jézus. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él – üzeni Krisztus. Isten a gyászban és bánatban átölel, mi pedig – ha a láthatatlanokra tekintünk – nem csüggedünk. Isten azt szeretné – fogalmazott az igehirdető –, hogy nemcsak a külső embert, hanem a belsőt is nézzük. Lássuk tartását, napról-napra megújuló szeretetét. Szeretetét családjáért, egyházáért, népéért.

Ámbár a három hét szenvedés, amit Tonk István átélt, nem tűnt se könnyűnek, se rövidnek, Pál apostol szavai mégis vigasztalóak. Ő az egész emberi életet nevezi szenvedésnek. A földi életben szenvedünk, de a mennyben az örök élet vár. A szenvedés Isten munkaeszköze, ezzel formál bennünket, ahogyan az ötvösmester megmunkálja a tiszta fémet. A szenvedést Isten úgy használja fel, hogy az a hasznunkra legyen. A három hét szenvedés az örök életet munkálta, s ha az örök dicsőségre tekintünk, nem kell csüggednünk, mert a láthatók helyett a láthatatlanra nézünk, a belső ember ajándékait keressük. Isten akaratában megnyugodva mondhatjuk: az Úr adta, az Úr vette, áldott legyen az Ő neve.

A kolozsvári református kollégium énekkarának szolgálata után Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az összmagyar reformátusság nevében köszöntötte a gyászolókat. Jöttünk a Kárpát-medence különböző egyházkerületeiből, hogy osztozzunk a szomorúságban – mondta Bölcskei, majd a Róm 14,7-et idézte. Közülünk – így kezdődik az ige. Úgy tekintünk Tonk Istvánra, mint aki közülünk való volt. Aki nyugalmat és derűt sugárzott, aki az erdélyi reformátusokért élt és küzdött, s aki ezt meg akarta mutatni nekünk, határon túl élőknek. Ő nem akart önmagának élni, ezért tudott kinyílni lelke, és oly sok mindent befogadni. Sírtunk együtt 2004. december 5-e után, de örültünk 2009. május 22-én, Debrecenben, ahol éppen ő volt az, aki kihirdette az egységet. A Magyarországi Református Egyház nevében kérünk Istentől vigasztalást mindazoknak, akiket szeretett, akikért aggódott, akikért dolgozott, az egész erdélyi reformátusságnak – zárta szavait Bölcskei Gusztáv.

Az istentiszteleten megemlékezett a főgondnokról Bíró András volt osztálytárs. A Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nevében Bálint Lajos, a kolozsvári volt Számítóközpont egykori munkaközössége nevében régi munkatársa, Dan Gruita beszélt. A Magyar Protestáns Szabadegyetem közösségének együttérzését Deák Péter tolmácsolta, aki egyúttal a svájci református gyülekezetek nevében is szólt a jelenlevőkhöz.

A gyászszertartás a Házsongárdi temetőben folytatódott, ahol Tonk Istvánt, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnokát a több száz gyászoló kíséretében végső nyugalomra helyezték.

Somogyi Botond

Kapcsolódó írások:

Elhunyt Tonk István
Gyászjelentés az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján
Nagyszombati rekviem egy néma fájdalomban
In memoriam Tonk István