„…hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…” – ez a ve­zérige olvasható a Lévay küldetésnyilatkozatában. Legyen szabad nekünk a ballagási ünnepi istentiszteleten még egyszer megkérdezni: mit is üzen számunkra ez a mondat? A ballagáson már minden a jövőről szól. A jövőre összpontosítva kérdezzük meg magunktól: milyen a jövőképünk? Hogyan tekintünk a jövőre?

A jövőkép első látható jele a pályaválasztásban mutatkozik meg: hogy ki milyen ambícióval és valóságérzékkel választott a továbbtanulási lehetőségek közül. Annak a jele ez, hogy a fiatal mennyire ismeri önmagát, mennyire ismerte fel talentumait, tudott-e ezeknek megfelelő továbbtanulási célt választani.

A jövőkép második látható je­le, és egyúttal a második lépés, hogy a fiatalok az érettségi után, elköszönve iskolájuktól, kilépnek a nagybetűs életbe, amelyet már oly régóta vártak. Kicsit kiszabadulnak a szülők vonzásköréből, elindulnak az önálló élet felé, akár otthon, akár más városban folytatják tanulmányaikat.

A szülők sem tudják teljes bizonyossággal, hogyan is kezeljék ezt a helyzetet: büszkék gyermekeikre, szeretnék szárnyra bocsátani őket, egyúttal féltik is őket a sok veszélytől és nehézségtől. Azt kívánom, hogy Isten adjon bölcsességet mindenkinek, hogy helyesen találja meg az elengedés és a megtartás arányát!

A nagybetűs életbe lépés hasonlatos ahhoz, mint amikor a kíváncsi vásárló óriási, nyüzsgő, zsibongó, színes piacra téved, ahol az emberek adnak és vesznek, kereskednek és nyerészkednek, csoportokba verődnek vagy magányosan nézelődnek, céltudatos vásárlóként vannak jelen, vagy csak céltalanul bolyonganak a színes, hangos forgatagban. Ahol helye van a találkozásnak, az örömnek, a keserűségnek, a csalódásnak, a hitnek, a hitetlenségnek – azaz olyan, mint az élet, amely körülvesz bennünket.

A nagybetűs élet piacán ismeretet, tudást és bölcsességet szerezhetnek a ballagók, amely felkészíti őket a munka világára, amelyet ők választanak maguknak – ahogy választanak majd barátokat, társat, közösséget is. Azonban ezen a piacon megjelennek a csalók is, akik pozitív, kívánatos színben tüntetnek fel silány dolgokat. Azt a látszatot keltik, hogy birtokolják mindazt, amire az ifjak vágynak. Aztán kiderül, hogy portékájuk hamisítvány: hamis az érzelem, amelyet felkeltenek, a közösség, amelybe embereket hívnak, és az érték, amellyel kecsegtetnek. Ezekben a helyzetekben jó megfontolni az ige kérését: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,15–17)

Aztán megjelennek a piacon a tolvajok is, akik ellopják az ember idejét, talentumait. Nem szabad engedni, hogy kifolyjon az idő a kezünkből! Használni kell kapott talentumainkat, mert amit nem használunk, az nem gyarapodhat. Elveszhet az energiánk, elveszhetnek a céljaink, ha nem figyelünk eléggé oda rájuk.

Mi adhat eligazodást az élet globális piacán? Mi van a ballagók tarsolyában, ami útravaló, erőforrás és eligazodási pont is lehet az életükben? Ilyenek például azok az egyedi talentumok, amelyekkel Isten mindenkit megajándékozott, és amelyeket kamatoztatnunk kell. Felelősek vagyunk mindazért, amit Isten ránk bízott. A szakmai talentumokkal sáfárkodás csak most kezdődik igazán az egyetemeken és főiskolákon. Fontos az, hogy milyen értékrend szerint keressük és választjuk a lehetőségeket, feladatokat, ismereteket, kapcsolatokat, közösségeket.

A bölcs döntésekhez, bölcs választásokhoz kell az értékrend és a hitbeli elkötelezettség, amelyet a református iskolák képviselnek. Az ilyen intézményekben végzettek mindehhez jó alapokat kaptak, nagyon sok esetben egyéni gondoskodáson, tehetséggondozáson, tanácsadáson keresztül, amelyért hálásak vagyunk az itt dolgozó tanároknak. A református iskolák olyan értékrendet igyekeznek kialakítani diákjaikban, amely eligazítja őket ezen a piacon, segít különbséget tenni az értékes és az értéktelen között, a jó és a rossz kérdésében, a helyes és a helytelen közötti döntéseikben. Nem mindenkiben érlelődött még hitté mindez a tapasztalat, de az itt kapott értékek így is jól használhatók a nagybetűs életbe kilépve. Mindenkit bátorítok, hogy keressen gyülekezetet, vagy maradjon meg ott, ahová most is jár, és legyen a közösség aktív tagja!

A református iskolák széleskörű szemléletformáló tevékenységrendszerükkel igyekeznek felkészíteni az ide járókat arra a felelősségvállalásra, amelyet ez a bizonyos piac is szüntelenül elvár majd tőlük, és amely megfelel a Lévay vezérigéjének: „…hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…” (Mt 15,16) Kedves ballagók, kedves osztályfőnök kollégák! Isten áldjon meg benneteket!

Ábrám Tibor

A cikk a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon május 5-i ballagásán elhangzott ünnepi beszéd szerkesztett változata, megjelent a Reformátusok Lapja 2018. június 10-i számában.