1922. október 13-án született Veszprémben. Édesapja jogász volt, édesanyja tanítónő, aki egy évvel fia születése után elhunyt. Édesapja nem nősült újra, gyermekét az anyai nagyszülőkkel közösen nevelte. Anyai nagyapja, Dr. Hoffer Ármin Veszprém főrabbija volt, majd a budapesti Országos Rabbiképző Intézet professzora lett. Ekkor került a fővárosba elsős elemistaként Schweitzer József. A nagyszülők a háború előtt elhunytak, édesapját Újpestről Auschwitzba deportálták és meggyilkolták. A Holokauszt során megszökött egy nyilas felügyelet alatt álló századból és a Svájci követségre menekült, ahol úgynevezett védlevelet, Schutzpasst kapott.

Schweitzer József a pesti elemi iskolai tanulmányok után a Zsidó Gimnázium diákja lett, 1940-ben érettségizett. Ezután az Országos Rabbiképző Intézet, és egyben az akkori Pázmány Péter, mai nevén Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának hallgatója is volt, ahol sémi nyelvészetből, ókori keleti történelemből és szociológiából doktorált 1946-ban. Rövid budapesti vallástanári működését követően – miközben 1947-ben rabbivá avatták –, 1981-ig Pécsett volt rabbi. Pécsi beiktatásán Scheiber Sándor a következőkkel engedte útjára: „Kiváló képességeiddel szolgáld gyülekezeted, az össz-zsidóságot, az emberiséget, az építőmunkát, és a békét – mint pap, mint kutató, mint ember. Légy a megtizedelt nyájnak hűséges pásztora, történelmi idők felelősségteljes vezetője. Erre kérnek az élők és az elköltözöttek.".

Pécsett újraszervezte a vallási életet, a Talmud-torát, a zsidó oktatást, onnan segítette az újvidéki magyar zsidóság életét. Közel 35 év után újra Budapesten végezte hivatását: előbb a Vasvári Pál utcai zsinagóga, később a Hegedűs Gyula utcai közösség főrabbija lett, ahol korábban a nagyapja is rabbiként szolgált. 1964-től tanára, majd Scheiber Sándor halálát követően, 1985-től igazgatója az Országos Rabbiképző Intézetnek. Számos tudományos, rabbinikus nemzetközi konferencián vett részt. Ezzel egyidejűleg betöltötte az Országos Főrabbi hivatalát is. Rektori és főrabbi tisztségéről saját elhatározásából, 80 éves korában mondott le és vonult nyugdíjba.

Schweitzer József az ELTE Bölcsészettudományi Karának címzetes tanára, az MTA Vallástudományi Szakbizottságának tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság társelnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hebraisztikai Tanszékének előadó tanára volt. A Jewish Theological Seminary (New York) és a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli tanára volt.

Munkássága elismeréseként Pécs Város Pro Civitate díjjal tüntette ki 1994-ben. 1995-ben Kisebbségekért-díjjal, 1996-ban Pro Urbe Budapest kitüntetéssel, 1997-ben Széchenyi-díjjal, 1998-ban Pázmány Péter-díjjal, 2000-ben Scheiber Sándor-díjjal, 2001-ben a Francia Köztársaság Becsületrendjével, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tántették ki. 2004-ben Veszprém díszpolgárává választották, 2005-ben a magyar oktatás és köznevelés területén végzett munkájáért Prima-díjat kapott, 2006-ban Várhegyi György-díjat, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat kapott. 2003-ban Budapest díszpolgárává választották. 2007-ben a pozsonyi Ferdinand Martinengo Társaság Békeharangok – üzenet az egyesült Európának elnevezésű emlékéremmel tüntette ki. Egyetemi oktatói és közéleti tevékenységéért, különösen a keresztény-zsidó kapcsolatok ápolásáért Pázmány-díjban részesült.

Irodalmi munkássága felölelte a magyarországi zsidó közösségek történelme, a zsidó teológia és a zsidó Szentírás-tudomány területeit. Számos vallástudományi, felekezet-történeti, történelmi könyvnek és könyvsorozatnak volt szerzője és szerkesztője. Jelent meg közös kötete Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsekkel, és Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökével.

Hatalmas érdemei voltak a II. világháború utáni magyarországi zsidóság vallási és kulturális élet újraindításában, a hazai és nemzetközi rabbinikus, valamint tudományos életben. Hetvenedik születésnapja tiszteletére tanítványai és tisztelői Emlékkönyvet adtak ki, 80. születésnapjára Széfer Jószéf címen ugyancsak tanulmánykötetet publikáltak. Uram, nyisd meg ajkamat címmel 85. születésnapjára jelent meg válogatott írásokat tartalmazó kötete.

„A zsidóság az egyetemes társadalom része, és mindenkinek a maga hagyományai szerint kell megélnie a hitét, mert az istenhit és a vallásos életmód olyan lelkierőt ad, amelyet mással nem lehet pótolni." – mondta 90. születésnapján.

Forrás: mazsihisz.hu