Mit tehetnénk mi a korszellemmel szemben? Kérdezhetjük némi kétkedéssel, mert többen vannak ellenünk, mint velünk. S övék a világ, mi meg mintha csak a templom falai közé lennénk szorítva – ott szólhatunk, de azon kívül legyünk némák. A lelki problémákra pihenést, kikapcsolódást, vásárlást, mosolygós barátokat, vagy éppen egy utazást ajánlanak lelkünk belseje felé, hovatovább misztikus egyesülést az istenséggel. Színes és igéző a kínálat, míg mi a magunk egyszerűségében a Bibliát tartjuk a lélek gyógyszerének, ami lássuk be sokszor keserű, s nem egy kellemetlen pillanat elé állít, amikor szembesít sanyarú állapotunkkal, lelki elerőtlenedésünkkel, s a bennünk lerakódó méreganyagokkal – az erőszakkal, ami természetessé válik, az emberi én magaslatokat meghódító valóságával, ami minket is könnyen elbódít, a bántással, amit holnap már is mi ösztönösen viszonzunk. Van miből kigyógyulni. De hogyan, ha az emberi életet megmentő gyógyszer, a Biblia, mintha már nem is lenne a köztudatban?
Látszólag nincsen, de még a családok házaiban bizonnyal találunk Bibliát, s nemcsak a polcon porosodót, vagy kifogástalan állapotban lévőt, ami a szoba ékessége lehet, hanem agyonhasználtat, aminek lapjai gyűröttek, néhol szakadtak, ragasztottak. Legtöbbször idős emberek kezében látjuk azt a csodálatos, fekete borítású, de aranybetűs könyvet. S feljajdul a szívünkből, milyen jó volna ifjak kezében is látni, akik úgy ragaszkodnak e becses könyvhöz, mint mások az ő korukban féltett kabaláikhoz szoktak.

Mit tegyünk, hogy ez valóságos legyen? Egyszerűen csak adjuk a kezükbe! Micsoda? Tényleg ez lenne a megoldás? Igen. Viszont ennek már sokféle módja: vegyük meg ajándékba nekik vagy adjuk a miénket kölcsön, azután kérjük meg őket, hogy olvassanak fel belőle, vagy meséljenek arról mit olvastak. Egyszerű a képlet. Ám kérdések sokasága záporoz még: mivel ösztönözzem az ifjakat, mivel keltsem fel az érdeklődésüket, hogy időt szánjanak rá, mitől lesz számukra érdekes, értékes és fontos könyve a Biblia? Miként lehet Isten Igéjévé?
A Biblia mindig Isten Igéje volt és az is lesz, örökkön örökké. S ezt az alapvető tényt kell hangsúlyosság tenni. Akár a saját, Bibliához igazodó hiteles életünkkel, a Biblia szerinti tanácsadással, vagy a Biblia rendszeres olvasásával. Viszont ha egy ifjú előtt nincsen ilyen példa, akkor kell valami új. S erre az új, de egyszerű útra talált rá a Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda Közös Igazgatású Gyulai Református Közoktatási Intézménye immáron 11 esztendeje azzal, hogy országos bibliai történetmondó versenyt szervez az általános iskolás korú gyermekek valamennyi évfolyama számára. Önmagában ez nem egy egyedülálló dolog, mondhatná a kedves olvasó, ugyanis van szavaló-, mesemondó illetve prózamondó verseny. Ugyanaz a lázas készülődés, izgalom, megmérettetés. Ez mind igaz. Egy valami mégis egészen más. A gyermekek ajkán nemcsak egy vers, egy történet szólal meg a bibliai történetmondó versenyen, hanem Isten Igéje. Nem csupán egy verses kötetet vagy egy meséskönyvet forgattak szorgalmasan a felkészülés ideje alatt, hanem a Bibliát. S amíg tanulták az ószövetségi, illetve az újszövetségi egy-egy történetüket, addig a szívük önkéntelenül is bele helyezkedett az adott történetekbe, hogy hitelesen át tudják adni majd a hallgatóságnak azokat. 

A bibliai történetmondó verseny egyszerű utat kínál a Bibliához, a gyermekek kezébe adja e csodálatos könyvet, ami egyszerre közelivé, ismerőssé válik – s ahogyan a bibliai történetekben ott van Isten, a gyermeki szívben is egyszerre magától érthetődő természetességgé válik Isten jelenléte.
A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye idén vesz először részt a gyulaiak által szervezett országos bibliai történetmondó versenyen. Megyénkből 8-an jutottak be az országos fordulóba, név szerint Antal Eszter (Gégény, 1. osztály), Nagy Zsófia (Újkenéz, 2. osztály), Hegedűs Dóra (Záhony, 3. osztály), Kepics Renáta Judit (Tuzsér, 4. osztály), Bajusz Petra (Tiszaszalka, 5. osztály), Szabó Eszter (Tuzsér, 6. osztály), Lakatos Evelin Kitti (Tiszakerecseny, 7. osztály) és Major Tímea (Ilk, 8. osztály). Emellett érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy összesen 85 gyermek vett részt a 2010. február 27-én Gemzsén rendezett elődöntőn, akik az egyházmegye 71 gyülekezetéből érkeztek. Megható volt látni, hogy a kezükben Bibliát szorongattak. Az álom valósággá vált. S reméljük, mindez nem múlik el soha, kezeikben ott marad Biblia. S ha ez megtörténik Isten kegyelméből, akkor a bibliai történetmondó verseny 11 éves jelmondatának fohásza meghallgatásra talál: „Ne szóljon Igéd hiába…”
Április 16-án Gyulán kerül sor az országos döntőre, ahol minden résztvevő gyermek nyertes lesz. Nem azért, mert részvétel a fontos. Hanem annak okán, hogy megismerik közelebbről a Bibliát, Isten Igéje kikerülhetetlenül megérinti őket, és ennek az érintésnek kitörölhetetlen nyoma lesz… Aki egyszer rászokik a Bibliára, az egy életre függővé is válik tőle. Nem tud élni nélküle.

Románné Tóth Julianna lelkipásztor, Záhony