Az európai nemzetek családja a második világháború óta eltelt időszak legsúlyosabb humanitárius krízisével kénytelen szembenézni. A szíriai polgárháború, a közel-keleti térségben széles körben tapasztalható politikai instabilitás és az Afrika szubszaharai régiójának szélsőséges szegénysége több mint kétmillió embert kényszerített arra, hogy menedéket és a jobb élet lehetőségét keressék Európában – köztük sokan a háború sokkoló élményétől, mások a szegénység miatti kilátástalanságtól vezetve. A migrációs krízisről széles körben tájékoztatott a média, a politikai szereplők küzdenek, hogy megoldást találjanak, a vallási közösségek és a civil társadalom pedig Európa-szerte némelykor csodálatra méltó melegséggel és nagylelkűséggel segítenek, különösen azoknak, akik a legnagyobb szükséget szenvedték el. A krízis azzal fenyeget, hogy maga alá gyűr minket, és azoknak a szenvedése pedig, akik Európában keresnek menedéket, menedékjogot és a jobb élet lehetőségét – különösen a tél közeledtével – egyre kritikusabbá válik, ha nem születik hamarosan az EU tagállamok által arányosan támogatott politikai megoldás.

Keresztyén vezetők szerte a kontinensen felemelték a hangjukat a migránsokért, síkra szállva a humánus bánásmódért. A tagállamokat befogadó nagyvonalúságra kérték és Unió-szerte szolidaritást sürgettek a menedékkérők fogadásában, különös érzékenységgel a leginkább kiszolgáltatott emberekre, a gyermekes családokra és a kíséret nélküli kiskorúakra. Az Európai Unió két legnagyobb keresztyén közösségének elnökeiként megismételjük sürgető kérésünket, hogy a jelen migrációs krízisre szülessen egyeztetett és egységes politikai válasz; egyben bátorítunk mindenkit, hogy a nagylelkűség jegyében minden szinten – legyen szó gyülekezetekről vagy országos egyházakról – vegyük ki részünket abból a kettős kihívásból, amit a határainkon kívülről érkező, szélsőséges szükséghelyzetükben segítségért hozzánk forduló testvérek befogadása, másrészt pedig az európai társadalomba integrálásuk jelent.

Külügyi Iroda