Először tavaly hirdette meg a Zsinati Lelkészképesítő Bizottság az egységes vizsgát, amelyen akkor harminchárman feleltek meg a követelményeknek. Idén, mintegy ötvenegyen adták be a jelentkezéshez szükséges anyagokat. A sikeres vizsgát tett lelkészjelöltek egyházkerületi felszentelésük után önállóan választható lelkipásztorokként folytathatják szolgálatukat a Magyarországi Református Egyházban. A vizsgán megfigyelőként jelen voltak a Kárpát-medencei egyháztestek képviselői is.

Az egységes lelkészképesítő vizsga a református lelkészi képesítés elengedhetetlen feltétele – mondja ki a Magyar Református Egyház 2009. május 22-én elfogadott közös alkotmánya. Amint azt Bölcskei Gusztáv, az ELB elnöke lapunknak elmondta, eredetileg az egész Kárpát-medencére érvényes lelkészképesítő követelményrendszer és vizsga kidolgozásában gondolkodtak, de egyelőre csak a Magyarországi és a Kárpátaljai Református Egyházon belül valósult meg a lelkészképesítés egysége. Korábban – bár Zsinati Lelkészképesítő Bizottság már akkor is volt – minden egyházkerület házon belül végezte a lelkészek önálló szolgálathoz szükséges készségeinek és képességeinek vizsgálatát – két éve pedig egy bizottság előtt kell az egyetemi tanulmányaikat már befejezett lelkészeknek számot adniuk tudásukról. Ez a vizsga az egyházi, lelkipásztori szolgálatra való befogadás utolsó lépcsője, amikor az egyház képviselői döntenek tárgyi tudás és személyes érettség alapján a jelentkezők alkalmasságáról az önálló gyülekezeti szolgálatra.

A vizsga két részből áll. Az írásbeli részben egy úrnapi, egy temetési és egy esketési igehirdetést, valamint egy hat alkalomból álló kateketikai munkatervet kell jeligésen benyújtani, majd ezt a megküldött bírálat ismeretében az ELB előtt szóban is megvédeni. A szóbeli vizsga másik részében egyház és társadalom témakörben adnak számot tudásukról a lelkipásztorok, valamint itt beszélnek személyes motivációjukról, elhívásukról, további terveikről is. A tételsort minden évben a Zsinat Teológiai és Tanulmányi Bizottsága határozza meg a hittudományi karok, illetve akadémiák véleményének kikérésével – az ideiben a házasság, család, szexualitás témakörétől a nyugdíjreformon vagy az új alkotmány kérdésein át egészen az új vallási jelenségekig és az egyházügyi törvényig kerültek elő egyházat és társadalmat is érintő témák. „A lelkipásztori szolgálat elsődleges funkciójára vonatkozó készségeket és képességeket kérjük számon ezen a vizsgán" – mondja Fazakas Sándor professzor, az ELB előadója. „A lelkésznek két munkaeszköze van: az Isten Igéje és az emberek. A teológia nem merülhet ki a régi szövegek olvasásában és az egyháztörténetben, hanem normatív funkciója is van, vagyis reflektál a jelen kor problémáira, kihívásaira is. Itt arra vagyunk kíváncsiak, mennyire tud a vizsgázó hidat építeni az eredeti isteni kijelentés és az adott megoldandó helyzet, döntés között – például mit mond, ha egy felekezetközi alkalmon felvetődik a közös úrvacsorázás gondolata."

Elmélet és gyakorlat

Három nap alatt az ötvenegy jelentkezőből végül negyvenhat jelölt állt a tíz-tizenkét fős bizottságok elé. Bár nem egyetemi záróvizsga és nem munkáltatói felvételi elbeszélgetés várt rájuk, a folyosói hangulat mégis a teológiai vizsgaidőszakot idézte. Volt, aki összetörten, volt, aki bizonytalanul, és volt, aki csillogó szemmel jött ki a beszélgetésekről. Noha az egységes lelkészképesítő vizsga alapelgondolásában az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának vizsgálata áll a középpontban, néhány vizsgázó mégis azt mondta: érzéseik szerint vesztükre náluk az évekkel ezelőtt már számon kért elméletre került inkább a hangsúly. „Örök dilemma, hogy mi elmélet és gyakorlat helyes aránya" – fogalmaz Fazakas Sándor, de hangsúlyozza: illegitimnek tartja ezek szétválasztását, mert az elméleti alapok ismerete nélkül hozott gyakorlati döntések profiltalanná teszik a keresztyénséget. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora gyülekezeti lelkészként is tapasztalja, hogy egy-egy közösségben többek rendelkezhetnek alapos teológiai műveltséggel bizonyos kérdésekben – lesújtó vélemények fogalmazódhatnak meg, ha a gyülekezeti tagok észreveszik lelkipásztoruk érvelése mögött a teológiai tartalmak hiányát.

Ebben az évben többen is akadtak, akiknek elégséges felkészültségéről nem voltak meggyőződve a bizottságok tagjai, de akad olyan eset is, akinek nem a felkészültségét, hanem a református egyházba ágyazottságát kifogásolták. Akiknek idén nem sikerült lelkészi képesítést szerezniük, jövőre újra a bizottság elé állhatnak, de egy évig mindenképpen egy vezető lelkész mellett maradnak szolgálatban. „A meg nem felelt eredmények is jelzik, hogy ez nem egy látszatvizsga, hanem a számonkérés komoly alkalma" – mondja Fazakas Sándor. „Ebben az egy évben van ideje megismerkedni a valóságos református egyházzal annak, aki nem nevelkedett gyermekkorától fogva református közösségben, és az élete egy későbbi pontján érintette meg az evangélium. Egy esztendő okos vezetés mellett eltöltött szolgálat sok alkalmat ad az előbbre jutásban, és a bizottságnak is segít nyomon követni a lelkipásztor fejlődését" – fogalmaz Bölcskei Gusztáv, aki egyben arra az újszövetségi intelemre is figyelmeztet, hogy újonnan megtért embert nem kell olyan tisztséggel felruházni, amelyik az eleve szükséges tapasztalatot és érettséget feltételezi. A Zsinat lelkészi elnöke azonban hozzáteszi: a vizsgakoncepció több helyen is továbbgondolható. Az írásbeli anyagban jelenleg két kauzális igehirdetést (egy temetési és egy esketési prédikációt) kérnek beadni – megfontolandó, hogy szükséges-e olyan lelkipásztoroktól is kérni ezt, akik olyan gyülekezetben szolgáltak eddig, ahol nem volt módjuk például esketésen szolgálni, hiszen a közösségben ritka az ilyen ünnep. Az ELB elnöke és előadója egybehangzóan úgy gondolják: fontos a vizsgát minél jobban az egyházi realitáshoz igazítani. „A bizottság érzi annak felelősségét és súlyát, hogy az itt hozott pozitív döntés későbbi problémák esetén nem módosítható. Valamennyien azt szeretnénk, hogy felkészült, minden tekintetben alkalmas lelkipásztorok álljanak szolgálatba" – teszi hozzá Bölcskei Gusztáv.

Szöveg: Bagdán Zsuzsanna, Kép: Sereg Krisztián