Október utolsó péntekén ismét közös imádságra gyűltek össze a fiatalok szerte a Kárpát-medencében – ki saját gyülekezetében, ki ifjúsági csoportjával, ki pedig a központi rendezvényen. A budapesti alkalomnak ezúttal a H26, vagyis a Horányszky utca 26. szám alatti ifjúsági központ adott otthont, ahol a résztvevők közösen imádkozhattak a családokért.

Az imaéjjel idei témáját Szabó István, a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom elnökhelyettese Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 8. része alapján vezette be (Róm 8,9–17): amikor a családi kapcsolatokról beszélünk és azt halljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy ez valóban komoly dolog. „Ha például legóból építünk valamit, akkor arra nem szoktuk azt mondani, hogy a gyermekünk, talán annyit, hogy a teremtményünk. Isten mégis úgy utal ránk, mint a gyermekeire” – emlékeztetett a lelkipásztor. Szabó István azt is hangsúlyozta, hogy felelősség Isten családjába tartozni, hiszen ha komolyan vesszük, hogy gyermekek vagyunk, akkor egymást is szólíthatjuk testvéreknek – és megérezhetjük, hogy nem szolgák vagy robotok vagyunk. „A keresztyénség nem egy tan, amit meg kell tanulni, hanem olyasvalami, ami kihat az egész életre: egy bensőséges kapcsolat Istennel és egymással is” – tette hozzá.

Otthont teremtő lehetőség

A központi alkalmat a megújuló EGYRE Egyetemi Református Misszió szervezte, melynek augusztus eleje óta Bobok Ágnes és Bedekovics Péter a vezető lelkészei. „Az egyetemi gyülekezetek fontos szerepet játszanak a fiatalok életében, mégis kiszorulnak az ifjúsági munka nagy részéből, ezért hálás vagyok, hogy összeköthetem ezt a két területet” – válaszolta Bedekovics Péter arra a kérdésre, jelent-e kihívást egyszerre vezetni a budapesti egyetemi gyülekezetet és a Zsinati Ifjúsági Irodát.

Mint mondta, bár ez a két terület optimális esetben külön vezetőket igényelne, számára fontos, hogy ne szakadjon el a fiataloktól – ebben pedig nagy segítség az egyetemi misszió. „Például az iroda nem szervez külön Imaéjjel-alkalmat, mégis fontosnak tartjuk, hogy legyen olyan hely, amit a magunkénak érezhetünk, mert nehéz úgy koordinálni valamit, hogy nem vagyunk a részesei – tette hozzá az irodavezető. – Nagy segítség volt, hogy ezt vállalhatta az EGYRE misszió, amikor hirdettem az alkalmat a gyülekezetben, humorosan megjegyeztem: megegyeztem az Ifjúsági Iroda vezetőjével arról, hogy mi szervezzük a központi eseményt.”

A központi alkalmat az előző két évben is Bobok Ágnes szervezte, ezért számára sem volt kérdés, hogy immár az egyetemi gyülekezet lelkészeként is részt vegyen a koordinálásban. „Nagyon fontosnak tartom az imádságot, szép, hogy ilyenkor elmondhatatlanul közel érezhetjük magunkat Istenhez, ezért örülök, hogy harmadszor is vállalhattam az előkészületeket” – fogalmazott a lelkésznő. Bobok Ágnes azt vallja, hogy imádságaink alkalmával rendeződhetnek és helyére kerülhetnek életünk dolgai, kérdései. Hiánypótló, hogy évente egy éjszakát az imának szentelhetünk – beszélgetve, énekelve vagy akár egy közös játékkal. „Isten jelenlétében időtől és helytől függetlenül otthon lehetünk. Az imádkozásainkban is megtapasztalhatjuk, hogy hozzá tartozunk – tette hozzá. – Ezért is volt fontos, hogy legyen olyan központi alkalom, ahova azokat is várjuk, akik nem tudtak hazamenni saját közösségükbe.”

A közösség részévé válni

Az EGYRE misszió lelkészeinek különösen fontos a beszélgetés Istennel, így szeptemberben, az idei tanév első alkalmán is az imádság volt a téma. „Bár még csak három hónapja vezetjük az egyetemi gyülekezetet, szeretnénk újragondolni ezt a missziót – ennek része egy új arculat és a megváltozott »EGYRE« név is” – hangsúlyozta Bedekovics Péter. A lelkész szeretné új csatornákon is megszólítani a fiatalokat és minél inkább bevonni őket a szolgálatba. „A szolgálat során jobban elköteleződnek és magukénak érzik a közösséget. Lehet, hogy vezetők csupán ketten vagyunk, de mindenről közösen gondolkozunk a gyülekezet tagjaival” – tette hozzá Bobok Ágnes.

A szerdai egyetemi alkalmak közös áhítattal kezdődnek, amit mindig beszélgetés követ, ahol a résztvevők is megoszthatják gondolataikat és kérdezhetnek, mert a lelkészek szerint egyre nagyobb szükség van a közösségi létre – ehhez pedig elengedhetetlen a párbeszéd. „Önmagában nem csupán az a célunk, hogy sokan legyenek az egyetemi misszióban vagy felénk köteleződjenek el, hanem az, hogy minél több egyetemista ismerje meg Istent és kerüljön közelebb Őhozzá – magyarázta Bedekovics Péter. – Ennek egy szakasza lehet az EGYRE, de hosszú távon azt szeretnénk, hogy a fiataljaink aktív, gyülekezetbe járó református egyháztagokká váljanak.”

A Budapesti Református Egyetemi Gyülekezet 1989-ben indult a Kálvin téren, majd 2000 körül Budára költözött a Petőfi hídhoz BREFGY, azaz Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet néven. 2013-ban megszületett a Promissz, a Pesti Református Egyetemi Misszió, ami 2018-ban egyesült a BREFGY-tel EGYRE Misszió néven. Ma már közösen, egy nagy budapesti református egyetemista közösségként működik és szerdánként a Magyar Tudósok körútja 3. alatt, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában várja az érdeklődő fiatalokat.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Kalocsai Richárd