„Tenger tombol, zúg, süvít a szél. Te emelsz fel a vihar felé..." – hívogatott minket is a szombat reggeli dicsőítés a Megbékélés Háza református konferenciaközpont előadótermébe. Több mint százan vettek részt az Országos Református Cigánymisszió idei berekfürdői alkalmán október 6. és 8. között.

„Az országszerte meglévő cigánymissziós gyülekezetek találkozása és lelki feltöltődése mellett szakmai műhelymunka zajlik itt, amely során konkrét problémákat beszélünk meg, próbálunk kézzelfogható megoldásokat kínálni" – ismertette Molnár Illés cigánymissziós kommunikációs munkatárs a konferencia céljait. Kollégáival szeretnék segíteni a cigányok integrálódását az egyházba.

Tóth Tamás lelkipásztor igehirdetésében a megszentelt élet ismérveiről beszélt a Kárpát-medence számos pontjáról érkezetteknek. „Amikor megtérsz Istenhez, befogadtatsz az atyai házba, aminek megvannak a saját törvényszerűségei, szabályai" – figyelmeztetett. Nagyon fontos, hogy legyen időnk megállni és csak engedni, hogy Isten szeressen. „Jézus átformálja az időbeosztásod, megváltoztatja az életed, indulj hát azon az úton, amelyre Ő hív téged" – szólította meg hallgatóságot.

A megszentelt élet velejárója a gyülekezeti életben való részvétel is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül vagyunk, miközben egy élő gyülekezetben testvéri közösségre találunk. „Építs kapcsolatokat olyan emberekkel, akik hitben járnak" – tanácsolta, hozzátéve a régi igazságot, miszerint a jó erkölcs megrontója a rossz társaság. Fontos kulcs a sikeres keresztyén élethez a folyamatos lelki növekedés, fejlődés, a Szentírás ebben is zsinórmérték számunkra. „Törekedjünk arra, hogy az igét olvassuk, imádkozzunk, töltődjünk, erősödjünk az atyai házban" – zárta prédikációját.

Nyeső Ágnes országos cigánymissziós referens előadásának egyik meghatározó képe az egyik oldalán egy szép kerek gesztenyét ábrázolt, míg a kép másik felén egy burokban több gesztenye is volt. Mivel egymáshoz igazodva nőttek, kénytelenek voltak úgy alakulni, hogy a másik gesztenye is elférjen a burokban. Sarkosak lettek, sima felületekkel, szabálytalan formákkal. „A gyülekezetek is olyan helyek, ahol sok gesztenye növekszik sima oldalakkal, szögletes sarkokkal, akik egymáshoz tudnak idomulni és együtt lesznek egy nagy kerek egésszé" – bontotta ki a hasonlatot. A gyülekezet tagjait burokként tartja össze a Krisztushoz tartozás öröme, az, hogy a másik arcában is Krisztust látjuk.

A lelkésznő a felemelés és felzárkóztatás helyett a másik derekát felegyenesítő szolgálatban hisz, mely során egymás mellett állunk, teljes kapcsolatban vagyunk és meg kell érintenünk a másikat. Nem vagyunk függetlenek egymástól, egy test vagyunk, Jézus teste, melyen belül él és végzi dolgát minden tag. „Akármelyikünk is hiányzik a gyülekezetből, az pótolhatatlan" – hangsúlyozta. Mint mondta, Isten elhatározásán múlik, hogy milyen szerepet töltünk be ebben a testben. Ne a saját vágyainkat akarjuk megvalósítani, csak Krisztushoz akarjunk tartozni és engedjük, hogy ő vezessen, irányítson minket.

A nap során több önkéntes is megfogalmazta, hogy mit jelent számára a cigánymisszióban végzett szolgálat. Edina egy csomag gumicukor segítségével szemléltette: már a zacskó kibontásával is nehézségekbe ütközött, míg meg nem találta az „itt nyílik" feliratot. Valahogy így indult a szolgálata is. „Azt olvassuk rajta, hogy gyerekeket és felnőtteket is boldoggá tesz, nekem a szolgálat ezt jelenti" – mondta. A hasonlatot folytatva elárulta, hogy savanyú cukorkákat rejt a csomagolás, melyek ízlelgetés után válnak édessé. „Így van ez a szolgálattal is, frissen megtért hívőként nehéznek tűnhet, hogy elhagyjuk bűnös dolgainkat, de minél többet járunk hívő közösségbe és keressük az Úr közelségét, annál édessé válik szánkban az ige" – fejtette ki. Óvatosságra is intett, hisz többféle minőségű gumicukor közül lehet választani, el kell dönteni, hogy milyen minőséget választunk és mennyit fogyasztunk belőle. „Nem mindegy milyen formában történik a szolgálat, hiszen az nem a magunk szórakoztatását szolgálja, hanem a testvérek épülését" – mondta.

Vilma néni Kárpátaljáról érkezett családjával, hat órás út van mögötte. E havi fizetéséből régóta vágyott útlevelét váltotta ki. Azt mondta, Isten akarta, hogy első útjuk olyan helyre vezessen, ahol épülhetnek. A konferenciát azért tartja különlegesnek, mert még a szünetekben is Istenről és a hitről folynak a beszélgetések. Otthon a '95-ben megépült templomot látogatja, melyet szerinte Isten azért adott, hogy nekik, cigányoknak is legyen hova járniuk. Sokat mesél a „tábori" életükről, házában gyülekezeti alkalmakat, bibliaórákat tart, evangelizálni jár, motorja a cigánytábor gyülekezeti életének. „Nagyon szeretném, ha úgy mennénk haza, hogy megtisztulunk, jobbá válunk, hogy ne a földi kincsekre vágyjunk, hanem a lelki kincseket tartsuk szem előtt" – fogalmazza meg óhaját a nehéz mindennapokra gondolva.

A tizennyolc éves Árpi két évvel ezelőtt épp a berekfürdői konferencián kapott elhívást. Úgy alakult, hogy nála romlott el a mikrofon, így fel kellett mennie az emelvényre, hogy összefoglalja csapata tevékenységét. Lélekből jöttek a szavak és bizonyságtétellé alakult át az összefoglaló. Missziói gyülekezetükben pár hete ifjúsági csoportot vezet, érettségi után teológiára fog felvételezni, minden vágya, hogy lelkipásztor lehessen. „Egymás gyengeségeiből, hibáiból és erősségeiből épülünk, tanulunk, tanácsokat kapunk, amiket fel tudok majd otthon használni. Szükségem van a tapasztalatgyűjtésre, hogy minél többet tudjak tovább adni Isten országának építése során a gyülekezet ifjúságának" – mutatott rá a konferencia hasznosságára. Arra a kérdésre, hogy mit visz magával haza így felelt: a szeretetet, mert az a legtöbb.

Elemér Bagamérből érkezett, istentagadóból lett gyülekezetszervező. „Nem akartam, hogy szétszéledjenek a roma családok, így béreltünk egy kis lakást. Próbálom a jobb életre terelni a fiatalokat" – mesélt szolgálatáról. Bibliaórákat tart, evangelizálni jár, háza alkalmaknak ad otthont. Mint mondja, ez a konferencia, a bizonyságtételek megerősítik szolgálatában, erőt és bátorítást adnak neki a folytatáshoz, felkészítik a jövő kihívásaira. „Szeretem az embereket és szeretek velük lenni Jézus Krisztus közösségében, szeretném továbbadni az otthoniaknak az itt tanultakat" – foglalta össze.

„Egymás hite által épülünk, nagyon erős emberi szálak szövődnek, melyek megtartanak bennünket" – vallja Nyeső Ágnes referens, aki a konferencia legfőbb hozadékának azt tartja, hogy annak üzenete tovább él a hétköznapokban. „Nem szalmaláng életűek az elhangzottak, amiket hazatérve elfelejtenek a résztvevők, hanem továbbadják azokat, tovább él bennük" – mutat a kezében kuporgó néhány szögletes gesztenyére, melyet az előadása után kapott a fiataloktól.

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz