Három nevezetes évforduló adta a könyv megszületésének apropóját: Vargha Tamás születésének 125 éves, valamint Kunszentmiklósra történt megválasztásának és Magay Máriával kötött házasságának 100 éves jubileuma. A kötet másfél év alatt készült el, kiadását a református egyház vállalta a Méry-Ratio Kiadó gondozásában. A család több felmenőjével részletesen foglalkozó Sárai Szabó Katalin örömmel fogadta a felkérést a kutatómunkára , így jött létre a mű, mely három nagy és két kisebb tanulmányból (Draskóczy László és Murányi Péter írásai), egy szöveg- és fotógyűjteményből, valamint a Vargha házaspár műveinek bibliográfiájából áll, melyet Murányi Péter állított össze.

Hármas kistükör

„Egyszeri könyv, melyet egyszerre többféle módon is olvashatunk” – mutatott rá Kiss Gy. Csaba beszédében a könyv sokrétegűségére. Az irodalomtörténész a hármas kistükör hasonlatát használva vette számba az olvasati lehetőségeket.

A családtörténeti szál adja az egyik megközelítési módot, hiszen két nagymúltú család nemzedékeinek sorsába pillanthatunk bele. A Vargha házaspár hét gyermeket nevelt fel, akik később fontos szerepet játszottak a magyar művelődéstörténetben, irodalmi és tudományos életben. A családtörténet csúcspontja Vargha Tamás és felesége élettörténete, mely végigvezet a hosszú 20. század történésein is. Az első világháború idején kezdi az ifjú pár közös életét, majd egymást követik megpróbáltatásaik, a két világháború közötti időszak, a második világégés, ’45 és az azt követő Rákosi-korszak.

A második kistükör maga a kisváros, Kunszentmiklós, hisz több évtizeden át követhetjük nyomon eseményeit, a város életét alakító politikai-társadalmi szálak fonódását. A harmadik aspektus pedig a református egyháztörténeti kontextus. Betekintést nyerünk a könyv lapjain az egyházi szervezetek és egyesületek működésének izgalmas és sűrű hálózatába, az egyház életébe, melyet később a politikai hatalom keresztülszántott. Többek között azt is megtudjuk Vargha Tamásról, hogy egyik úttörője volt a rádiós igemagyarázatoknak a két világháború között.

„Egy igazi Atlantisz a magyar történelem legsötétebb évtizedeiből, mely mesél a mindennapi gondokról, egy lelkészházaspár hétköznapi küzdelmeiről, szokásokról, életformákról” – összegezte az irodalomtörténész a könyv jelentőségét, melyet egy már távolinak tűnő kor közvetítési kísérleteként definiált.

Lelkészházaspár Kunszentmiklóson

Vargha Tamás meghatározó, jelentős kapcsolati hálóval és kulturális miliővel rendelkezett. Nagymúltú családja révén számos élet- és karrierút is nyitva állt előtte, ő mégis a lelkészi pályát választotta. Egy olyan kegyességi mozgalomnak, a belmissziónak lett egyik képviselője, mely sajátos világot jelentett az egyházon belül is. Ezzel a munícióval került Kunszentmiklósra, egy hagyományos gyülekezetbe, ahol negyven évet töltött és ahol átvészelte a történelem súlyos fordulópontjait.

Lényeges kérdés a város és lelkész kapcsolata: az, hogy Kunszentmiklósnak mit jelentett az ő személye, hiszen gazdag kapcsolati tőkéjével aktívan tudott a város segítségére lenni, többek között a gimnázium építése körül adódó bonyodalmak megoldásában – hallottuk Sárai Szabó Katalintól. „Kicsiben leképeződik ezen a kis településen minden, ami az országban történik, némi helyi ízzel fűszerezve” – mondta Balogh Mihály helytörténész a település 20. századi történetéről. Példaként említette a kaszinóbotrányt – amikor az országos hírű klasszika-filológus tanár kihívta párbajra a helyi kaszinó nagytekintélyű igazgatóját –, mely mögött a helyi politikai élet, a szembenálló politikai pártok feszültsége húzódott. A másik jelentős mindennapi feszültséget okozó jelenség a református-katolikus ellentét, melyről sokat olvashatunk az akkori dokumentumokban, például a historia domusban.

„Fontos szempont volt a kötet összeállítása során, hogy Magay Mária alakja ne csupán a lelkész feleségeként, támogató háttérként jelenjen meg, hanem az ő önálló ambíciói és életútja is értékelhetővé váljon” – fogalmazta meg Sárai Szabó Katalin, felhívva a figyelmet arra, hogy maga a lelkésznéi szerep is ebben a korban alakult át. Az üvegparókia tökéletes világán túl, a háziasszonyi és feleségszerep mellett az egyház sokkal aktívabb szerepet várt el a lelkésznéktől a gyülekezet hitéletében, a lányokkal és asszonyokkal való foglalkozásban. Magay Mária előtt is a kiteljesedésnek ez az útja állt: a Lelkésznék Egyesületének tagja volt, aktív egyházi munkásságot végzett, emellett regényeket, verseket, vallásos cikkeket írt.  

„Mindkettőjük identitásának olyan értékrend, mentalitás, elköteleződés, hit volt az alapja, amely segített átvészelni a különböző történelmi fordulópontokat, kríziseket és összeegyeztetni a különböző szerepeket” – összegezte a könyv üzenetét Sárai Szabó Katalin. Mint mondta, nem igazán születnek nem ismert személyiségekről szóló életrajzok, éppen ezért társadalomtörténeti szempontból is jelentős feltárni az oly kevéssé ismert lelkészi és lelkésznéi szerepkört és világot.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz