„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." 1Péter 5,7

Négy csoportba sorolhatom gondjainkat. Első kettő, amelyet magunknak szerzünk, illetve amelyeket mások okoznak nekünk. Harmadik: számos nagyobb nyomorúságunk keletkezik azáltal, hogy egy kisebbet meg szeretnénk oldani. Nem szabad halogatni, ami megoldható, de el kell hordozni, amit nem lehet megváltoztatni! Nagy bölcsesség, ha a kettőt nem keverjük össze. – A negyedik az életutunk velejárója. Gyökössy Endre lelkész, lelkigondozó és pszichológus véleménye szerint „erőnkhöz képest egyformán ad örömöket és gondokat" mindnyájunknak Isten. Hozzátartoznak a nehézségek a keresztyén életünkhöz. Ilyenek például a békétlen munkahelyi környezet, szeretetlen család, korai betegségek, szeretteink elvesztése. Isten mindenkit olyan környezetbe tett, amelyhez alkalmassá is formálja. Helyére rak mindenkit, ahol a kedvezőtlennek látszó körülmények ellenére is meg tudja állni a helyét, ki tud bontakozni, sőt ki tud virágozni. Ennek a példája lehet egy tő hóvirág.

Ha jobban elgondolkozunk a fagyos földből előbújó hóvirágon, valódi evangéliumi bátorítást lelhetünk a ránk nehezedő gondjaink közepette!

a./ A hóvirág igazán elmondhatná, hogy őt Isten nagyon alkalmatlan körülmények közé helyezte: fagy, hó, hosszú éjszakai sötétség, soha nem láthat méhecskét.... Ez mind igaz is, de Isten úgy alkotta meg, hogy ezekben a körülményeiben is tudjon szemet gyönyörködtetően virágozni. Viszont ha a hőmérséklet +10 fok fölé emelkedik, akkor a hóvirág elszárad. A fagyos helyre teremtette Isten. Lehet, hogy más környezet csábítóbb lenne a számára, de Isten jobban tudja, hová kell helyezni.

b./ Másrészt arra is tanít a hóvirág: nemcsak az a logika létezik, amelyet természetesnek és megszokottnak tartunk! Nyár, meleg, virágzás, megporzás, stb., amikor pedig mindez elmúlik, akkor jön az enyészet. Létezik Isten számára más lehetőség is, amit az emberi értelem logikátlannak, az evolúció zsákutcájának vél. De nem erről van szó, hanem Isten bölcsességét tükrözi, amellyel sokkal gazdagabban alkotta meg a világot, mint ahogyan mi elképzeljük véges értelmünkkel. A hóvirág Teremtőnk felfoghatatlan bölcsességére mutat, és arra tanít, hogy mennyei Atyánk olyan helyre szánt minket, amihez alkalmassá is formált. Ha annak semmi logikáját nem látjuk is, egészen biztosak lehetünk benne, hogy Ő nem hibázik. Gondja van ránk, jobban, mint egy hóvirágra! Törődik mindazzal, amit az életünk velejárójának, életutunknak szoktunk nevezni. Ezért biztat Igénk: „Minden gondotokat őreá (Jézusra) vessétek". Ez a Biblia eredeti nyelvén azt jelenti: rakjátok Jézusra a gondjaitokat, imádságban mondjátok el neki, kérjétek a segítségét, mert Ő elhordozza azt.

Hiába is szeretnénk, úgy egyszerűen nem lehet elhagyni, ami nyomaszt. Hiába is mondanánk ezt bátorításul. Képtelenség! Rossz tanács, a „ne gondolj rá!, foglald el magadat". Csak úgy letenni magunkról nem tudjuk mindezt, de Jézusnak elmondhatjuk, ezáltal Őreá vethetjük!

Úgy általában nem lehet eldobni, mint Júdás szerette volna a 30 ezüstöt. Hiába igyekezett, mégsem szabadulhatott meg árulásának emlékétől. Ott, abban a pillanatban ez a bűntudata volt a legnagyobb gondja. Ha imádságában Jézusra vetette volna, ha megvallotta volna bűnét, megszabadulhatott volna, de ő csak úgy eldobni akarta. Ha Jézusra vetjük a gondunkat, azzal bátorít a Biblia, hogy Ő gondoskodni fog rólunk, törődik velünk, véd és óv.

Itt elevenedik meg újra a hóvirág példája: nemcsak úgy törődik e kis fehér teremtésével, hogy burokba zárja a téllel, hóval, elviselhetetlennek tűnő légkörrel szemben, hanem már eleve a fagyos évszakba valónak teremtette meg. A mi esetünkben sem csak a jövőben lesz gondja ránk, hanem már az anyaméhben is úgy alkotott meg, hogy rendeltetésünkhöz, életutunkhoz alkalmasak legyünk. Ezért minden nap az Ő gondoskodásából élhetünk!

Riskó János

A szerző református lelkész