A szervezők a találkozó mottójához (Mt 5,13)  kapcsolódó igeszakaszokat választottak a Bibliatanulmányozáshoz, melyek között ószövetségi és újszövetségi igék egyaránt szerepeltek. Ez a program hagyományosan zenei kísérettel folyik, mélyítve az igehirdetés, az igemagyarázat és a zene kapcsolatát. Bogárdi Szabó István előadása előtt és után a lipcsei Szt. Nikolai templom fúvószenekara szolgált.

A püspök rövid imával kezdte előadását, majd felolvasta az elmélkedésre kijelölt igeszakasz régi fordítását (Zsolt 67,4-8), mely a magyarázat során vált jelentőssé.

Egy régi, zsidó magyarázat azt mondja, ez egy Messiási-zsoltár, mely arra az időre vonatkozik, mikor Isten elküldte az ő Messiását, aki igazságával uralkodik a földön. Ezt további két értelmezési lehetőség követte: az egyik szerint ez egy aratási-ének, ahol felszólításként szerepel az ujjongás, melybe mindenkit bele lehet vonni.

A harmadik értelmezést választva a szövegből kell kiindulni, mely emlékeztet az istentiszteletek végén gyakran elhangzó Ároni áldásra. Eszerint nem más ez a zsoltár, mint a papi áldás versbe szedése, hogy miközben a gyülekezet kapja az áldást, énekszóval, ujjongással felelhessen – foglalta össze Szabó István, majd hozzátette, mindhárom magyarázatnak van igazsága, a zsoltár közepére érve („Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan”) világossá válik, miért fontosak a különböző fordítások:

A régi fordításban állításként szerepel, ami az új fordításban már felszólításként (a héber kifejezés mindkét fordítása helyes). „Ha arató-zsoltárként értelmezzük, akkor a „dicsérünk téged” a helyes fordítás, ha Messiási-zsoltárként, akkor azonban már elővételezés van benne” – magyarázta a Zsinat lelkészi elnöke, majd erről az elővételezésről is szólt: A 103. zsoltárban („Áldjad én lelkem az Urat”) panorámát nyit a zsoltáros, a megfogalmazásban van egy mély személyesség, melyet nyitás követ, végül visszatér a személyességhez. Ez a ritmus ismétlődik a 67. zsoltárban is, emellett a 4. vers ismétlődik a 6. versben, melyről a bibliafordító Kecskeméthy István is megjegyezte, hogy refrénként értendő.

„Ez a „dicsérnek” vagy az új fordítás felszólító módjában a „magasztaljanak” válik refrénné – elemezte a gondolatot a püspök – Az áldásvétel során az istentiszteletre összegyűlt nép magasztalja az Urat, azonban ez kitárul, mikor Isten népének valóságából  kiárad ez a csodálatos felszólítás.”

Magyarázatába belefűzte Ezékiel próféta látomását, melyben a megépítendő templom küszöbe alól fakadó forrás elindult a tenger felé, miközben nyomában gyógyulások és gazdagság árad, mikor pedig elér a Holt-tengerhez, élő vízzé teszi azt is. „Ez a prófétai látomás rejlik a zsoltáros felszólításában: amikor Isten népének körében ujjongás és magasztalás van, akkor kizendül körükből Isten dicsérete” – foglalta össze Bogárdi Szabó István, majd felhívta a figyelmet arra is, hogy áldó zsoltárról van szó. Isten megkönyörült a népén, megáldotta őket és megadta a föld a termését, a zsoltár e boldog bizonyossággal végződik: „Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!”

A dunamelléki püspök azt is megmutattatta, hogy az áldás mozdulatánál a lelkész tenyerei lefelé, a gyülekezet felé néznek, mert az áldás mindig fentről érkezik. Ezzel szemben az Úr magasztalásánál felfelé néznek a dicsőítő kezei. „Amikor e két mozdulat találkozik - a hozzánk odahajló áldás mozdulata és Isten felemelt kezekkel való magasztalása - akkor találkozik menny és a föld. Akkor beteljesedik Isten minden ígérete” – bíztatta a lelkész a hallgatóságot.

Mint mondta, a 67. zsoltár egyszerre arató-ének, responzórium és Messiási-zsoltár, mely Isten áldását kéri a gyülekezetre. Az Istent magasztaló gyülekezet éneke túlhatol saját körein és elérkezik minden népekhez, abban a boldog reményben, melyről a Jelenések könyvének 7. fejezete számol be. „A trónus előtt álló megszámlálhatatlan sokaság boldog látomása legyen mindannyiunké” – zárta előadását a püspök.

Zsoltárok könyve, 67. rész
Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan. A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa!

Farkas Zsuzsanna