Ha Svájc, akkor természetesen pénz, és bankvilág.
De mielőtt ebbe a nagy témakörbe kicsit is  belemennénk, hadd vázoljuk fel röviden azt, hogy mi is valójában a példás szociális és közösségi érzékről, felelősségvállalásról tanúskodó Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége (=SEK), mint a Nyílt Fórum egyik kezdeményezője.
A SEK-et 1920-ban 24 református kantonális egyház, továbbá a metodista egyház és a francia Evangéliumi Szabad Egyház hozta létre, amelyik Genfben él. Olyan platformot alakítottak, ahol a közös egyházi kérdéseket megvitathatják, s azután a közvélemény felé képviselik közös álláspontjukat. A SEK annyira hatékonyan közelítette meg ezt a maga elé tűzött célt, hogy azóta megbecsült partner a politikában, az ökumenében és a külföldi egyházak előtt. Társadalmi kérdésekben rendszeresen kinyilvánítja véleményét, a törvény-előkészítés folyamatában kikérik véleményét, aktív a nemzeti és a nemzetközi egyházpolitikában és a vallások között viszony alakításában. Évente négyszer adja ki Bulletinjét. 1971-ben alakították meg a Szociáletikai Intézetet, ami azóta igen jelentős intézménnyé fejlődött. Véleményére a svájci közvélemény nem csak egyházakon belüli, hanem azokon kívüli része is odafigyel. Ezek után természetes, hogy a SEK ezzel a közéleti fogékonyságával, bátor kritikájával és aktivitásával segített a Világgazdasági Fórumnak a Nyílt Fórum létrehozásában. Ez történelmi érdeme és eredménye. Értékes, megbecsült teljesítményének nagy a nemzetközi ismertsége és elismerése is.
Most már nézzük a cikkeket. Beat Kappler a bázeli egyetem tiszteletbeli doktora, a Neue Zürcher Zeitung szakkommentár írója ezt a kérdést veti fel cikkében: „Lehet-e morálisan felelős cselekvéssel megakadályozni a válságot?” Szerinte a pénzügyi válságot morális cselekvéssel meg lehetett volna akadályozni, de ehhez más szereplők kellettek volna. Az emelkedő hitelkamatok egyre súlyosabban érintették a családok háztartását, a cégeket és a fogyasztókat. Szerinte a politika bizonyos körei a ludasak a kialakult válságért. A politika sokszor olyan támogatást nyújt, ami erkölcstelen. Ehhez Denis Müller, a genfi és a lausannei egyetem teológusa, etika-professzor hozzáteszi: az etikának, kiváltképpen a keresztyén etikának magas a mércéje. Hiszen Isten Országa felől véleményezi a földi ország(ok) dolgait. E másik valóságos ország radikális és megalkuvás nélküli etikát diktál a keresztyéneknek, rajtuk keresztül a gazdasággal, a pénzvilággal és a politikával szemben is érvényesíti ezt. Nem a megoldások csodálatkeltő varázspálcájával áll elő szavakban, hanem az igazságtalanságot és a rövidlátást veszi vizsgálat alá. Mindketten utalnak Arthur Rich gazdaságetikájára, aki már 1984 körül megprófétálta a kommunista tervgazdálkodás kudarcát és összeomlását. A pénzügyi válságban még ma is megállják helyüket Rich etikai üzenetei és mércéi. A liberális demokrácia megújulásra szorul a szolidáris és szociális piacgazdaság irányába. Ezt ma Svájc is nagyon érzi. Aki a liberális demokrácia, a piac és a pénzügyi világ etikai irányvételű megújítását elutasítja, az – fogalmaz a genfi református professzor – vagy felelőtlen cinizmusban él, vagy a hazug pragmatizmus áldozata.
A továbbiakban az egyházak klímapolitikájával, a vallások igazságtartalmával foglalkozunk majd.

Dr. Békefy Lajos