A mai Budapest - Újlipótváros területén az első református istentiszteletet 1921. január 8-án tartotta Fövényessy Pál Kálvin téri hitoktató-lelkipásztor. Őt a Budapesti Református Egyházközség központi presbitériuma, mint missziói lelkészt küldte a "Külső-Lipót- Terézvárosi" missziói egyházrész megszervezésére. Az istentiszteletek helyszíne a Váci út 21. szám alatt található iskola tornaterme volt. Az 1926-ig tartó időszak, az ún.. "tornatermi korszak” amelyre a paróchiális tanács megszervezésén kívül a külföldi (főképp holland) protestáns segélyszervezetek által biztosított szegénygondozás volt jellemző.

A gyülekezet életének második korszaka 1926. virágvasárnap kezdődött. Ez volt a "Tutaj utcai" korszak ugyanis e napon avatták fel azt a gyülekezeti házat, amely a Tutaj utca és a Pannónia utca sarkán épült.

1931. végén az egyházközséget önálló anyaegyházközségé nyilvánították, amely 1932. január 1-jétől kezdte meg önálló életét. A gyülekezeti ház  harangját, amelyet Szlezák László öntött 1932. október 31-én szentelték fel.

1935 decemberében pályázatot írtak ki a pesti Duna-partra tervezendő templora: az első díjat Tóth Imre, a másodikat Halászy Jenő kapta. Az egyházközség presbitériumának döntése értelmében a két építésznek  közösen kellett a végleges terveket elkészíteni.A kész tervek alapján 1936 novemberében indulhatott meg az építkezés.

Az ünnepélyes alapkőletételt április 25-én tartották, a már emelkedő falak között. A gyülekezet 1937. október 1-én költözött Tutaj utcai otthonából az épülő templom altemplomába.

A templom építését több nehézség hátráltatta: az épületet vasbeton koszorúra kellett építeni, a torony építésénél a cement megkötését akadályozó kénes víz tört fel.A sok technikai és anyagi nehézség leküzdése után 1940. december 8-án került sor a templom  felszentelésére.

A templom homlokzata

A templom klasszicizáló modern stílusban épült. A templom előterében két márványtábla található, az egyik a templom építésének fontosabb időpontjait és az építkezést segítő személyek neveit rögzíti. A másik a templom felszentelésének és névadásának -"Hálaadás Templom" - állít emléket. A bejárati oldalnál található orgonakarzat 200 főnek biztosít helyet. Orgonaavató hangversenyére írta Kodály Zoltán a 114. genfi zsoltár című művét.

A belső tér háromhajós, a középső tág térben helyezték el a 800 főnek helyet adó padsorokat.
A templomtérben két emléktábla található: az egyik Bereczky Albert templomépítő lelkipásztoré, a másik Hamza András segédlelkészé.

A Duna-part felőli oldalon árkádsor kapcsolja össze a templomot az 54 méter magas, hasáb alaprajzú toronnyal

Ezen épületegyütteshez (templom -árkádsor - torony) L-alakban kapcsolódnak az egyházközség életét biztosító helyiségek: lelkészihivatal, gyülekezeti terem, lelkészlakás.

Az egyházközség a II. világháború vészterhes napjaiban Bereczky Albert  lelkipásztor vezetésével aktívan részt vett üldözött zsidók menekítésében.

Összeállította: Millisits Máté

Források:Bereczky Albert, Hálaadás. A pozsonyi úti református templom 20 éves története, Bp. 1941,  Id. Reviczky Béla: (írta, összeállította) Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség története, Bp. 2001.