A Magyarországi Református Egyház Trianon utáni első zsinati ülésein elhangzottakat idézték fel a békeszerződés kilencvenedik évfordulóján tartott pénteki megemlékezésen. A Dr. Baltazár Dezső püspök által elmondott imát, a Népszövetséghez írott memorandumról szóló és az új helyzet teremtette teendőket említő jegyzőkönyv-részleteket közöljük, a naplóklapokról készített képekkel illusztrálva.

A Magyarországi Református Egyház Budapest Székesfővárosában 1917. évi október hó 22. napján megnyílt Országos Zsinatának Naplója, III–VI. kötet

X. ülés
(1920. szeptember 28-án délelőtt 10 órakor)

Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök: Mindenható Isten! Mennyei édes Atyánk! Viharos vizekről, szálvészek ostromaiból gyülekeztünk ide, a magyar református egyház tördelt hajójának hajósai. A magunk csinálta kötelek, vitorlák elszakadoztak, az árbócok eltöredeztek, segítségért kiáltunk hozzád, hogy el ne vesszünk. A próbáltatások háborúi felülmúlják a mi erőnket, külső-belső ellenségeink hatalma nagyobb, sem mint mi a magunk erején meg tudnánk állani ellenök.

De, Uram, a te neved erős torony és kőszikla, amelyhez bátorságosan fogódzhatunk. Szent Fiad, ki fenséges nyugalmával a viharvert hajóban csendesen aluszik, felébred és kicsiny hitünket megdorgálván, a világ meggyőzésére is megerősítheti azt. Várjuk, Uram, e felébredést és készítjük magunkat a dorgáláshoz alázatosan.

Mert abban is, hogy vihar van, abban is, hogy a vihar erejét nem bírja a hajónk: részesek vagyunk. Szelet vetettünk irigységgel, haraggal, magunk közötti hasonlásokkal, egybezendülésekkel. Eltévelyedéseink, elhajlásaink maguk gyengítették az egykor vihart álló hajó eresztékeit.

Küldd el hozzánk, jelentesd meg közöttünk szent Fiadat ama békesség szavával, mely minden emberi értelmet felül halad. Tedd szentek egyességévé ezt a gyülekezetet, hogy minden tanács tiszta bölcsesség mélyéből buzogjon elő; minden indulatot szeretet vezessen építésre és sikerre, minden szándékot az a hit, amelynek „mindenek lehetségesek”.

Mi Jézust testben megjelent Krisztusnak valljuk, hisszük tehát, hogy Te benne lakozol a mi lelkünkben, Atyánk. A Te jelenléted nagy méltóságának ékes ruháját segíts, Uram, felöltöznünk abban a szeretetben, amely által földi hazánkat sírjából felemelhetjük, örök hazánk dicsőségét öregbíthetjük a Jézusért. Ámen.

Degenfeld József gróf főgondnok, világi elnök: Főtiszteletű és Méltóságos Zsinat!  Van szerencsém tisztelettel üdvözölni a zsinat megjelent tagjait. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a múlt esztendőben, október elejére, összehívtuk volt a zsinat harmadik ülésszakát, azonban az akkori viszonyok miatt nem jöhettünk össze határozatképes számban és így semmiféle érdemleges munkát nem végezhettünk. Az akkori zsinat azonban mégis megbízta a zsinati elnökséget, – amint különben annak feladata a törvények értelmében is – hogy egy esztendőn belül hívja össze negyedik ülésszakra a zsinat tagjait. Ez a magyarázata annak, hogy mai napra volt szerencsénk elnöktársammal együtt a zsinatot összehívni.

A múlt esztendő óta a viszonyok nagyon sokat változtak. Nem számolhatunk azonban be arról, hogy valami különös nagy javulás állott volna be a mi viszonyainkban. Mindazonáltal ma talán már leszünk abban a helyzetben, hogy határozatképes számban összejövén, valami érdemleges munkát is végezhetünk, bár még ma is hazánknak és egyházunknak nagy része ellenséges hatalmak megszállása alatt van és ennélfogva nagyon sokan a zsinati tagok közül nem voltak abban a helyzetben, hogy az itt, Budapesten tartandó zsinaton megjelenjenek. Igazán fájdalmas dolog meggondolni azt, hogy szép magyar hazánk nagy részében még ma is nem a magyar az úr. Ez az állapot a mi egyházunkra nézve is, különösen adminisztrációnális tekintetben, nagyon sok nehézséggel jár. Azonkívül az is bizonyos, hogy a mi egyházunknak és iskoláinknak autonómiája nem mindenütt részesül azon tiszteletben és elismerésben, amelyre számít. Hogy egyházunk állapotán segítsünk, különösen a tekintetben, hogy ne legyen részekre szakítva a mi egyetemes református egyházunk, tettünk intézkedéseket és különösen felkértük a mi külföldi testvéreinket, akiknek ezekben az ügyekben nagyobb befolyásuk van, hogy a mi egyházunk szétdarabolása ellen igyekezzenek szót emelni, eddig azonban még valami megfogható eredménye ennek nem volt.

Méltóztatnak tudni, hogy hazánk élén most Horthy Miklós kormányzó úr ő Főméltósága áll. (Éljenzés.) Most először jövünk össze zsinatra azon idő óta, amióta ő kormányzónak megválasztatott, ennélfogva bátorkodom azt javasolni a főtiszteletű és méltóságos zsinatnak, hogy, tekintve azt, hogy úgy hazánk, mint egyházunk sokat várhat ő Főméltóságától, másrészről pedig ő a mi egyházunknak is hűséges tagja (Éljenzés.), méltóztassék őt innen a zsinat részéről tisztelettel és szeretettel üdvözölni. (Élénk helyeslés.) Hogy az üdvözlés miképen történjék, azt majd az elnökség, talán a holnapi napon be fogja jelenteni a főtiszteletű és méltóságos zsinatnak.

XI. ülés
(1920. szeptember 29-én délelőtt 10 órakor)

Elnökök: Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök, Degenfeld József gróf főgondnok, világi elnök.
Jegyzők: Sass Béla lelkészi és Kun Béla dr. és Ravasz Árpád világi jegyző.

Következik a tárgysorozat tizenkettedik pontja.

Kun Béla dr. jegyző: Az egyházalkotmányi bizottság a következő javaslatot terjeszti a főtiszteletű és méltóságos zsinat elé. Megjegyzem, hogy Boér Elek egyházkerületi főgondnok úr a zsinathoz egy indítványt adott be és ennek alapján terjeszti elő az egyházalkotmányi bizottság a következő javaslatot (olvassa a határozati javaslat I. és II. pontját):

I. Zsinatunk rövid memorandummal fordult a Népek Szövetségéhez, a League of Nations-hoz és a Népek Szövetségének egyesületéhez, League of Nations- Union-hoz, arra kérve, hogy biztosítsák a magyar református egyházunk organikus egységét.
II. Hogy pedig e kérdés napirenden tartassék s az elszakított testvéreinkkel való összeköttetés is fennmaradjon, valamint, hogy másfelől a külföldi református testvéreinkkel való bensőbb és szorosabb összeköttetés állandóan munkáltassék, a zsinat magyar református egyházunk tagjaiból egy huszonöt tagból álló állandó külügyi bizottságot alakít, s megbízza ezen érdekek állandó képviseletével és munkálásával oly módon, hogy munkájáért a zsinatnak felelős és működéséről a zsinatnak köteles jelentést beterjeszteni, illetőleg, abban az esetben, ha a zsinat egy teljes éven át sem tartana ülést, a jelentést a konvent elé tartozik terjeszteni és a konventnek felelős.

Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök: Méltóztassanak ezen két pontra vonatkozóan általánosságban felszólalni.

Kun Béla dr. jegyző: Darányi őexcellenciája kíván általánosságban a határozati javaslathoz felszólalni. (Halljuk!)

Darányi Ignác dr. főgondnok: Nem érdemben kívánok hozzászólalni. Inkább a tárgyalás rendjéhez óhajtok hozzászólni.

Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök: Méltóztassék.

Darányi Ignác dr. főgondnok: Ez az ügy olyan természetű, hogy ennek a keretében bizalmas kérdések lesznek megbeszélendők és nem kívánatos sok szempontból, amelyet részletezni nem akarok, hogy ez a tárgyalás nyilvános legyen, viszont azt sem óhajtanám, hogy bizonyos feszélyezettség nyomása alatt ne mondhassa el mindenki szabadon a maga nézetét. Ennélfogva bátor vagyok azt proponálni, hogy talán előbb méltóztassék felolvasni az egész indítványt, illetve határozati javaslatot s tárgyaljuk úgy, amint az elnök úr őméltósága proponálta, pontonkint, de tárgyaljuk zárt ülésben és csak a határozathozatal és a szavazás történjék nyílt ülésben. Gondolom, felmentve érezhetem magam attól, hogy részletesebben megokoljam ennek helyességét. (Helyeslés.)

Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök: Gondolom, méltóztatnak magukban hordani azon indokokat, amelyek őexcellenciáját arra bírták, hogy ezt az indítványt megtegye. Ennélfogva elrendelem a zárt ülést, azonban előbb felolvassuk az egész szöveget s azután fogjuk a zárt ülést tárgyalni.

Kun Béla dr. jegyző (olvassa a határozati javaslat III. és IV. pontját):
III. Kimondja továbbá a zsinat, hogy a magyarországi református egyház tényleges egységének helyreállításáig:
a)    az erdélyi református egyházkerületet felhatalmazza arra, hogy az egyházi törvényekben megállapított, vagy megállapítandó legfelsőbb egyházhatósági jog- és hatáskört a maga területén gyakorolhassa;
b)    a többi négy egyházkerületre nézve azt a már eddig gyakorlatba vett eljárást, mely szerint az elszakított területek legfelsőbb egyházhatósági igazgatása az egyházi hivatalviselőknek az elszakított területen lévő törvényes helyettesei által történjék, helyesnek találja s ehhez képest továbbra is fenntartani kívánja azt a rendet, hogy az egyházkerületeiktől elszakított egyházmegyékben az ott élő egyházkerületi lelkészi főjegyző, illetőleg a hivatali korra nézve legidősebb esperes és a hivatali korra nézve legidősebb egyházmegyei gondnok az egyházkerületi elnökségnek, a szétszakított egyházmegyéknek az elnökségtől elszakított részein pedig az egyházmegyei elnökségnek jog- és hatáskörét gyakorolják;
c)    az egyházi törvénykezést illetően megengedi a zsinat azt, hogy a szétszakított egyházkerületekben és egyházmegyékben az egyházi bíróságoknak az elszakított területen élő tagjai, amennyiben elegendő számmal vannak, az egyházi törvények szerint egyházkerületi, illetőleg egyházmegyei bírósági ülést tarthassanak s kötelező bírói határozatokat hozhassanak; amennyiben pedig valamelyik egyházkerület elszakított részén az egyházkerületi bíróság megalakításához elegendő bírói tag nem volna, felhatalmazza a zsinat azon elszakított terület egyházkerületi elnökségi jogok gyakorlására hivatott vezetőségét, hogy az egyházmegyei bíróságok ítélete ellen beadott fellebbezések elbírálására esetről-esetre egy másik, ugyancsak hatósága alá tartozó egyházmegyei bíróságát jelölje ki; amennyiben pedig valamely elszakított területrészen csak egy egyházmegyei szervezet működhetnék, úgy ennek bírósága a maga ítéletét fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilváníthassa;
d)     ha valamely egyházmegyétől elszakított terület olyan kevésszámú egyházközségből áll, hogy az ideiglenes külön berendezés nehézségekbe ütközik, az ilyen kevésszámú egyházközségből álló elszakított területet az egyházkerület ideiglenesen a szomszédos egyházmegyéhez csatolhatja.
IV. Végül kimondja a zsinat, hogy mély megindulással tapasztalva nyugati testvéreink meleg rokonérzését, hálás köszönetét, elismerését és mélységes testvéri szeretetét fejezi ki mindazon protestáns egyházaknak, egyházi intézményeknek és bizottságoknak, melyek nagy szeretettel, melegséggel és megértéssel karolták és karolják fel egyházunk ügyét és e köszönetnyilvánításban kifejezi azt az óhaját, hogy nyugati testvéreink és magyar református egyházunk között minél szorosabb összeköttetés és kapcsolat jöjjön létre Isten dicsőségére és magyar kálvinista Sionunk javára.
Baltazár Dezső dr. püspök, lelkészi elnök:  Az előbb már méltóztattak határozni, hogy ezt zárt ülésben méltóztatnak tárgyalni, ennélfogva ezt foganatosítani kell. Felkérem a zsinati gazdát, méltóztassék intézkedni, hogy akik nem tagok, akár lenn, akár pedig e karzaton vannak, a zárt ülés tartalmára eltávozzanak. (Megtörténik.)