A Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács 2005-ben elhatározott egyesülése elől pénteken minden akadály elhárult. Helyi idő szerint reggel 8 órától először a Református Ökumenikus Tanács, 9.15-től pedig a Református Világszövetség közgyűlése hivatalosan kimondta megszűnését, amennyiben elfogadták az egyesülés alapokmányát, amely az egyesülés  teológiai és jogi vetületét fogja egybe. Az új szervezet, a Református Egyházak Világközössége első plenáris ülésére ünnepi istentisztelettel készül a mintegy 1000 delegált, megfigyelő és vendég a Grand Rapids-i Calvin College hatalmas Arénájában.

A szervezet alapokmánya rögzíti az egyesülés előzményeit és az új kereteket.

REFORMÁTUS EGYHÁZAK VILÁGKÖZÖSSÉGE (WCRC)

AZ EGYESÜLÉS ALAPOKMÁNYA (tervezet)

A. TEKINTETTEL ARRA, HOGY:

1.    A presbiteriánus és a kongregacionalista hagyományok református egyházai különböző néven, a világ számos pontján megtalálhatóak, és Isten gondviselésének vezetése alatt még teljesebben kinyilvánították lényegi egységüket a saját hagyományaikon belül, az egyetemes egyház küldetésének és egységének előmozdítása érdekében. Kiemelt állomásai ennek az útnak:

a.    1875-ben a különböző országokban található egyes református és presbiteriánus egyházak egy londoni (Anglia) tanácskozáson létrehozták a Presbiteriánus Egyházkormányzatot tartó Református Egyházak Világszövetségét, és elfogadtak egy alkotmányt.  A rákövetkező években a Szövetség tagjai a képviseleti testület, a Generális Konvent formájában találkoztak és az evangélium szellemiségében a közösségvállalással, a tanulmányokkal és a szolgálattal kapcsolatos programokban tevékenykedtek.
b.    1891-ben egyes Kongregacionalista Egyházak képviselői Nemzetközi Kongregacionalista Tanácsként Londonban (Anglia) üléseztek, és a következő években további hasonló üléseket tartottak. 1949-ben Wellesley-ben (Massachusetts, USA) hivatalosan megalakult a Nemzetközi Kongregacionalista Tanácsként ismert szervezet az evangélium szellemében végzett közösségi, tanulmányi és szolgálattevő programokkal, és időnként nagygyűlés formájában ülésezett.
c.    1946-ban egyes református egyházak képviselői Grand Rapids-ben (Michigan, USA) gyűltek össze, és megalakították a Református Ökumenikus Zsinatot, amely az 1988-as Zsinaton vette fel a Református Ökumenikus Tanács nevet.
d.    1970-ben a Presbiteriánus Egyházkormányzatot tartó Református Egyházak Világszövetsége és a Nemzetközi Kongregacionalista Tanács egyesülésével létrejött a Református Világszövetség (presbiteriánus és kongregacionalista).   

2.    1998-2006 között többéves közös vita, tanulmányok és együttműködés után a Református Világszövetség (presbiteriánus és kongregacionalista) és a Református Ökumenikus Tanács a tagegyházak közös történelmének és hívatásának mélyebb megértésére jutott el, ami a két egyháztest egyesítésére vonatkozó javaslatban csúcsosodott ki.

3.    A tagegyházakkal folytatott konzultációt követően az egyes Végrehajtó Bizottságok 2007-ben hivatalosan elfogadták a két szervezet egyesítésére vonatkozó javaslatot:  

B.        ELDÖNTETETT, HOGY:

1.    A (presbiteriánus és kongregacionalista) Református Világszövetség 25. Generális Konventjén, illetve a Református Ökumenikus Tanács 16. Nagygyűlésén, amelyekre 2010. június 18-án Grand Rapids-ben (USA, Michigan) kerül sor, a két szervezet egy szervezetként, a Református Egyházak Világközösségében (WCRC) egyesül, Isten iránti hálaadással ismerve fel, hogy az egyesülés eseménye nem csak azoknak a fő céloknak a megvalósításáért történik, amelyekért mindkét szervezet külön-külön létezett és tevékenykedett, hanem az egyben Istennek az egyház és a világ szolgálatára indító hívásásra is válaszol.   

a.    A református család hitben és gyakorlatban megnyilvánuló hagyományainak megvizsgálása és közös megélése révén,
b.    Egymás támogatásán keresztül abban a nagy misszió célban, amelyre Krisztus napjainkban minden embert hív, valamint a minden ember Krisztusban történő egységére irányuló együttműködés és a közös fáradozás által mindazoknak az egységéért, akik Urunk, Jézus Krisztus nevét segítségül hívják és a bennünket megteremtő Isten szeretetére hagyatkoznak , és a Szentlélek erejében élnek.

2.    Hálát adunk Istennek értük és újra megerősítjük az egyesült egyháztesten belüli kongregacionalista, református, presbiteriánus, valdens, és egyesült, illetve egyesülő egyházi áramlatok képviselte identitásokat, valamint azon elköteleződésünket, hogy az ökumenikus egyházat szolgáljuk.

3.    A közös útra lépvén együtt is megerősítjük Jézus Krisztusba vetett hitünket, és arra kötelezzük magunkat, hogy a napjaink kihívásaival kapcsolatos, Isteni hívására adott válaszul végzett munkánk örömében osztozunk és közösségünket Isten kegyelmének irányítása alá helyezzük.

4.    A Református Egyházak Világközössége (REV) a mai naptól, 2010. június 18-ától ezen két egyházi szervezet (és elődszervezeteik) utódja, amelyek különállásukat feladva a Református Egyházak Világközössége alkotmányának elfogadásával egyesülnek.  

5.    A Református Egyházak Világközössége (REV) a mai naptól, azaz 2010. június 18-ától a két, mind önazonosságában, mind funkciójában egyesült szervezet utódjaként, a svájci bejegyzésű Református Egyházak Világközösségének Alkotmánya és Alapszabálya, valamint az USA-ban bejegyzett WCRC Alapszabálya révén jön létre. Jóllehet a két testvérszervezet különböző értékekkel rendelkezik, ezeket az értékeket közös önazonosságuknak szentelik, amelyet minden tagegyház eztán a Református Egyházak Világközösségeként (REV) ismerhet fel.

6.    A Református Egyházak Világközössége (REV) birtokolja a kintlévőségeket és tartozásokat, valamint a jogokat és kötelezettségeket, nem korlátozó jelleggel beleértve a két egyesülő szervezet valamennyi testületi hatáskörét és előjogát, valamint fellelhető valamennyi ingóságát és ingatlanvagyonát is, legyen az valós, vagy személye, avagy vegyes, illetve rendelkezik minden olyan joggal, amely az egyesülő szervezetek bármelyikét bármely jövőbeni időpontban megilleti.

7.    A két egyesülő szervezet (és elődszervezeteik) hivatalos dokumentumai a Református Egyházak Világközössége által vagy annak megbízásából megőrzendők, mint az egyesült szervezet hivatalos történetének alkotóelemei.

8.    A Református Egyházak Világközössége Alkotmányának és Alapszabályának küldöttek általi, az első nagygyűlésen történő elfogadásától az említett Alkotmány és Alapszabály az irányadó a szervezet működésére nézve, kivéve azokat a területeket, ahol a jelen Egyesülési Alapokmány átmeneti intézkedéseket rendel el.  Ugyanezen a nagygyűlésen a testvérszervezetek és a REV Alapszabályait is el kell fogadni. Az Alkotmány és a két testvérszervezet Alapszabálya közötti eltérés esetén a svájci bejegyzésű Református Egyházak Világközösségének Alkotmánya és Alapszabálya az irányadó.

9.    Az átmeneti intézkedések kiegészítésként tartalmazzák, hogy a Református Világszövetség és a Református Ökumenikus Tanács egyesülő nagygyűlésig aktuálisan szolgáló Elnökei az új testület Végrehajtó Bizottságának létszámon felüli tagjaiként szolgáljanak az egyesülő nagygyűlés és a REV következő nagygyűlése között, egy cikluson keresztül.   Ezt követően kizárólag az Alkotmány és az Alapszabály rendelkezései az irányadók.  

10.    A Református Egyházak Világközösségének (REV) indulásakor felmerülő személyi- és pénzügyeire nézve a Református Világszövetség (RVSZ) és a Református Ökumenikus Tanács (RÖT) Végrehajtó Bizottságainak 2006 és 2010. június 17. közötti tanácskozásain született megállapodások mérvadóak.

A Református Világszövetsége nagygyűlése és a Református Ökumenikus Tanács nagygyűlése általi elfogadásra az Úr 2010. évében, június hó 18. napján.

„A lélek egysége a béke kötelékével.”
Dicsőség Istennek!