Örömteli lélekkel adjuk át magunkat a lelki küzdelemnek nagyböjtben, amely az összeszedett ima, a megtisztulás, a lélek felemelkedésének időszaka – írja a konstantinápolyi pátriárka.
A böjtölés, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, vágyaink korlátozása, a gyakori ima, a gyónás jellemzik a nagyböjti időszakot. Ezeket azonban ne érezzük nehéz terheknek, egyfajta kényszermunkának, amely lesújt ránk. Amikor az orvosok diétát, tornát vagy más testgyakorlatot írnak elő egészségünk, lelki és testi közérzetünk javára, akkor fontos, hogy mosollyal, pozitívan fogadjuk el a javaslatokat. Ehhez hasonlíthatjuk a böjtölés szent küzdelmét. A nagyböjti időszakot Isten értékes ajándékaként fogadjuk el. Ez a kegyelem arra irányul, hogy elvonja figyelmünket az anyagtól. Magasra emel bennünket, a lélek szférája felé, amelyet életszentség tölt el. Nagyböjtöt tekintsük kiváló alkalomnak arra, hogy kiirtsunk lelkünkből minden szenvedélyt, megszabadítva testünket minden feleslegestől, minden ártalmastól. Nagyböjt tehát a vidámság, az öröm valódi ünnepe. Az egyház azt kéri gyermekeitől, hogy korlátozzák vágyaikat, így sok felesleges költekezést spórolnak meg. Ez különösen egészséges előírás most, a nagy gazdasági világválság kirobbanásának idején. Ez a krízis nemcsak egyes háztartások, vállalatok tönkremenésének veszélyével fenyeget, hanem a földgolyó minden részén egész országok csődjéhez vezethet. Ennek pedig szomorú eredménye lenne a munkanélküliség rendkívüli megemelkedése, az új szegények végtelen hadának megjelenése, társadalmi rendszerek felbomlása, a bűnözés növekedése. A nagyböjti időszak azt tanítja meg, hogy hogyan éljük a mindennapokat az értelmetlen túlkapások, a gazdagság fitogtatása nélkül. Azt tanítja, hogy utasítsuk vissza a kapzsiságot, hogy ne vegyünk tudomást a provokáló reklámokról, amelyek szüntelenül hamis szükségleteinkről akarnak meggyőzni bennünket. Arra tanít, hogy megelégedjünk a valóban nélkülözhetetlen és szükséges dolgokkal. Ne álljunk be a fogyasztók nyájába, hanem építsünk olyan társadalmat, amelynek tagjai szeretetben, kéz a kézben élnek egymással, segítve a szükséget szenvedőket. Nagyböjt továbbá megtanít bennünket a türelemre, a kitartásra, és arra, hogy kérjük Isten segítségét és irgalmát. Legyünk nagy bizalommal az isteni Gondviselés iránt, amely tele van szeretetteljes gondoskodással. Ezt akarja tőlünk Krisztus nagyböjtben. A szentek is így élték meg ezt az időszakot. Konstantinápolyi egyházunk, amelyet már annyi megpróbáltatás ért, és amely szüntelenül virraszt, mindig ezt hirdeti, különösen a jelenlegi nehéz nemzetközi helyzetben – írja nagyböjti üzenetében I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárka, arról biztosítva híveit, hogy szüntelenül imádkozik értük Istenhez. (RV.de – hu – 2010-02-18 – dr. békefy – www.reformatus.hu)