„Jakab apostol intése – ne tévelyegjetek, nézzetek tükörbe – józanodásra, új életre, reménységre hív minket" – a Zsinat lelkészi elnöke Jakab levele első fejezetének 17-27. versei alapján hirdetett igét advent második vasárnapján. Ez a tükör, az Isten szava, egyszerre mutat közvetlen, távlatos és örökkévaló képet a beléje tekintőknek. Közvetlenül megmutatja, milyen tökéletes és változatlan az Isten, ehhez képest milyenek vagyunk mi, lázadó emberek. Rámutat, mit jelentett Krisztus követőjének lenni, embereket menteni a világháború idején, s mit jelent ma az önmagának élő és tetszelgő ember világában. Elénk tárja, miben kell változnunk, de megmutatja Isten változatlan és változtató kegyelmét is.

Az Ige tükrének távlatossága – a dunamelléki püspök szerint – arra int, hogy az Igének ne csak hallgatói, hanem megtartói is legyünk. „Isten nem akar kimaradni az ember sorsából, Jézusban megízelte értünk a halált is." Sokszor kell ebbe a tükörbe belenéznünk, hogy meg ne rekedjen a hitünk, s ne váljék belőlünk fennhéjázó keresztyén, hanem az örökbe fogadottság gyermeki öröme határozza meg az életünket. Szabó István végül arról beszélt, hogy ez az igazi tükör Krisztust, az ő örökkévalóságát mutatja, melyre meghívott minket is: „Aki Krisztust látja, látja eljövendő önmagát is, mert az ígéret szerint hasonlókká leszünk őhozzá. Akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja önmagát, ahogy ő is tiszta. Nézz bele, s meglátod, mit készített számodra az Örökkévaló."

Az ünnepi istentisztelet végén – melyen a gyülekezet kórusa szolgált Berkesi Boglárka vezetésével – megemlékeztek a templom hetvenöt évvel ezelőtti felszenteléséről is. A mai Újlipótváros területén 1921-ben tartották az első református istentiszteletet. A szerveződő gyülekezet kezdetben egy iskolai tornateremben, majd a Tutaj utcai gyülekezeti házban tartotta alkalmait. 1936-ban kezdték építeni templomukat a pesti Duna-parton, sok technikai és anyagi nehézség leküzdése után 1940. december 8-án, advent második vasárnapján szentelték fel a Hálaadás templomát.

„Mi ez: múzeum, ittfelejtett kúria, gyár, sportcsarnok? - szokták kérdezni a járókelők a klasszicizáló modern stílusban épült templomról. A Pozsi, ahogy szeretettel nevezni szoktuk, nekünk lelki otthonunk" – mondta Berkesi Gábor lelkész. „A mennyezeti lámpákból kirajzolódó kereszt a mindenek felett való Úrra emlékeztet" – mondta a gyülekezet lelkésze arra utalva, hogy templomuk nem kivagyiságból épült, hanem hogy Istent dicsőítő életek egymásra találjanak. A lelkész kiemelte, hogy a második világháború idején befejezett templom építői, az alagsorban zsidókat és határon túlról menekült magyarokat bújtató gyülekezet fontosnak tartotta, hogy a hálaadást hagyja örökül utódainak. „Az Úr eddig megsegített minket, adjunk hálát, s benne bízva menjünk tovább."

reformatus.hu, fotó: Dimény András