Az elnök régi álma valósult meg azzal, hogy egyszer élőben is megtapasztalhatta és megélhette, milyen egy olimpia. Még a kiutazása előtt kifejezte, milyen nagyra becsüli az olimpiai és paralimpiai lelkészek munkáját. „Éppen az ilyen nemzetközi, a média által is figyelt megmérettetéseken, ahol a győzelem és a csalódottság másodperc töredékére van egymástól, teszik világossá, hogy Isten gondoskodása nem csak a győztesekre irányul."

Az elöljáró méltatta a német csapat három „olimpialelkészének" tevékenységét is. Thomas Weber (evangélikus) és Hans-Gert Schütt (római katolikus) már évek óta végeznek ökumenikus tevékenységet, Christian Bode pedig most először vesz részt majd a paralimpián egyházi megbízottként. Ő más jellegű tapasztalatait viszi majd magával, évek óta a német ping-pong parasportolói csapatának egyik edzője.

Nikolaus Schneider azt is kiemelte, hogy a krisztusi üzenet az élet minden területét érinti, köztük a világ egyik legszebb és legizgalmasabb melléktevékenységét, a sportot is. Ezért találja különösen jónak, hogy egyházukban vannak olyan lelkészek, akik elkötelezettek a sportolók lelki gondozásában.

Krízisben az olimpián

Schneider augusztus 5. és 7. között tartózkodott Londonban, kilátogatott a versenyekre, az olimpiai faluba és ökumenikus istentiszteletet tartott a londoni német házban. Igehirdetését Jeremiás próféta elhívásának történetéből tartotta (Jer 1,4-8). Magyarázatában elhangzott, hogy az emberiség számos krízist megélt a múltban, és a mai napig megélünk személyes életükben is. Az olimpiai játékokon is van belőlük bőven.

Előfordul, hogy egy sportoló már éppen ünnepelt győzelmét a döntőbírók nem ismerik el. Olyan is van, hogy egy sportoló nem tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, és a média az általa is vágyott győzelmi ünnep helyett kigúnyolja őt. Utolsóként azt a példát említette, amikor a sportolók, az edzők és a kísérők számára olyan nagy a teljesítménykényszer, hogy életük értelme a siker lesz, a kudarc pedig pont ettől fosztja meg őket.

Éppen az ilyen krízisek időszakában van szükségük a népeknek, az embereknek az olyan vigasztalásra, megerősítésre, bizonyosságra és bizalomra, amelyek hosszútávon hatnak, hívta fel rá a figyelmet az EKD elnöke, majd hozzátette, hogy olcsó vigaszra és sekélyes szavakra, ítéletekre nincs szükségük. A tartós vigasz többet követel egy szép szónál, egy hízelgésnél. Ehhez viszont reálisan kell tekinteni a krízis okaira és következményeire.

Mint mondta, a tartós bizalom a saját hibáinkkal való szembeszállást jelenti, és felmutatja a saját magatartás megváltoztatásának lehetőségét is. „A Bibliában olvassuk, ahogy Isten gondoskodik a tartós vigasztalásról, megerősítésről, bizonyosságról és a bizalomról. Éppen ezt mutatja az is, ahogy a krízisben és katasztrófaidőben elhívta prófétákat, köztük Jeremiást is" – magyarázta a német egyházi vezető.

Az elhívás örök érvénye

Jeremiás nem volt büszke arra, hogy Isten kiválasztotta őt. Félelmek és kétségek gyötörték, túl fiatalnak, tapasztalatlannak érezte magát a feladathoz. A prófétai sors megijesztette, mert tudta, hogy nem egyszerű megmondani az embereknek a kellemetlen igazságokat, leleplezni a látszatájtatosságot és bejelenteni az isteni törvényeket. Jeremiás félt saját társai lebecsülésétől, megvetésétől, az egyedülléttől és az üldöztetéstől. Joggal. Mégis, félelmeit látva sem vonta vissza Isten a megbízatást, hanem komolyan vette azokat, és a jogos félelmekkel szembeállította ígéretét: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr." (Jer1,8)

Az EKD elnöke szerint Jeremiás történetének két vonatkozása minden olyan ember számára örök érvényű, aki Istennel és szavával találkozni akar: „Az Istennel való találkozás nem csak büszkeséggel és örömmel tölti el az embert, hanem gyakran ijedtséggel és félelemmel is. Ha az emberek Isten igéjének engedelmeskednek, akkor sem feltétlen tartoznak a mai világ győztes típusához. Milyen szép lenne, ha Isten igéjének engedelmeskedünk, Ő gondoskodna arról, hogy terveink, kívánságainak valóra váljanak és győzedelmesen, sikeresen mehetnénk végig a földi életen. Isten gondviselése azonban nem ilyen."

„Engem gyakran megindít – hangzott el az igehirdetésben –, ha egy focistát látok, aki a rúgás előtt keresztet vet, és ezzel Istent sikeres játékra kéri. Vagy, ha az olimpiai játékokon a sportolók fizikai és lelki erőért imádkoznak, hogy sikeresen szerepeljenek. Bízom abban – adott hangot reményének Schnider –, hogy ezek az atléták, ha elmarad a siker, vereségüket nem úgy fogják fel, hogy Isten nem létezik, vagy elhagyta őket. Az emberi vereségek, kudarcok és a halál sem Isten távolmaradásának jelei. Éppen a nehéz időszakokban, órákban van Isten az emberek közelében. És a gyengékre, megalázottakra és sikertelenekre irányul az Ő egészen különleges szeretete. Ha megnyitjuk szívünket, értelmünket Krisztusnak, Isten élő igéjének, akkor megtapasztalhatjuk, hogy Isten gondoskodása elsősorban nem ennek a világnak győzteseire irányul."

Forrás: www.ekd.de, fotó: bonn-evangelisch.de